Írjátok meg emlékeiteket, gondolataitokat az elhunyt világklasszisról. A ti írásaitok, esetleg fotóitok, grafikáitok alapján aztán összeállítunk egy letölthető/kinyomtatható füzetet, amelyet minden fradista eltehet magának, s a végeredményt bekötve átadjuk üzeneteitekkel az Albert-családnak.
Isten áldja Flóri bácsi emlékét.
2011 November 3 at 23:15
Flóri (csak 3 évvel vagyok fiatalabb nála) nagyon sok meccsét láttam.
Egy emlékezetes:
Győrt vertük 9 emberrel Flóri és Kű Lajos vezérletével !
Egy másik:
Flóri és Zoli passzolgatva a levegőben (le sem esett a labda) rúgtak gólt az MTK-nak.!
Felejthetetlen fenomén volt.
Búcsúmeccsén a Vojvodina (?) játékosok megtapsolták zseniális gólját !
Isten Veled !
Ma inkább a kézilabdás lányoknak szurkolok.
2011 November 3 at 15:35
Tetszik ez a rovat.Szivesen olvasgattam ezeket a hozzászólásokat.Irigylem ezeket az embereket akik ezeket a sztorikat át élhették.Én már csak a fiát láttam játszani.Lehetne ilyen rovatot csinálni magával a Fradival is hogy mindenki le írja legjobb élményeit a csapattal egy játékossal v egy meccsel kapcsolatban.Ehhez talán csak annyit tudnék hozzá szólni hogy fönt az égben már készen áll a csapat a Császár és a többi örök Fradista ott is ontják a gólokat.Mert az akit nem felejtenek el az nem halt nem halhat meg.
2011 November 3 at 08:27
Tavaly a fiamat befizettem az Albert focitáborba és ott találkoztam a családdal. Nagyon közvetlen,rendes ember volt. Esténként összeültek a kissrácok és mindig mesélt sztorikat régről nekik,amit szívesen hallgattak.
Nyugodjon Békében!
2011 November 2 at 23:06
Én többször is találkoztam Vele személyesen, de leginkább egy kellemetlen emlék maradt meg bennem. Húsz éve történt, hogy egy téli felkészülési meccs után egy ismerősömmel beültünk a népligeti sporttelep büféjébe. Volt ott egy üres asztal, és az egyik – nem egyértelműen ahhoz az asztalhoz tartozó – széken egy kabát. Mi leültünk az asztalhoz és beszélgettünk, amikor kb. fél óra múlva odajött hozzánk a Császár, és nagyon leszidott bennünket, hogy leültünk az Általa korábban lefoglalt asztalhoz. Én akkor nagyon kellemetlenül éreztem magam, bár nem akartunk senki helyére ülni, azt pedig végképp nem sejtettük, hogy Albert Flórián kabátja volt a széken. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ma már büszke vagyok rá, hogy Ő szidott le minket.
Nyugodjon békében!
2011 November 2 at 20:02
játszunk feketemezben
2011 November 2 at 19:43
Egyszer pár éve álltam a metróm, és azt vettem észre, hogy mellettem ül Albert Flórián. Hirtelen azon kezdtem el gondolkodni, hogyan szólíthatnám meg. Emlékszem, hogy bosszankodtam, hogy nincs nálam toll és papír. Bevallom, csak úgy nem mertem megszólítani, és úgy voltam vele, hogy majd egy következő alkalommal megteszem, amikor lesz nálam toll és papír vagy egy fényképező. Már nagyon sajnálom. Biztos jól esett volna neki, ha látja, hogy még az a fiatalabb korosztály is megismeri, aki soha nem látta focizni, csak videón. Az utóbbi hetekben valamiért rengeteget gondoltam erre, és azon gondolkodtam, hogy egyszer majd a székház előtt megvárom. Sajnos erre már soha nem kerülhet sor, és nagyon sajnálom, hogy ott volt a lehetőség, és nem éltem vele… de legalább láttam a Legnagyobb Fradistát élőben. Tudom, hogy az én történetem eltörpül Fradista társaim mellett, de úgy érzem a fájdalmam nekem is ugyanakkora…
Őszinte részvétem az Albert családnak és az egész Fradi családnak.
Isten veled Albert Flórián, a Császár!
2011 November 2 at 18:41
Nem szívesen írok kommenteket, de most Flóri halála kapcsán nem tudom magamba tartani, s bár tollam nem Mikszáth Kálmáné, megpróbálom elmondani ki is volt Ő.
Az én generációmnak ( 60-as évek ) a foci és a beat zene volt az egyetlen kiutat mutató pozítívum az országban, az elbukott 56-os forradalom, a nevét épphogy visszakapott Ferencváros, a párt és erőszakszervi csapatok tengerében örültünk, hogy talpra álltunk és létezünk. És akkor jött a csoda Albert Flórián személyében, aki oly sok klasszisa után a Ferencvárosnak, ismét felkeltette a reményt, hogy az 1949-eshez hasonlító nagy csapatunk lesz! A P szektorban az öregek csak azt emlegették, hogy ilyet Sárosi Gyurka óta nem láttak, pedig Kocsis Sanyiról is csak szuperlatívuszokban emlékeztek.
