Pista a Sport Plusz Extrának adott hosszabb interjút, melyben a Ferencvárosban eltöltött időszakról, a távozás körülményeiről, valamint a klub tartozásáról is beszélt, az ott megjelenteket viszont pár dologgal az Üllői129-nek is kiegészítette.

- Mégis hazajött, 2008 nyarán került a Ferencvároshoz.

- Ebben nagy szerepe volt a Ferencváros angolt tulajdonosának, Kevin McCabe-nek, aki jóban volt a Barnsley elnökével. Mégis váratlanul ért, hogy felmerült a nevem a Fradinál. Amikor kiderült, hogy a Ferencváros kifizeti a vételáramat, az edzőm az öltözőben közölte: gyorsan gondoljam át mit akarok. Ők is szeretnének megtartani, de azt is tudják, hogy a leghíresebb és nemzetközi porondon legeredményesebb magyar klub, a Ferencváros szeretne visszakerülni az élvonalba, ezért ott is szükség lenne rám. Kimentem a folyosóra, nem sokat mérlegeltem, elhatároztam, hogy megyek az Üllői útra, s ezt közöltem a menedzseremmel is.

- A Fradinál forintban kapta a járandóságát?

- Nem, mint általában a légiósok, valutában. Amikor az Üllői útra kerültem, nem tagadtam, hogy magyar mértékkel mérve jól kereshetek, nem éhbérért játszom az FTC-ben. De megígértem, hogy megszolgálom majd a fizetésemet és talán minden nagyképűség nélkül állíthatom, betartottam a szavamat. Az NBII-ben közel negyven góllal gólkirály lettem…

- A magyar másodosztályban ez csúcsnak számít…

- Persze, valahol büszke vagyok rá, de hagyjuk, nem érdekes. Már csak azért sem, mert a feljutásunk utáni bajnoki szezon végén, tavaly nyáron a Ferencvárossal elváltak útjaink.

- Miért?

- Nem rondítok oda, ahol enni kaptam, de annyit megjegyeznék, nem akartam eljönni az Üllői útról.

- Attól a klubtól, a Ferencvárostól, amely állítólag még nem kis összeggel tartozik önnek.

- Valóban, a prémiumom jelentős részével. Sajnos azt hiszem, lassan lemondhatok erről az összegről. Megint nem csak az én hibám miatt. Azonban bízom benne, valamikor csak kiderül az igazság, hogy miért is ragadt benn jelentős pénzem az Üllői úton és nem csak nekem. Viszont valahol kellemetlen arról beszélnem, hogy nekem is tartoznak.

- Talán ezért is viselte nehezen nemrégen a szegedi teremtornán a Fradi szimpatizánsok szidalmát.

- Sajnálom, hogy kiakadtam, de egyszer mindenkinél elszakad a cérna. Amikor Angliából az Üllői útra kerültem, volt bennem némi félsz. Tudtam, ha nem az elvárásoknak megfelelően teljesítek, a mindig igényes ferencvárosi közönség hamar megtalál, gyorsan kapok majd hideget-meleget a publikumtól. Ám szerencsére megkedveltek, sikerült néha hármasával, négyesével rúgnom a gólokat, igaz a másodosztályban. De ennél is fontosabbnak éreztem, és ezt mindenki láthatta, hogy soha nem engedtem ki. Noha a Ferencvárosban valóban nem fillérekért futballoztam, soha nem jutott eszembe a pénz. Nem akartam eljönni a klubtól, pedig még ők tartoznak nekem, ráadásul ezek után a szurkolók még engem szidnak. Azok, akik nincsenek tisztában a valósággal. Tudja, ilyenkor bárkinek felmehet a vérnyomása, ahogy nekem is. De ha már itt járunk, van még valami, ami nagyon de nagyon bánt…

- Mondja csak nyugodtan.

- Hol kezdjem? Megpróbálom. Mint oly sok mindenki, talán a ferencvárosiak is valahol félre vannak vezetve. Soha nem mondtam senkinek, hogy hú, én aztán gyermekkoromban mekkora szurkolója voltam a csapatnak, de tény, az egész családom zöld vért ivott, ám az Üllői úton (is) megpróbáltam becsülettel tenni a dolgom. És nem csak a pályán, azon kívül is, például a fiatal játékosok segítésében is. Erre mi jön vissza? Hogy szemét alak vagyok. Már ne haragudjon, de nevetek a markomban, amikor az erdélyi edzőtáborozásra indult Fradiban ki mindenki mondja, hogy szinte születése pillanatában FTC érzelmű volt. Halkan megjegyzem, benne vagyok a berkekben, tudom, hogy ez nem igaz. Ám azt tudja az illető, hogy ez kell, ezt kajálja a tömeg. De hol van itt az igazság?
(Sport Plusz Extra)

 

A játékost honlapunk is megkereste, aki a fent megjelent cikket az alábbiakkal egészítette még ki:

- Sajnos a tartozás valóban fennáll, és ahogy ti is olvastátok ebben (a hetekkel ezelőtt készült) interjúban, ez elsősorban a prémiumot érinti. Ennek összegéről, a majdani kiegyenlítés módjáról azonban nem szeretnék beszélni, egyelőre nem publikus, remélem ezt megértitek.

Sokszor, sok helyen boncolgatták már a távozásom okait, én most is csak ugyanazt tudom mondani, mint eddig bárhol: nagyon szerettem az Üllői úton lenni, amihez hozzájárult az is, hogy kiváló társaság kovácsolódott össze a játékosok között, az öltözői hangulat is példaértékű volt, minden tekintetben egy jó csapatot alkottunk. Ezért is fájt többek között, hogy a vezetés nem tartott rám igényt.

(Fotó: tempofradi.hu)