Az Index figyelemre méltó cikke a gödörben lévő játékosokról. Filkor, Németh, Priskin és a többiek. Magyar szinten veretes névsor, szerinted van aki a Fradiba jöhetne megújulni?

Ebben a szezonban folytatódhat a vb-bronzérmes U20-as korosztály további kallódása, Némethnek csapata sincs, Koman alig játszik, Simont még egyszer sem nevezték Palermóban, Futács is távol a kezdőtől az angol kettőben. Filkor hangtalanul pukkadt ki, Lipták is könnyebb csapattalálásban reménykedett, pedig ott van Bodnár és Szélesi intő példája is, és akkor nem beszéltünk Husztiról.

Négy éve írtunk arról: aki fiatalon külföldre került, nem jött haza futballzseniként. [1] Érdemi változás azóta sem történt, bár Koman előmenetele példásnak látszott a Sampdoriában. (Fülöp és Bogdán is eljutott a Premier League-ig NB I.-es meccs nélkül, de egyikük sem lehet maradéktalanul elégedett.)

A külföld csábítása azóta is hatalmas, nem ritkán a gyerek sikerességét – tehetségét túlbecsülve – édesapja vagy menedzsere sokkal jobban akarja. A 18-20 évesek azonban éveket veszíthetnek, mert hiába vannak jó helyen, ha nem lesznek játékban, messze nem tudnak úgy fejlődni, mint akár itthonmaradó társaik.
hirdetés

Nyilván egy nagy csapat ajánlatára nehéz nemet mondani, elsőre azt gondolhatjuk, egy nagy csapatnál jobban is lehet fejlődni, még az edzésen is. Az eddigi karrierek azt mutatják, ez nem igaz.

Tőzsér Dániel nem találta meg a számítását a Galatasaraynál, Filkor ugyan ott volt az Internazionale öltözőjében, de esélye sem volt az áttörésre. Vadon Dávid is megfordult a Manchester Citynél, pillanatnyilag nem is tudni, merre járhat a kapus, Simon András a Liverpoolból Győrbe került, és itt talán lendületet kaphat sérülése után, ha már a holland Excelsiornál sem sikerült Spanyolország után.

A példáknak alig volt elrettentő hatásuk, most is van két vagy három csapatra való játékos, akik csak kallódnak valamerre Európában. Ha jó helyen, futballkultúrában is növekednek, megtévesztő: nem a felnőtt csapathoz, hanem az ifibe vagy a tartalékhoz mennek először, és olykor még itt is jobban keresnek.
D KOS20090905014

Páran ráébredtek, az állandó játék juttathatja őket előbbre: Hajnal Tamásnak erős volt a Schalke, de Belgiumban, majd a német másodoszályban helytállt, végül a Dortmundig is eljutott. Ugyanez igaz az Aston Villa szintjét megugrani nem képes Stieber Zoltánról, aki a Bundesliga 2-ből vitt el végül az elsőosztályú Mainz. Szalai Ádám is itt teljesedett ki a stuttgarti és madridi évek után, a Realnál – némi meglepetésre – még a BL-keret tagja is volt, a B-csapatnál kapott csak lehetőséget. A szinte gyerekként a francia Nancynél próbálkozó Rudolf Gergely is a hazatérése után kapott szárnyakat, szerződött újra külföldre.

A kallódók vagy mellőzöttek válogatottja a volt fradis Megyeri Balázzsal kezdődik. Az Olympiakosz BL-csapat, a kapusnak viszont sansza sincs arra, hogy a keretbe kerülhessen. Már a második évét tölti Athénban, hatalmas meccshiánnyal küzd.

Kapusposzton szóba jöhet még a skót Heartsnál kispadozó Balogh János is. Kovácsik Ádám ugyanakkor bekerült a Regginába, még ha bajnokin nem is ő állt a kapuban. Kurucz Péter meggyógyult keresztszalag-szakadása után, a West Hamnél vannak előtte, de ő már bemutatkozhatott a Manchester United ellen a Premier Leauge-ben is. Az itthon is csak a másodosztályban játszó Somogyi Csaba élete esélyét kapta a Fulhamtől, de még a kispadra sem ülhetett le.

A védősorban említsük meg Lipták Zoltánt, akinek nincs csapata, és még ingyen sem kellett a Swansea-nek. A Videoton nem tartott rá igényt, most szembesülhet azzal, mit gondol róla a világ, és hogy az összhangban van-e azzal, amit ő gondol a világról. Most leginkább arról van szó vele kapcsolatban, hogy mégis Magyarországon kap szerződést. Gyepes Gábor is rég játszott a Cardiffban, volt, hogy sérülést szimulált.

Kádár Tamás helyzete teljesen más, a Newcastle bal lábas játékosa kirobbanthatatlan lenne a válogatottból, ha nem sérül meg sorozatosan klubjában, sípcsontja is eltört. Pontosan érzi, mennie kellene tovább, ha az angolokhoz nem fér be, mert újabb szezont veszíthet el. Kádár a másodosztályban többször játszott, a Newcastle feljutása után jelentősen megerősödött, nem maradt neki hely. A tartalékok kapitánya jelenleg – négy meccset játszott szeptembertől -, Pardew mester körülbelül tíz edzésen látta a folyamatos sérülések miatt.

A Heerenveen fel is merült a neve mellett a nyáron, de az üzlet végül nem jött össze. A hollandoknál van egyébként már egy magyar védő, a 19 éves Otigba Kennetet alig ismerjük, nagyon fiatalon ment el Békéscsabáról, komoly a baj, ha ezt a szintet sem tudja megugrani. Fiatal még, van ideje, egyszer már kispados volt a korosztályos válogatott középhátvédje, az Ajax 5-1-re verte akkor csapatát.