Focitudásáról már sokan sok mindent elmondtak, én inkább játék intelligenciáját emelném ki, amihez fogható talán a Beckenbaueré volt, de az utóbbi időkben ilyennel nem találkoztam. Flóri, mint a sakkozók előre látta a játékot, és ha azt gondolta az egész stadion, hogy most Szőke Pistát kiugratja, akkor húzott egy váratlant, amivel az egész meccset megnyertük, mégha nem is Ő lötte a gólt. Önzetlen volt ha kellett, cselsorozata nem öncélú volt, és a pályán mindent a csapat érdeke alá rendelt, de ezt várta el minden társától is!!! Ha bárkivel konfliktusa támad az ebből fakadt, s csak ebből!!!! Az a sajtóhadjárat, amit ellene folytattak ( Borbély Pál – Népsport, Vándor Kálmán – Hétfői Hírek, Vitray Tamás, stb.) igaztalan és mélyen igazságtalan volt, és az akkori rendszer Flórihoz való viszonyulását mutatta. Emberi nagyságát mutatja, hogy Ő soha nem kezdett ezekkel vitát, nem ment a nagyfejűekhez, “csak” Császára lett egy nagy csapatnak, amelynek igazán lett volna esélye a BEK megnyerésére, amit a hatalom megakadályozott!!! ( 1968-as csehszlóvákiai események )1969-es sérülése a dánok ellen a válogatottban 1:1-es állásnál érte, mikor még bőven továbbjutásra álltunk. A marselli-vész Vele a csapatban nem következett volna be. Sérülése után az MLSZ és az egész sportsajtó úgy viselkedett Vele szemben, mintha nem is a hazájáért küzdve esett volna meg a végzetes sérülés.
Mikor módom volt egyszer megkérdezni, hogy ilyen közegben és ellenszélben, miért nem disszidált, Ő csak annyit válaszolt, én a hazámon és családomon kívül nem tudok élni.
A hatalom Neki pozíciót, feladatot soha nem adott (két nyelven beszélt, horvátul és németül ), de talán jobb is így.
Nagy játékos , nagy ember volt, nekem a világ legjobbja!!!
Istenem emeld magadhoz!
Mindörökké Ferencváros!
2011 November 2 at 18:34
Gyűjtök minden FTC-hez köthető relikviát, legyen az mez, könyv, sál, bármi, egy kisebb múzeumom van már itthon. A Császárról is nem egy könyvem van, szegény Nagy Béla alkotásai, valamint a saját könyve is. Pár éve kicsit félve, de végre rávettem magamat, hogy bemenjek Flóri bácsihoz a székházba, egy kedves ismerősömet kértem meg, hogy segítsen, nem tudtam, hogy hol és mikor érdemes keresni. Ez még az “angolok” alatt volt, így a mellékbejáraton mentünk be a székházba, bekopogtunk az irodája ajtaján, természetesen szabad volt, így bementünk, ott volt Szűcs Lajos is. Kicsit elcsukló hangon köszöntem, kezet fogtunk, majd elővettem a könyveket és megkértem, hogy szignózza őket. Viccelődött is, mintha nem tudta volna, hogy ennyi könyv jelent meg róla. Utána készült közös kép is, egyből megfogott, és beirányított maga és Szűcs közé, mondta, hogy “Ez most rólad fog szólni.” és mosolygott. A kép azóta az emlékkönyvemben pihen, én a szurkoló, két világválogatott (egyikük aranylabdás) fradista között, felejthetetlen élmény.
2011 November 2 at 17:46
Apám 1969-ben költözött a Szépvölgyi útra. Hamarosan kiderült, hogy az Albert család szinte a “szomszédban” lakik, ugyanis a munkába igyekvő faterom gyakran találkozott a “KisFlórit” sétáltató Alberttel.
Apám a mai napig lelkendezve meséli, hogy a világ akkoriban legnagyobb focistája végtelenül kedves és közvetlen Úriember volt.
Egyáltalán nem úgy viselkedett mint egy világsztár. A felesége is inkább egy kedves anyuka benyomását keltette, semmint egy “beckham feleség”-ét.
A találkozások alkalmával nyugodtan mesélte Albert a hétvégi élményeket. Közvetlen volt mindenkivel. Szeretnivaló, mosolygós világsztár.
Isten nyugosztalja!
2011 November 2 at 16:48
Én még apukámmal láttam Flórit a Népstadionban a svédek ellen. Talán az volt az első válogatott meccse. Azután a válogatottban többször is. A Madách udvarán dekázgatott, a Barcsay utcában, 1961-ben, ő akkor végzett, én akkor iratkoztam be az elsőbe. Több alkalommal láttam később testközelből az ifi edzőjeként a hátsó pályán. Mintha Koch Robi is a játékosa lett volna, de ebben nem vagyok biztos. Szigetszentmiklóson tavalyelőtt vettem néhány pogácsát a büfében. Ott ült. Odamentem hozzá, hogy kérhetek-e tőle mint volt Madáchos egy autógrammot a lányomnak a naptáramba? Beszélgettünk pár percet Koltai Robiról, Braun Csibi tehetségéről. Nagyon meg voltam hatva.
2011 November 2 at 09:23
Kettő örökké megmaradó élményem van A CSÁSZÁRral kapcsolatban. Egyszer a nyolcvanas évek táján Az Étteremben kajáltunk egy meccs előtt és bejött A CSÁSZÁR. És mindenki átszellemülté vált. Az ismerősök köszöntek neki és ő viszonozta, intett és köszönt mindenfele. Mi is intettünk és biccentettünk felé. Mi ott akkor úgy éreztük, hogy mi is az ismerősei vagyunk. Alig tudtunk utána megszólalni a megtiszteltetéstől. A mai napig büszkén mesélem mindenkinek ezt az esetet !
Amikor a Nyil volt az edző Egerszegen játszottunk egy bajnokit. Így álltunk fel: Balogh T -Simon, Telek, Kuznyecov – Páling, Lipcsei, Keller, Patkós – Albert – Schneider, Deszatnik. Nyertünk és lőttünk 4 gólt. Ebből hármat a KisFlóri vágott. Fantasztikusan cselezett és dőltek körülötte az emberek az egész meccsen. A meccs közben és utána is több öreg róka megjegyezte, hogy ” a gyerek ma majdnem olyan jó ( volt ), mint az apja” . Élőben sajnos nem láttam játszani a CSÁSZÁRt – 10 éves voltam amikor visszavonult – , de nagyjából itt kezdtem el sejteni, hogy mekkora élmény lehetett a lelátóról szurkolni a CSÁSZÁRnak.
