Mint jeleztük, kérdéseiteket dr. Springer Miklósnak tettük fel.

Hogyan értékeli idáig az angol szerepvállalást?

Nagyon szerette volna mindenki, hogy magyar tulajdonosa legyen a Ferencvárosnak, nem titok, sokakat meg is kerestünk, de mindenki nemet mondott, hol politikai, hol gazdasági okok miatt. Most drukkolni kell az angoloknak, úgy érzem átérzik mi a Fradi és dolgoznak a sikerünkért. A háttérben rengeteget dolgozik mindenki, hiszem, hogy meglesz az eredménye.

Volt-e olyan,hogy előnye vagy esetleg hátránya származott a neve miatt?

Hátrányom rengetegszer. Igazi előnyöm talán egyszer, a Kinizsi-korszakban. A Dózsával játszottunk, ahol a B-közép tagjaként néztem a meccset és igaz ami igaz, Hajrá Fradiztam a Kinizsi helyett, a bírót is szidtam. Aztán hazafelé mentünk a szintén jogegyetemista jóbarátommal, akivel a barátnőinket (későbbi feleségeinket) akartuk a meccs után az Operába vinni, de megállított engem egy civilruhás nyomozó az Oktogonon. Nem mondta meg, hogy miért, de bevitt a Deák téri rendőrkapitányságra. Itt sokat várattak, biztos voltam benne, hogy nem úszom meg, de végül megjelent egy, mint később kiderült, MTK-s nyomozó, aki elmondta, sokra becsüli édesapámat és nagyapámat. Így megtudtam, hogy a vád ellenem a ‘gazdasági rend elleni izgatás’, miután szerintük, -ha jól emlékszem- a 12-es buszon egy mellettünk elhaladó minisztériumi csajkára azt mondtam volna: ‘itt suhan a deficit’. Sok mindent mondtam, de ezt nem. Féltem, hogy tönkreteszem az életem – a világháború után hadapródként maradhattam volna Németországban, de én csak itthon érzem jól magam – de aztán a Fradi, Rudas Ferenc és az elrabolt, akkor már dózsásként rendőrszázados Deák ‘Bamba’ Ferenc segítségével, bizonyítottság hiányában megúsztam az ügyet.

Melyik volt Ön számára a legemlékezetesebb ferencvárosi sportsiker? Ha Önön múlna, az új stadionon belülre, vagy amellett egy téren állítaná ki a legendás Springer-szobrot?

Talán a Lazio elleni KK-siker. Ekkor édesapám, aki édesapja után szintén vezette a Ferencvárost, már rákos betegként nem tudott a csapattal utazni. De a fiúk, és ezt sosem felejtem el, első útjukként Pesten hozzánk jöttek, édesapámnak ajánlva a győzelmet.

A szoborról azt gondolom, hogy nem szabad dózsás és egyéb ellenséges elemeknek prédaként hagyni. Az angolokat megkérdeztem, ők – és ezzel egyetértek – a szurkolók közé akarja valahol elhelyezni a szobrot – amiről remélem tudjátok, hogy azon valójában nem nagyapám szerepel, de ettől, ha szabad ilyet mondani, még sajátomnak érzem azt.