Egy vezető spanyol futballblogon, a Diarios de fútbolon jelent meg egy cikk, még karácsony előtt, a Ferencvárosról. Érdemes elolvasni, így látnak bennünket Hispániában.

Egy magyar csapat angol tulajdonban, ez ma már nem hír. A globalizációval a határok elmosódnak. Az, hogy egy magyar csapat három játékossal rendelkezik Trindad és Tobagóról, kettővel Jamaikából és két brit, egy kanadai, négy elefántcsontparti, valamint amerikai és szomáliai focistája is van, szintén nem lehet meglepetés senkinek, hasonló okokból. De ha hozzátesszük, hogy ez a csapat huszonnyolc bajnoki címmel, húsz kupasikerrel, egy UEFA-kupával rendelkezik és sosem esett ki a pályán (a döntés a zöld asztal mellett született), egyedüliként vett részt a magyar csapatok közül a modern Bajnokok Ligájában és olyan játékosok hordták mezét, mint Czibor Zoltán, Kocsis Sándor, Albert Flórián és nem utolsósorban Kubala László, akkor a dolog egyből meglepőbb. Igen, a valaha rettegett Ferencvárosról beszélünk.

2006 júliusában kezdődött minden, amikor Magyarország legnagyobb csapatát a második vonalba száműzték hatalmas gazdasági problémái miatt. A Zöld Sasok szurkolói demonstráltak, míg a klub minden jogi eszközt bevetett, de ez nem előzte meg azt, hogy számüzzék Európa azon kevés csapatának egyike, amelyik sosem esett ki. Nem vonták vissza a döntést.

A második ligában eltöltött első szezonban a válogatott Tököli és Dragóner Attila visszatérése ellenére sem sikerült a feljutás. Még úgy is, hogy Tököli nem kevés, tizenkilenc gólt szerzett, végül a Nyíregyháza jutott fel. Az elmúlt szezonban komoly változások történtek. Nem kevesebb, mint tizennégy játékos távozott és helyükre fiatalok és olyan jó nevű játékosok jöttek, mint Vincze Ottó (aki harmadik időszakát töltötte el a klubnál, és akire talán emlékeznek egyesek a Barca B-ből) és Lisztes Krisztián, utóbbi sok év Németország után. Ennek ellenére, a klub gazdasági krízise és az első fordulók bukdácsolása miatt ezúttal sem sikerült a feljutás, a Kecskemét került az első osztályba.

2008 februárjában, a tavaszi szezon előtt történt, hogy az adóságoktól sújtott Ferencvárost megszerezte a brit ingatlan-befektető Esplanade, a Sheffield United tulajdonosának, Kevin McCabe-nek a cége. Így a nagy magyar klub a kis brit csapat tulajdona lett. A megállapodás része volt néhány játékos átigazolása, köztük a korábbi ’Penge’-focistáé, Paul Shaw-é, akinek a fizetését a Sheffield United állta.

Miután az előző szezonban sem sikerült a kitűzött cél, a feljutás, ezért Kevin McCabe elbocsájtotta a veterán magyar edzőt, Csank Jánost és helyette a volt Sheffield United játékost, Bobby Davisont nevezte ki. Az angol mesterrel együtt számos fiatal érkezett, a Sheffield Unitedbe való igazolás igerétével. Érdekesség, hogy sokak más ’leányoktól’ érkeztek, így a belga harmadvonalbeli Royal White Startól és a kínai Chengdu Bladestől (utóbbi a Sheffield nevét kapta meg a keresztségben). Az utóbbiból négy elefántcsontparti érkezett. Ezek a fiatal játékosok egyfajta futball-ENSZ-t hoztak létre a Ferencvárosnál. Ez a tény nem kerülte el a klubot hagyományosan követő szélsőjobb csoportok figyelmét sem, tüntetéseik rasszizmustól sem voltak mentesek.

A fiatalok mellett a válogatott Ferenczi István is a klubhoz került, az angol Barnsleyból. Ő, Paul Shaw és a legendás Lipcsei Péter (aki harmadik ferencvárosi időszakának nyolcadik évében jár) adják azt a játéktapasztalatot, ami szükséges az idei célok eléréséhez. Jelenleg stabil léptekhez közelítenek az korábbi dicsőség felé vezető első lépcsőfokhoz. Messze Magyarországtól, sokan, a futballtörténet szerelmesei, akik egy egzotikus csapat emlékével az elménkben nőttünk fel, oda-oda pillantunk Közép-Európára, hogy lássuk, hogy megy a Ferencvárosnak. Remélhetőleg nemsokára visszatér az őt megillető helyre, mégha ennek az is az ára, hogy egy másodosztályú angol klub csapata lett.

About these ads