Örökké velünk maradsz !
2011 November 1 at 23:16
Aktív pályafutása alatt nem láthattam játszani. Viszont kint voltam az 50. születésnapján rendezett gálameccsen, fantasztikus hangulat volt, s amikor kezet fogtak Varga Zolival, akkora ováció volt, lehetett érezni, mit jelentettek ők a klubnak.
Mivel ugyanabban a kerületben laktunk, néha láttam az 1-es villamos megállójában. Arra gondoltam, milyen jó, hogy egy legendával testközelből találkozhatunk. Olyan, mintha Pelé, Beckenbauer vagy Eusébio utazna tömegközlekedéssel. Mert Ő tényleg világklasszis volt, nem csak a Fradi, de az egyetemes futball egyik legnagyobbika.
Nyugodjék békében!
2011 November 1 at 21:49
Sajnos nem láthattam játszani Flóri Bácsit -mivel ahhoz eléggé fiatal vagyok. Viszont egy kellemes emlékem van Vele kapcsolatban. Olyan 10 éve történt, hogy Budapest mellett tanultam főiskolán és elég sok időt töltöttem a Fradi pálya körül. Egy nap “bemerészkedtem” a klubházba és ha már ott jártam, gondoltam megnézem a múzeumot. Egy segítőkész bácsi vezetett körbe, mesélt a kiállított tárgyakról -sajnos a nevére már nem emlékszem, pedig évekig tudtam utána :-(. Miközben a kiállítást nézegettem és történeteket hallgattam, találkoztam a Szeiler Józsival -aki akkor volt az ügyvezetőnk- illetve Flóri Bácsival. Kaptam egy könyvet Nagy Bélától (Csupa Kupa a címe) és helyből dedikáltattam Vele. Persze apukámnak -hiszen ő mesélt sokat róla és úgy gondoltam Neki ez többet jelenthet, mint nekem, aki csak a legendákból ismerhetem. Mindenesetre egy kedves, közvetlen ember volt még akkor is ha úgy éreztem azért egy lépés távolságot tart tőlem. Picit olyan érzés volt, mint amikor újoncként belépek az öltözőbe és a csapat sztárja fogadja a köszönésemet. De mondom, mindezek mellett, abszolut pozitív élményként maradt meg bennem ez a találkozás a Császárral!
2011 November 1 at 20:43
Olyan szerencsés valakinek mondhatom magam, akinek nem akármilyenre sikerült élete első “zöld-fehér napja” (1995.10.14. Ferencváros-Stadler 3-0). Már maga az eredmény és a hangulat is megérne pár szót, de utólag akkor is a legemlékezetesebb esemény, hogy magával a Császárral vacsorázhattam a meccs után, az akkor még működő Fradi étteremben. 9 évesen, gyakorlatilag nulla focitudással a hátam mögött persze fogalmam se volt arról ki az az idős bácsi akinek itták az összes szavát a felnőttek. Én meg képes voltam elaludni mellette, kiütött a sok élmény. A felnőttek nem győztek hüledezni :). Másnap utazott a csapat Madridba. Csodálkoztam is, hogy szüleim nem a suliba, hanem a Fradi pálya felé vittek délelőtt. Sok szerencsét akartunk kívánni a srácoknak. A székházban Flóri bácsi fogadott, győzködött, hogy menjek le vele a fiúkhoz aláírást kérni. Ennyire jóindulatú volt, hogy egy ismerős ismerősének a kisfiát zokszó nélkül lehívta volna az öltözőbe…Eléggé meg voltam szeppenve, így csak a vadonatúj sapkámat vitték le, amelyet szegény Simon Tibi kivételével mindenki aláírt az akkori csapatból. Az ereklyét és ezt a szép emléket azóta is büszkén őrzöm, soha nem fogom elfelejteni. Nyugodj békében Flóri bácsi!
2011 November 1 at 18:29
Amikor elsős lettem a Madáchban, ő abban az évben végzett. Ősszel bejött a suliba, megállt az élet! Lógtunk a lépcsőn, a szünetnek nem akart vége lenni! Hihetetlenül népszerű volt! Amikor befejezte ’74-ben, az utolsó meccsen többen könnyekkel a szemünkben mentünk haza!
2011 November 2 at 16:59
Hoppá. Kicsi a világ. Alighanem osztálytársak vagyunk.
2011 November 1 at 18:08
2011 November 1 at 19:12
Az a gond, hogy vannak teljesíthetetlen pontok. Egyébként a nagy részét (többek közt Pl Albert feliratú mez, fekete karszalag, Albert gólok) támogatom.
2011 November 1 at 20:08
Az utolsot kivéve az összeset lehet teljesiteni ha a vezetők beleegyeznek!Kérem a vezetőket a Császár tiszteletére!
2011 November 1 at 20:10
szerintem Albert kedvenc dala a Fradi induló volt, így nyugodtan szólhatna az.
2011 November 1 at 21:15
Nem hiszem, hogy a mez feliratokat meg lehetne változtatni, illetve nincs is értelme. A régi mezre nincs idő, a lámpákat nem lehet leoltani.. A 9-es mezt meg nem kellene visszavonultatni, mert a végén már nem lesz normális szám, és nem hiszem, hogy a Császár ezt akarná.. Legyünk sokan…
2011 November 1 at 21:45
Nagyon jó ötletek, de a fűzős mez és a kezdési időpont megváltoztatása nem biztos, h véghezvihető. A többi az egyértelmű és kötelező!
