Egykori edzőnk a Fradi kispadján átélt élményekről mesélt, de szóba került a csapat jelenlegi szereplése is.

Gellei Imre hosszú edzői pályafutása során nem csak a Ferencvárost támasztotta fel, korábban a Vasast, valamint a Zalaegerszeget is a 12. helyen vette át, és egészen a 6. helyig menetelt velük.

A Fradinál nem volt könnyű dolga, hiszen 2005 őszén a pénztelenség már javában éreztette hatását, a 2004-es bajnokcsapat több meghatározó játékosa eligazolt, így a szakemberre nem várt könnyű munka. A pepsifoci.hu-nak elmondta, neki MI VOLT A RECEPTJE ebben a helyzetben.

- Mielőtt elvállaltam volna a csapat irányítását, tájékozódtam, hogy tényleg engem akarnak-e vagy csak egy edzőt szeretnének – kezdte Gellei Imre. – Nagy örömömre azt láttam, hogy Albert Flórián és a többi legendás Fradi-játékos is mellettem áll. Fontosnak éreztem, hogy egy klubhoz köthető segítőm legyen, ezért vettem magam mellé „kis Flórit.”
A következő lépés pedig már az volt, hogy megnéztem, mindenki áhítja-e a sikert, vagy vannak olyan játékosok, akik ennek csak a látszatát keltik. Szűkíteni kellett a keretet, hiszen csak olyan játékosokkal akartam csatába menni, akik feltétel nélkül hittek bennem és az elképzeléseimben, és akikről tudtam, hogy a csapat hasznára lehetnek. Némi könnyebbséget jelentett, hogy például Dragóner Attilával vagy Lipcsei Péterrel már dolgoztam együtt a válogatottnál, velük egy bizalmi kapcsolat alakult ki, ami sokat segített a nehéz szituációkban. Egy edző életében ugyanis nagyon lényeges, hogy legyenek olyan játékosai, akikre úgy tud támaszkodni, mint egy kősziklára. Természetesen az is nagyon fontos, hogy egy edző hiteles tudjon maradni a játékosai és a szurkolók előtt, ez pedig csak úgy lehetséges, ha vannak eredmények. Nekünk szerencsére voltak.

Gellei Imre hiába vezette a 6. helyig a Ferencvárost, az MLSZ kizárta a csapatot az első osztályból, és a következő szezont már az NB II-ben töltötte. Eleinte itt is jöttek az eredmények, de az egyre nagyobb mértéket öltő pénztelenség, valamint a keret további gyengülése után már voltak olyan mérkőzések, amelyek nem mindenkinek tetszettek.

Az akkori és a mostani helyzet között a másik hasonlóság az, hogy egy idő után ELFOGYOTT A SZURKOLÓK TÜRELME, aminek hangot is adtak.

- Minket nagyon sokáig a szurkolók szeretete repített, nélkülük biztos nem tudtunk volna eredményesek lenni. Később aztán mi is átéltünk olyan dolgokat, amelyek nem szokványosak egy labdarúgócsapat életében…. Azt mindenki elhiheti, hogy nem lehet félelemben játszani, nem szabad olyan helyzetet teremtenie senkinek, ami ezt eredményezi. A bajban van szükség a legnagyobb összefogásra, én már csak tudom…a Ferencváros mostani helyzetébe nem látok bele, éppen ezért tanácsokat sem szeretnék adni, de ha mindenkiben megvan a feltétel nélküli győzni akarás, a hit és az összefogás, akkor az eredmények sem maradnak majd el.
(pepsifoci.hu)