A középpályán tanulságos eset Filkor Attiláé, akit az érthetetlen és védhetetlen fiatalítási hullám tolt be a válogatottba 2006-ban. Filkornak nem volt rossz meccse az olaszok legyőzésekor, arra feltétlenül jó volt, hogy elszálljon tőle. Hatszoros válogatott, jóllehet az olasz élvonalban még nem játszott egyetlen meccset sem.

A piac kíméletlenül árazta be őt, a Sassuolo, a Triestina, a Grosseto valamint a Gallipoli is erős volt neki, nem ragaszkodtak hozzá foggal-körömmel, így végül a Livornóban kötött ki idén nyáron. Filkort sérülései is hátráltatták, de már 23 éves is elmúlt, és nincs mögötte egyetlen figyelemre méltó szezon sem, sőt, a Sassuolóban volt olyan idény, amikor 196 perc jutott neki.

Olaszország egyébként sem magyaroknak való hely – a még oly tehetséges Koman sem találja a helyét, pedig csapatkapitány is volt a Sampdoriában -, ezért is érthetetlen, miért erre indulnak szülők, menedzserek, amikor Hollandia vagy Belgium sokkal könnyebb érvényesülést hozhatna.

Az agárdi akadémia edzőjének fia, Tamási Zsolt a negyedosztályú Fondihoz került az Ascolitól a nyáron. Ifjabb Tamási játékjogát felerészben birtokolja a Parma és az Ascoli, egyikük sem tartott rá igényt, a hazatérés még így is várat magára. Pedig Szatmári Lóránd és Preklet Csaba megtette ezt a lépést, amikor látták: a Regginába sohasem fognak bekerülni. (Előbbi a Paksot, utóbbi Kecskemétet választotta, bár most csapat nélküli.)

Varga Roland a harmadosztályú Foggiából visszatért a Bresciába. Foggiában legalább játszott húsz meccsen, a Bresciában egyszer már ült padon augusztustól. (A Stoke-ban nevelkedő Vass Ádám legalább ide befért, ha már a PL-be nem.)

Nem jó jel, hogy a Vargához hasonlóan vb-bronzérmes Simon Ádám még csak a kispadig sem jutott el a Palermóban augusztus óta, pedig négy évre szerződtették a nyáron a Haladásból.

Nagy Dániel Hamburgban a nyári felkészülési meccseken játszott, utána viszont nem, így bármennyire is gyenge idén a HSV, a 20 éves középpályás még ettől is messze van.

Huszti Szabolcsé abszolút más eset, a Zenit komoly csapat, BL-csapat, biztosan jól keres, de 566 percnél vélhetően többre számított idén is, bár tavaly csak 399 percig volt pályán. Mehetnéke van, előbb-utóbb össze is jön ez a klubváltás.

A csatársorban Priskin tamás, Futács Márkó és Németh Krisztián kaphat helyet. Mindannyiuk pályafutása igen tanulságos.

Futács a Nancyból került a Werderhez, szépeket mondott róla Klaus Allofs még 2009-ben, mennyire bíznak benne, az ingolstadti kölcsönadás után viszont megváltozott a véleménye. Futács a német második ligás csapatból sem tűnt ki, nem lőtt fontos gólokat, a kezdőtől távol került. Az angliai Portsmouth-ban talán megtalálhatja a felfelé vezető utat, bár riasztó, hogy súlyfeleslege van.

Németh Krisztián háromszoros válogatott, a 2011-es évben egyetlen meccset játszott végig: a válogatottban, San Marinóban. Az Olympiakosz Pireuszba nem fért be, a Voloszban 336 percet kapott. A válogatottban látszott rajta a kihagyás, hiányoztak az ütemek, a sebesség, a meccshelyzet. Némethet túlsztárolták, a hozzáállása sem volt megfelelő, sérülések is kínozták, pedig a kapu előtt jól feltalálja magát.

Mostanában három holland klub is érdeklődött a másodosztályú MTK-val készülő, még mindig csak 22 éves csatár iránt, de az edző vágyát az elnökség és a klubvezér nem támogatta. A lába legalább rendbe jött a kihagyás alatt, és lehet, a Standard Liege sem tett le róla örökre.

Az ipswichi Priskin Tamás már elmúlt huszonöt, a válogatotton kívül nincsenek meccsei a szezonban – a finnek elleni két helyzeten látszott igazán a meccshiány -, pedig az angol kettő már a tizenegyedik fordulónál jár.

Az idősebbeket sem kíméli a futballpiac, Bodnár Lászlóban 32 évesen már nem azt látták Salzburgban, mint fiatalon, Szélesi Zoltán pedig klubja, a görög Volosz bunda miatti kizárása után van parkolópályán. Cikkünk elkészülte után, pénteken délután derült ki [2], hogy Szélesi a holland NEC Nijmegenben folytatja. A 27-szeres válogatott védő egy plusz egy évre szóló szerződést kötött a klubbal. Szélesi két évvel fiatalabb Bodnárnál, még bőven van esélye, hogy jó csapatot találjon – a holland Nijmegenben kezdheti újra, bár időbe telik, míg belelendül -, bár rokon vonás a két játékosban, hogy egy debreceni kitérő nem ártott meg, legalább játékban voltak minden héten.

A kiszorulók válogatottja:

Megyeri (Somogyi) – Bodnár, Gyepes (Szélesi), Lipták (Otigba), Kádár – Filkor, Simon Á., Varga R. (Tamási), Huszti (Nagy D.) – Futács (Priskin), Németh.

forrás: Ághassi Attila/index.hu