2011 November 1 at 22:55
Azt meg kellene valósítani, hogy korhű mezben legyenek a játékosok, és a címer körül Albert Flórián felirat, de a név az mindenkinél a sajátja legyen, viszont a gólszerzők felirata (reméljük sok hazai lesz) mind Albert. A reflektorokat is le kellene kapcsolni, legfeljebb, ha várni kell, akkor 1-2 pillanat múlva visszakapcs, hisz úgyse villan fel azonnal.
a lényeg, h olyan mez legyen, amilyen soha nem lesz többet, szinte biztos vagyok benne, hogy ha meg akarják valósítani, akkor van idő megvalósítani.
2011 November 2 at 20:01
szerintem fekete mezben kellene játszani
2011 November 1 at 17:43
El sem tudom képzelni milyen lehetett találkozni a Császárral, nekem, koromból adódóan, Ő már gyerekkoromban is csak egy aranybetűs név volt a Fradi-történelemben és sajnos soha nem adott meg, hogy találkozzam vele. Egyik tavalyi meccsen volt az, hogy kis Flóri ott állt mellettem vmelyik meccsen elsőre fel sem ismertem csak tudtam, hogy láttam valahol de azt hittem csak egy rendszeresen kijáró szurkoló, akinek megragadt a fejemben az arca. Aztán amikor rájöttem, hogy ki ő meg se mertem szólítani. Nekem ő volt az egyik azon bálványoknak, akit tőlem idősebbek Császárként emlegetnek.
Haverom pár hónapja írt, hogy szerzett tőle aláírást és eljátszottam én is a gondolattal milyen jó lenne nekem is de annyira egészségesnek tűnt, hogy úgy voltam ráérek még….. :(
Azt hiszem egy szinttel a halál után és fejünk felett megint a magyar fociról szól minden hiszen egy újabb klasszis került fel hozzájuk.
NYUGODJ BÉKÉBEN FLÓRI BÁCSI!!!
2011 November 1 at 20:32
Nekem meg adatott, hogy Pestre menet a héven egyszer, csillaghegynél felszállt a hévre és éppen az ajtónál velem szemben állt meg, a lélegzetem is elakadt aztán csak mosolyogni tudtam, mint a tejbetök, zavartan előszedtem egy papírt és egy tollat a táskámból, és mondtam, hogy “Jó napot, Fradista vagyok és szeretnék kérni, egy autogrammot Flóri bácsitól.” egyből mosolyra állt a szája, és mondta, hogy ez csak természetes. Hihetetlen, hogy elment…
2011 November 1 at 15:13
Emlékszem, meleg nyár végi nap volt, s mint ilyenkor mindig a Dagály nevű néplavórban hűsölt a család. Délután kezdtek átszállingózni az emberek a stranddal szemközti pályához. Ott volt akkoriban az Erdért pálya.
Mint kiderült, MNK meccs volt, Erdért-FRADI. Nosza rövidnadrágostól, kis ingestől, szandálostól én is átszaladtam megnézni az eseményt.
Akkor nagyon közelről láthattam FLÓRIT, és a többieket, nyolc gólt lőttek,
(Géczi Pista halálra unta magát a kapuban), de mérkőzés után szinte mindenkinek adtak autógrammot. Sajnos az enyém a sok költözés folyamán eltűnt, nagyon sajnálom.
FLÓRI akkori közvetlen, mosolygós megjelenése ÖRÖKKÉ BENNEM MARAD!
NYUGODJ BÉKÉBEN CSÁSZÁR!
MINDÖRÖKKÉ FRADI!!!
2011 November 1 at 14:24
Édesapám a 60-as években az üllői uti fatribünös stadionban volt pályamunkás az FTC alkalmazásában.Később két kezével építette a jelenlegi stadiont.Nyolc éves koromban bevitt a munkahelyére mert nem akartam iskolába menni.Az játékosok edzést tartottak és egy labda elgurult és én visszarúgtam … épp a CSÁSZÁRNAK!Azóta a Ferencváros kitörölhetetlen az életemből.Flóri bácsi nyogodj békében!
2011 November 1 at 14:01
Sziasztok üdvözlök mindenkit!
Sopron Fradi meccsre mentem jegyet venni mikor odaértem mondta az öreg a pénztárban,hogy mennyek fel a Hász Ferihez mert ő most zárt be majd ott kapok jegyeket.Így is tettem besétáltam a székházba életemben először a portás kérdezte mit akarok mondtam neki és ő mondta,hogy mennyek fel a lépcsőn ott van az iroda.Ahogy mentem szájtátva a lépcsőn felérve ott ült maga a CSÁSZÁR felállt kezet fogott velem kérdezte ,hogy miben segíthetek mondtam neki jegyekért jöttem a Hász Ferihez mire ő most értekezlet van gyere ülj le várd meg itt.Én azt hittem elájulok hogy maga Albert Flórián mellett ülök és beszélgettünk ő kérdezett én meg hablatyoltam össze vissza de ez számomra egy életre szóló élmény lett,hogy én a nagy Császár mellett ülhettem a Fradi székházban!!Isten nyugosztalja Flóri bácsi köszönöm azt az élményt!
2011 November 1 at 13:56
Élőben és “nagyságában” is láttam focizni Flórit a stadionban és a TV-ben egyaránt. Igaz akkor én még kisgyerek voltam, de Édesapám által a Fradi szurkolótáborába születtem bele. Sokszor szobacsillárunk bánta a gólokat követő és örömteli üvöltést kiváltó, valamint felszabadult katapultot indító gigászi örömkitöréseket. A Fradi gólöröm ilyen volt nálunk akkortájt. “Ezer decibel” és egy-két villanykörte. Azóta természetesen Isten áldja meg édesapámat is, mert már régen nincs közöttünk. :( A leírt öröm megnyilvánulást már fiammal visszük tovább, persze ehhez imádott csapatunk segítségére is szükség van.
