Csizi életútja

Az Esti Hírlap sorozatában az élsport legkülönbözőbb alakjait kérdezik, hogy jutottak el idáig. Ezen a hétvégén Csizmadia Csaba mesél.

„Csizi”, mióta az eszét tudja, a labda bűvöletében él. A Ferencváros 24 éves hátvédje hosszú utat járt be, mire hazánk legnépszerűbb csapatához került.

- Én Erdélyben, Marosvásárhelyen születtem. Ott is kezdtem focizni, és őszintén bevallom, már akkor is a Fradinak drukkoltam. Akkoriban nem volt 70 tévécsatorna, hogy külföldi meccseket nézzünk, így az akkori Ferencváros játékát látva cseperedtem fel. Magyarországra 15 évesen kerültem – mondhatjuk, szintén a tv-nek köszönhetően. Akkor már a helyi katonacsapat korosztályos gárdájában rúgtam a bőrt. Egyszercsak egy hirdetésre lettem figyelmes a tv-ben, hogy Kecskeméten focisuli indul.  És keresnek erdélyi gyerekeket, akik beszélnek magyarul, és nem utolsósorban tehetségesek. Felhívtam őket, elmentem a próbajátékra, és rögtön marasztaltak. Így költöztem teljesen egyedül serdülőként Magyarországra.

Csizmadia védjegyévé vált a szőke haj, eddig 13-szor szerepelt a válogatottban

A Kecskemétben felkerültem az első csapathoz. A 2003/2004-es szezonban már a felnőttek között játszottam, ekkor figyelt fel rám a Fehérvár, és le is igazoltak.

Itt nagyon megkedveltem a légkört, és úgy érzem, hogy a szurkolók is megszerettek. Nagyon sokat köszönhetek a Videotonnak, és akkori edzőmnek, Csertői Aurélnak is, hiszen ekkor lettem első osztályú focista, és a válogatottba is sikerült bekerülnöm.

Ezután mentem ki Ausztriába a Mattersburg csapatához, ahol újabb remek két évet töltöttem el. Harmadikok lettünk a bajnokságban, és a kupában is bejutottunk a döntőbe. Ráadásul stabil válogatott lettem.

Ezután szerződtem Olaszországba, ami már sajnos nem bizonyult ilyen jó húzásnak. Keveset játszottam, ráadásul a fizetésekkel is rendre csúsztak, így kénytelen voltam váltani, és Horvátországba menni. Itt végre újra játszhattam, gólokat szereztem, és a nemzetközi kupában is megmérethettem magam.

Télen pedig jött a Ferencváros. Mielőtt a Fradihoz szerződtem volna, máshonnan is kerestek. Kecskemét azért volt vonzó számomra, mert Csertői Aurél volt az akkori edző, akinek a személye sokat nyomott a latban. Végül azonban mégis a zöld-fehéreket választottam. Hogy miért? A válasz nem bonyolult. A Fradi, az mindig Fradi. Presztízs és megtiszteltetés ebben a klubban játszani. A szurkolók fantasztikusak, és a társaság is nagyon jó volt. Igaz, a bajnokság végén lemaradtunk a kitűzött hatodik helyről, de szerintem így sem szégyenkezhetünk. Sokat fejlődött a csapat a tavasszal, játékban és mentalitásban egyaránt. Úgy gondolom, hogy a következő szezonban még erősebbek lehetünk, és Prukner László személye is garancia lehet a sikerre. Ám ez rajtunk, játékosokon is múlik. Én személy szerint – ahogy eddig is – mindent meg fogok tenni, hogy a maximumot nyújtsam, és sikeresen szerepeljünk a csapattal.

(estihirlap.hu)