Nagyarányú vereséget mértek ránk az elődöntőben:

Vasas HC – FTC-Orangeways 9-1 (2-0, 3-0, 4-1)
Miskolc, 300 néző, vezette: Mayer, Varjú
Gólszerzőnk: Borsos Attila

A nagy különbség a végére a sok kicsi miatt jött össze. A Vasas határozottabb volt a kapu előtt, rettentő hatékonyan védte saját kapuja előterét, s passzok tekintetében is végig látható volt a tudatosságuk. Ettől függetlenül is meg voltak a meccs fordulópontjai, a döntő szituációk, amikor egytől-egyig ellenfelünket pártolta a szerencse. Persze, kár lenne erre fogni a súlyos vereséget, az igazság egyszerűen az, egy sokkal jobb ellenféllel szemben maradtunk alul.

János Imre rögtön az első sorban debütálhatott, ugyanakkor a meccs előtt egy búcsúzóra is fény derült, Chris Eade Németországba szerződött így ez volt az utolsó mérkőzése zöld-fehér színekben. A találkozó Vasas-fölénnyel indult, a mieinknél csak Marosi Zoltán került majdnem helyzetbe, ám a passz pontatlan volt, így nem lett belőle ziccer.

A későbbiekben ráadásul két emberhátrányt is ki kellett védekeznünk, úgyhogy már ekkor sem nekünk állt a zászló. A vész azonban a múlté lett és végre elkezdett játszani a csapat. Jöttek a helyzetek, s velük a remény, ám ahogy az lenni szokott (különösen a Vasas ellen) jött a kijózanodás. Éppen egy veszélyes szituációt sikerült gól nélkül lezárnunk, amire jött a kontra, s máris hátrányba találtuk magunkat.

Innentől pedig nagyon nehéz lett a helyzetünk. Mert a Vasas ellen mindig nehéz hátrányban, ráadásul – többek között a friss igazolás Martznek is köszönhetően – egy sokkal modernebb gyorsabb hokit játszó csapat ellen kellett volna egyenlíteni. Ez végül nem is jött össze, mi több, a harmad vége előtt tovább növelte előnyét ellenfelünk.

A második játékrész eleje kidomborította a két csapat közötti különbséget. Amíg ellenfelünk taktikusan, sokat passzolva alakított ki helyzeteket, addig a mieinknél az egyéni játék dominált. Ebből még mindig jól jöttünk ki a helyzetek alapján, ám hiába voltak ziccereink, Rajna áthatolhatatlan falnak bizonyult. Az egyik legnagyobbat Hoffmann Attila hagyta ki. A centernek nem volt könnyű dolga, hiszen az alapvonalról kellett volna a hálóba találnia, de kapus már verve volt, így sikerülhetett volna a szépítés.

A korong azonban nem jutott kapuba, s az ellentámadásból Makkinen (aki végre nemcsak a keménykedésével tűnt ki) megszerezte a harmadik Vasas-gólt is. Innentől pedig kezdett megrogyni a gárda, igaz ehhez kellett némi játékvezetői segítség is. Mayer spori, a szezonban nem először, de reméljük utoljára, olyan hibát követett el, amire nem nagyon lehet magyarázatot találni.

Pavlis a kapunk előtt ment neki magas bottal Barabás Miklósnak. Mayer felemelte a kezét, s a késleltetett kiállítás miatt támadást vezethettünk. Marosi Zoltán vitte fel a korongot ellenfelünk harmadába, s miután szerelték, jött is a játék megszakítás, ám nem azzal a végeredménnyel, amit a játékszituáció feltételezett. Hiába volt ugyanis a mi birtokunkban a pakk, tőlünk állítottak ki.

Az előnyt pedig kihasználták a piros-kékek, mint ahogy még egy továbbit a harmad vége előtt nem sokkal, így az utolsó harmadra egyetlenegy kérdés maradt, sikerül-e megszereznünk a becsületgólt. Erre végül sor is került, a meccsen talán a legtöbb ziccert kihagyó Borsos Attila és a mérkőzés végén enyhén szólva is kompenzáló (három Vasas 2 perc az utolsó 8 percben) játékvezetőknek köszönhetően. Ugyanakkor addigra már teljesen szétesett a gárda, így a szépítés csak arra volt jó, hogy nem lenullázva szenvedtünk K.O. vereséget a Tippmix Magyar Kupa elődöntőjében.

fradihoki.hu

Edzői nyilatkozatok:

Risto Kurkinen: – Az első harmad még nehéz volt, aztán elfáradt mentálisan a Ferencváros. Szorosabb mérkőzésre számítottam az eddigi meccseink alapján, ezért is értem meg, hogy sokgólos vezetésünknél kicsit esett a koncentráció-szintünk. Berta és Martz is hosszú sérülése után játszott remekül, de Fodor Csanád góljainak is örülök, hiszen mindig keményen és alázatosan dolgozik. Vasárnap alighanem nehezebb dolgunk lesz.

Fekti Bálint: – Erről a meccsről nincs mit nyilatkoznom.

NSO