Valóban fantasztikus játékos volt. Ha beindult cseleivel, nem lehetett őt szabályosan szerelni, csak felrúgni. A szőke szikla és társai is számlálhatatlan kötényt kaptak tőle. Vérbeli tribliző játékos volt. Kötényeinek számával talán a Dunántúlt is be lehetne takarni. Varga Zolival együtt, életem játékosai voltak. Nagyon sok jó magyar focistát láttam élőben és testközelben is játszani, de Ők közülük is kiemelkedőek voltak.
Október közepén Hercegszántóra mentünk feleségemmel a csodálatos Mária szobrot megtekinteni és részt venni egy r.katolikus szentmisén. Nejemnek örömmel újságoltam, hogy milyen nagy szülöttje van ennek a délvidéki településnek Albert Flórián személyében. Akkor még nem sejthettem, hogy Ő nemsokára elhagy minket. A híres Szőke, Varga, Albert,Rákosi, Fenyvesi csatársorból a 8-as, 9-es már távozott.
Az Isten nyugosztalja békében, most már Őt is!
Mindörökké Fradi!!!
2011 November 1 at 13:20
Mivel 24 éves vagyok nem láthattam őt játszani, egyetlen egyszer találkoztam vele. Jó pár éve, még a westeles korszakban mentem be a székházba h átvegyem a club kártyám. Először jártam az épületben azt sem tudtam mi hol van, amikor valaki megszólított és kérdezte, hogy mit keresek. Én csak nézelődtem és odaszóltam, hogy a kártyámért jöttem, mire Ő mondta, hogy “Gyere megmutatom”. Megfordulok és maga Albert Flórián állt mögöttem. Igazából meg sem tudtam szólalni, úgy meglepődtem.
Sajnos ez az egyetlen ilyen emlékem vele kapcsolatban.
Nyugodj Békében Flóri bácsi!
2011 November 1 at 12:27
Mivel csak 23 éves vagyok ezért nekem sincs emlékem a CSÁSZÁR-rol,csak annyi amit régi videokon láttam.De adjunk hálát Istennek,hogy hozzánk küldte és adjon mindneki hálát a sorsnak aki láthatta őt játszani.Isten nyugosztalja Magyarország egyetlen CSÁSZÁRÁT!
2011 November 1 at 12:09
1994-ben a Brazil Masters Team az Üllői úton játszott a magyar öregfiúkkal. Díszvendégként itt volt Pelé . A fiam aki akkor 9 éves olt már be volt oltva a labdarúgás szeretetével. Kint voltunk a meccsen a szokásos szektorunkba a tv állás alatt. A meccs előtt 10 szekrény kíséretében bejött Pelé a pályára. gondoltam egyet s átkeveredtem magam a szektorokon , majd átugrottam a vizes árkon s már ott is voltam a pálya szélén.
Épp időben érkeztem mert ekkor jött le Pelé a kíséretével a pályáról.Élé siettem s a programfüzetre ráírta kézjegyét. S a történet itt kezdődik . Mivel az árok felé nem tudtam visszamenni bementem a játékoskijárón keresztül a klubházba. Mit tesz Isten a Flóri szobája előtt mentem el s egy hirtelen ötlettel bekopogtam hozzá. Kértem tegye Ő is a kézjegyét a programfüzetembe Pelé aláírása mellé, széles mosollyal teljesítette, így került a Király és a Császár egy lapra.Végtelen boldogsággal szorítottam vele kezet.
Ő volt ifjúkorom egyenlősége a labdarúgással s ebből akkor egy szeletet átadhattam a fiamnak belőle. A második félidőben egy irtózatos zápor zúdult a pályára s bekéredzkedtünk a Knézy Jenőhöz a tv állásba, s ha már ott voltunk megkértük írja alá ő is a füzetet. Beírta a védjegyét. Jó estét jó szurkolást kívánok: Knézy Jenő.
A füzetet természetesen máig őrizve mély fájdalommal vettük tudomásul, hogy az ismét értékesebb lett.
Isten veled Flóri !!
2011 November 1 at 16:09
Ez így volt. És a fiad ott lesz a Paks ellen a hétvégén. Emlékezni és szurkolni!!
2011 November 1 at 11:48
Sajnos,nekem nincsenek emlékeim,koromnál fogva,nemhogy őt,hanem még Nyilasit sem láttam soha játszani….szomorú de el kell fogadni!
Még úgy is hogy SOHA nem találkoztam vele,SOHA nem láttam játszani,így is olyan érzésem van mintha valakit a a közeli családomból vagy egy nagyon közeli barátot veszítettem volna el!A szüleim(akiknek semmi közük nincs a Fradihoz,még annyira a focihoz sem) nem értették hogy mért könnyeztem meg a hírt…Én se de talán ez jelenti a Fradi-szívet,a Fradi-családot!Ez alapján pedig igaz hogy egy családtagot veszítettem el!
Isten veled Flóri bácsi!
2011 November 1 at 10:37
Kisgyerekként kijártunk a városligetbe focizni,mindig kerestük az ellenfeleket akiket le akartunk győzni.A liget különböző részein sok csapat volt, baráti közösségek, ilyen volt a fás kör is.Ott egész sok gyerek focizott az egész kicsiktől a felnőttekig, akik inkább pénzben játszottak.
Egyszer gumilabdával focizgattunk, mikor az egyik bennfentes srác mondta, hogy jön a Flóri majd Ő hozza a fociját, mert vége az iskolának.
Jött is, egy hosszú vékony fiú volt, fűzős bőrfocija volt.A többiek mondták hangosan, hogy a Flóri már a Fradiban focizik.
