Valami olyan történt ma, ami 1997 óta nem esett meg vele. Lipcsei Péter utolsó mérkőzését játszotta ma a Dózsa stadionjában. A gyepről levonuló középpályást Vaskó próbálta lökdösni, mindhiába: nem sietett sehová. Lipcsei nagyon sokat várt erre: az októberi Derby előtt napokig a mérkőzés lázában égett, és utána hosszú idő telt el, mire bele tudott nyugodni a vereségbe. Tudta, nincs már sok lehetősége arra, hogy még egyszer győztes meccsen szerepelhessen. Az utolsóra talán sokan már nem is emlékeznek: 4531 napja volt, 1997 novemberében…
1997.11.03., Megyeri út, UTE – Ferencváros: 1-2, NB1
Ferencváros: Udvarácz – Dragóner – Lipcsei, Hrutka – Páling, Nyilas, Szűcs M., Jagodics, Vincze O. – Horváth F., Nicsenko
Csere: Albert ifj., Milovanovic, Zavadszky
Gól: Hrutka(1), Lipcsei(1)
Edző: Nyilasi Tibor
Lipcsei Péternek sok siker adatott pályafutása során, de ezek nagy része nem a negyedik kerületben esett meg vele. Csapatkapitányunk 18 mérkőzésen lépett pályára ott, ezeken mindössze 4 győzelmet aratott, 6 alkalommal döntetlen lett a végeredmény, és 8-szor kellett gratulálnia a győztes csapat tagjainak. Ezeken a találkozókon húsz gólt rúgtunk, és 22-t kaptunk.
(statisztikai adatok: ftcbk.hu)


2010 Április 1 at 19:04
grat Peti!
a szíved és az eszed megint ott volt ahol kellett
köszönjük
2010 Április 1 at 13:35
Az a kis majom Vaskó meg akkor lökdösse Petit, ha már annyit letett az asztalra, mint Lipi. Addig maximum kezet foghat és gratulálhat neki.
2010 Április 1 at 18:03
Vaskóról csak annyit, hogy simán el tudom képzelni, ahogyan egy traktorban ül… :D
2010 Április 1 at 18:03
És ezúton elnézést is kérek a traktorosoktól, ne sértődjenek meg ;)
2010 Március 31 at 23:28
Azért a poc már jelentkezik itt is, Palinál is:D
2010 Március 31 at 22:49
Én is nagyon büszke voltam rá. Sokat kopott, de ezek az évek is hozzá tartoznak egy karrierhez. Nehéz róla bármit is mondani, egyszerűen zseniális. Én még most is a 4-5-6 évvel ezelőtti Petit látom a pályán, bár tudom, már nem Ő van ott.
Az igazi törést sajnos a Békéscsaba elleni meccs jelentette, de ott is bebizonyította, hogy nem ismer elveszett labdát. A szíve még mindig, viszi, lábai viszont sajnos már kevésbé!
Köszönjük Kapitány!
2010 Április 1 at 08:35
Kb. pont így gondolom én is!
2010 Március 31 at 21:11
Nem nagyon tudom szavakba önteni, hogy számomra mit is jelent a Kapitány.
Remélem, hogy valóban visszatér a Tábor és az utánozhatatlan Fradi-hangulat, és minden egyes meccsen méltó módon fogjuk búcsúztatni a még hátralévő időben!
2010 Március 31 at 20:44
A majmok végig szidták Petit, jól tette, hogy nem sietett le.
Büszke voltam (ezért is) rá.