Jót játszottunk és mivel a mi baráti körünk csupa Fradistából állt, elhatároztuk, hogy megnézzük Őt egy ifi meccsen is!
Attól kezdve a kedvenc focistám volt, nem volt nehéz észre venni, hogy hamar be fog kerülni az első csapatba is.
Nála a három négy gól az ifiben sem volt ritka.
Az első meccsén azt hiszem két gólt lőtt, de hogy kinek már nem emlékszem, aztán bele szaladtunk egy nagy vereségbe, vagy a honvéd, vagy a dózsa ellen, ahol három gólt rúgott, mindenki el volt keseredve a vereség miatt, ami ugyan fájó volt, de én örültem mert tudtam, hogy a Flóri nagy játékos és majd az Ő segítségével vissza fogunk ezért vágni nekik, de nagyon! Ez hamar meg is történt!
Nagyon örültem annak, hogy egész pályafutását végig követhettem és csak a búcsú meccsén szomorodtunk el!
Most már ez a szomorúság sajnos örökké velünk marad, de csak hálásan gondolhatunk Rá, és köszönhetjük ezt a csodálatos élményt Neki, amit a pályafutásával és a Fradi szeretetével nekünk adni tudott!
Most már Varga Zolival egy csapatban játszhat az égi válogatottban, mi meg ebben a sivár valóságban várunk az újabb csodára.
Nyugodj békében Flóri, nyugodj békében Császár!
2011 November 1 at 10:28
Sajnos csak felvételről láthattam a Császárt játszani. Újpest-szurkoló Édesapám egyetlen játékost sem magasztalt és istenített soha annyira, mint Őt, pedig Ő maga is a Nyíl/Törő érában nőtt fel.
A sorsnak talán fura iróniája az, hogy éppen Apám halála óta nem éreztem ekkora űrt magamban, mint tegnap reggel óta.
2011 November 1 at 10:31
Sajnos nekem “csupán” ennyi jutott, de a magam nevében nagyon hálás vagyok Nektek, hogy ilyen élményeket és emlékeket osztottatok meg velem, velünk, Nagyszerű ötlet és szép gesztus ez a cikk, bár ne lett volna rá szükség.
2011 November 1 at 09:57
Valamikor 1960 novemberére túljutottam az ABC betűin. Megunva a tankönyvet belenéztem a Népsportba. Egy nagyon hosszú szó került elém. Sikerrel elolvastam „ FERENCVÁROS”. Felbuzdulva e sikeren, többször is elolvastam. Ezek után már nem csoda, hogy olvasója lettem a lapnak és rajongója a Ferencvárosnak.
Aztán olvasom néhány nap múlva: Ferencváros – Debrecen 7 – 0. Góllővő: Albert (6), Fenyvesi.
Ekkor, mindörökre megjegyeztem ezt a nevet: ALBERT.
Kétszer láttam a Császárt.
Először 1966 augusztus 20-án a Bp. Honvéd elleni 3-2 – re elvesztett mérkőzésen a Népstadionban. Nagyon szerettem volna vele egy néhány szót váltani, de nem sikerült.
Másodszor 1990 június 1-én Beregszászban láttam újra. Itt volt a Császár, a Limperger, a Simon Tibi, a Dzurják Csöpi és a többiek.
Micsoda élmény volt ez nekünk, a Beregszászi járásiaknak. Itt már sikerült a Császár színe elé kerülnöm, s váltanom vele pár mondatot. Kaptam tőle egy autogrammal ellátott „ Fradi 90 forintost”, amit azóta is ereklyeként őrzök.
2011 November 1 at 10:36
Ha már Beregszász…
Én is ott voltam 1990-ben a beregszászi pályán. Hisz ünnepnap volt az nekünk gyerekként, 15 évesen, hogy jött a FRADI! Gyerekkorom óta Fradista vagyok, még apám nevelte belém, nem is lehettem más. Ámulva -bámulva néztük az akkori sztárokat. A mosolyogva “szót fogadó” Dzurják Csöpit (szögletnél kórusba kértük, hogy bólintson, megtette s aztán odajött a mi kis szurkolótáborunkhoz). Limperger, Simon Tibi mind-mind kedvesen és barátságosan álltak hozzánk meccs után. A Császárt csak messziről néztem egy legenda volt számomra.
Aztán jött Budapest 2003-2004 tájéka. Árpád-híd metróállomáson szálltam fel a metróra minden reggel. Egyik nap ámulva láttam, hogy ott van Flóri bácsi is. Nap, mint nap ott szállt fel (nem csoda hisz ott lakott nem messze), kellett pár nap míg egyszer csak odamentem hozzá, kezet fogtunk és csillogó szemmel annyit mondtam neki(magamnak), hogy Hajrá Fradi! Több szó nem nagyon jött ki belőlem. Mosolyogva fogta meg a kezem és annyit mondott Ő is: Hajrá Fradi!
Ha a Fradi a családom, akkor Ő volt a nagyapám, akire fel lehet nézni, aki egy embléma, akiről példát veszünk, akire hasonlítani szeretnénk, aki ha elmegy egy űr marad bennünk.
Az Isten vigyázzon Rád Flóri bácsi!
2011 November 1 at 08:28
Nagyom kis srác voltam, amikor édesapám (aki Vasas szurkoló volt) elvitt a Népstadionba egy kettős rangadóra. Ha jól emlékszem, az Ujpest játszott a Honvéddal, majd a Fradi a Vasassal. Annyi embert életemben nem láttam együtt, tele volt a Népstadion! Vasas szurkolók között ültünk, de már az első meccs alatt is Farkast meg Mészölyt istenítették, Flórit meg gúnyolták. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ki az a Flóri, akit annyira szidnak. Amikor elkezdődött a meccs, zúgott a Népstadion. A Vasas szurkolók között ülve is azt hallottam, hogy “Hajrá Fradi!” Félelmetes volt. Én az egész meccs alatt mást sem csináltam, csak a Flórit néztem és azon törtem a fejem, hogy miért szidják…Flóri sétálgatott, majd csípőre tette a kezét, a Vasas szurkolók meg kinevették…Flóri felnézett ránk a lelátóra, mosolygott majd odaszólt Rálosinak, hogy adja oda neki a labdát. A félpályánál elindult, kicselezett mindenkit, még a kapust is és hanyagul a gólvonalon túlra pöckölte a labdát…Néma csend lett mellettem. Én meg felpattantam apám mellett és hangosan odaszóltam neki, hogy:”Miért bántják a bácsik a Flórit, amikor ő a legjobb játékos!” Erre mellettünk megszólalt egy Vasas szurkoló, hogy: “No, ebből a gyerekből sem lesz Vasas szurkoló…”. Hát, nem is lett. Albertnak köszönhetem, hogy örökre Fradi szurkoló lettem.
ISTEN NYUGOSZTALJON FLÓRI! EMLÉKED ÖRÖKKÉ ÉLNI FOG!
2011 November 1 at 10:34
Hat ! Ez nagyon jopofa eset ! -:))
2011 November 1 at 15:03
hát ha csak a fele igaz már óriási :)
2011 November 1 at 08:09
Ma reggel megható volt látni az eredményjelző táblánkat ahol a Császár volt látható.
2011 November 1 at 05:08
18 éves korában láttam először a pályán, emlékszem libabőrös lettem minden alkalommal, amikor nekiindult… és jött egy 15 éves diadalmenet… 2007-ben vettem fel a Fradi tagsági igazolványomat, és a székház folyosóján egymásba botlottunk: – mikor jössz haza? – 5 év még a nyugdíjig, majd akkor…
Hát nem várt meg… de, hívő ember lévén, tudom: odafenn találkozunk megint…
2011 November 1 at 02:57
Itthon maradt. Puskás “öcsi” őrnagy volt az 50-es években, és elment, Bozsik “Cucu” parlamenti képviselő és itt maradt. Sztárok lettek, Flóri hírét nem a honi médiák költötték, hanem a külhoniak, pedig akkor is kis ország voltunk. Magyar siker, ilyen kiélezett nemzetközi porondon? Szinte hihetetlen, főleg ha hozzávesszük, hogy a hivatalos Magyarország nem kívánta, el is tusolta ezt a sikert, egy Fradi játékosét. Szerencséjükre Flóri sosem politizált, csak a Fradi szurkolók.
Néha, öregfiúk meccs után borongott, hogy hívta Őt az Inter, stb, de nem ment. Megmaradt nekünk, Fradistáknak, hiszen a “hivatalos” Magyarország, eltekintve az utóbbi évektől, csak Öcsit ünnepelte. Nem baj. A Fradi pálya márcsak Flórié lesz – és a miénk.
2011 November 1 at 02:41
Mikor 91′ben eligazolt Fischer Pali, azzal vigasztaltam magam, hogy a Fradi volt Albert előtt és Fradi maradt mikor Albert abbahagyta, mert Hozzá mértem mindent. Mert Hozzá kellett mérni mindent. Számomra Ő volt az alfa és az omega. Ha gáz volt a csapat körül, mindig ott volt, hogy nem baj Ő még kitart, vigyáz a Fradira. Mikor kizártak minket az NB2-be az majdnem elviselhetetlen volt. De aztán arra gondoltam, ha Ő elviseli, akkor minden Fradistának el kell.
Egy 90′-es években játszott Fradi-Vidi előtt tőlem pár méternyire nézte a tarcsi meccset.Éppen aláírás gyűjtő korszakom éltem. Egy szép zöld sasos zászlót írattam alá az akkoriakkal, már alávéste Nyíl (mint edző), Simi, Foci, (szegények…) Keller Fater, Telek, Szenes stb… mindnek lazán odatoltam a képébe hogy itt írd alá a fehér részen, hogy jól látszódjon. Még vigyorogtam is hozzá. De most, hogy ott állt Ő inamba szállt a bátorságom. A futball Császárától nem lehet csak úgy lazán autogramot kérni (előtte olvastam valahol, hogy nem mindig ad könnyen aláírást). Szóval megvártam a szünetet és odasonfordáltam és halkan megkérdeztem, nem írná-e alá a zászlóm. Ő csak annyit mondott “Rendben kisöreg!” és odakanyarította a nevét a fehér részre. Azóta meglett ember lettem, értek az életben már nagy örömök és csalódások, de ez az emlék mindig megsimogatott ahogy eszembe jutott. Valahogy örökre beleivódott a zsigereimbe, én is Fradista vagyok, s ezt már Albert Flórián is hitelesítette.
A zászló itt fakul a falon. Rajta a sok név aki mind hozzátett a Fradihoz ki kicsit, ki nagyot, ki hatalmasat. Nincs már Fodor Foci (így írta alá), nincs már Simon és most már Albert sincs. De a Fradi van! A Fradit senki nem veheti el tőlem mert itt van bennem, a szívemben és továbbadom a fiamnak, mert a Fradi volt és a Fradi lesz! Hajrá Fradi!
2011 November 1 at 00:55
A TF-re jártam 10 éve. Bár nem tanított, dr. Jakabházy László bevett a diákjai közé, akiket elvitt egy Fradi-meccsre, a díszpáholyba. Egyszer csak megjelent Flóri bá, JL mondta nekünk, mit keresünk ott, ő pedig egyenként kezet rázott mindenkivel. 23 éves voltam, de remegtem az izgalomtól és a megtiszteltetéstől.
2011 November 1 at 00:44
Én és kortársaim egyik legnagyobb pechje az, hogy nem láthattunk ilyen magyar világklasszisokat a pályán, mint Albert Flórián. Mily szomorú, hogy már nemcsak a pályán nem láthatjuk őket, de a magyar aranykorszak tagjai lassan mind el is távoznak közülünk. Én őszintén remélem, hogy jut még el a magyar foci és a Fradi olyan magasságokba, ahol nagyapáink korában jártunk.
Albert remek ember lehetett.
2011 November 1 at 00:00
Nem tudok mit mondani. Hihetetlen, hogy múlt héten azok a hírek érkeztek, hogy jól sikerült a műtét, Flóri bácsi jól van. Erre ma itt hagyott bennünket. Hihetetlen…..
Nyugodj békében Flóribá!
Róla ami előszőr eszembe jut az az, hogy kocsit, nőt cserélhetsz de klubbot SOHA!!!
Hajrá Fradi!
2011 Október 31 at 23:42
MÉLY TISZTELETTEL!!!
2011 Október 31 at 23:54
nagyon korrekt kis összeállítás!
((az a Novák Dezső vs. Flóri bácsi kép elgondolgodtatott, hogy vajon most mi játszódik le Novák Dezsőben…? Ritka frusztrált szituáció…))
2011 Október 31 at 23:59
Hallgattam a rádióban ma Dezsőbát… sírt mint egy gyerek…
Korrekt a videó.
2011 Október 31 at 23:37
’77-esként mindössze egyszer láthattam a pályán: a ’91-es születésnapi (50) mérkőzésén az Üllői úton, ahol szegény Varga Zoli volt talán a még nagyobb sztár és ahol valamelyest átjött, hogy milyen mítosz is övezte/övezhette ezt a csapatot anno a 60-as években. Nagy élmény volt, de sajnos csak ennyi.
Vigyázz magadra ott fenn Flóri bácsi; köszönünk mindent…, mindent!!!
2011 Október 31 at 22:52
Nekem egy óriási emlékem van a Császárról!! 10 napot eltölthettem a Fradiban az utolso nb2-es évad rajtja elött próbajátékon!! Fradi-Tököl meccsel kezdödött a szezon itthon a Szentélyben! Éppen igyekeztem a meccsre…. ( elöször nem a B középben ugráltam végig a meccset, hanem pont vele szemben) szóval mentem be a székházba vagyis inkább dulakodtam át a biztonságiakon magam akik alig akartak beengedni de végül csak beengedtek és akkor ott állt, megpillantottam azt a legendás focistát, példaképet akiröl már annyit olvastam, annyit mesélt róla nagyapám hisz egész családom a Fradi szeretetében, büvöletében él és élni is fog örökké!… Majd elindult a lépcsön felfelé és én meg a kimaradt játékosok utána, egyszerüen csodáltuk öt, csodáljuk most is és csodálni fogjuk mindig!! Az élmény tehát az volt hogy a Császárral nézhettem végig a Ferencváros Tököl elleni 6-2-vel zárult gyöztes meccsét és a legfontosabb hogy láthattam a Ferencvárosért szoritani öt, végig izgulni egy meccset. Ő még 6-2-nél is idegesen markolászta a kezeit minha még lenne esélye az ellenfélnek és csak a lefujás pillanatában fújta ki magát és mondott annyit “győztünk gyerekek!! Nyugodj békében Flóri bácsi!! Szívünkben örökké élni fogsz!!
2011 Október 31 at 22:41
Sajnos személyesen sosem láttam őt, de az első élményemre vele kapcsolatban emlékszem. Ha élménynek lehet azt nevezni, amikor először olvastam a nevét, vagyis az aláírását. Egész kis gyerek voltam még, apám jött hozzánk látogatóba. Szüleim elváltak, ő újra nősült, messze költözött és évente egyszer eljött karácsony táján. Mellesleg nagy fehér szakálla volt és van mai napig is, ezért nekem olyan Mikulás féleség volt inkább, mint apa.
Szóval egyszer jött és hozott nekem egy könyvet, pontosan nem emlékszem, de azt hiszem a Magyar válogatott játékosairól, vagy mérkőzéseiről. Az első oldalon egy aláírás díszelgett. Apám mondta is, hogy alá íratta nekem. Nem tudtam kiolvasni a nevet. Kérdeztem, hogy ki volt az, akivel aláíratta. Mire megkérdezte, milyen Fradista vagy ha, ha nem ismered Albert Flóriánt? Szabadkoztam, mert természetesen ismertem a nevét, csak kiolvasni nem tudtam az aláírást és akkoriban persze Nyilasi jelentette nekem a Fradit. Nos, ma már nagyon is tudom ki ő. Isten veled Flórí bácsi! A szívünkben velünk maradsz. Mindörökké Fradi!!!
2011 Október 31 at 22:24
A nagyapám, Albert Flórián és a Ferencváros büvöletében élt,a 90-es évek közepén meglepett egy Flóri bácsiról szóló magazinnal! Gyerekként rongyá olvastam a magazint,lenyügözött a pályafutása és a hazaszeretette,elhagyhatta volna Magyarországot és a Ferencvárost-de szerencsére nem tette,és egy generáció csodálhatta a játékát! Szomorú hogy manapság valóságshow “sztárok” és tucaténekesek a példaképek- és az igazi értékeinket,nem becsüli a média! Flóri bácsi elment,de a legenda örök,csak úgy mint a Ferencváros!
2011 Október 31 at 22:08
Tavaly ősszel éppen a Fradi-shopba igyekeztem, mikor az aluljáróból feljőve hirtelen szembetalálkoztam a Császárral. Teljesen zavarban voltam, hogy egy ekkora legendát ilyen közelről láthatok, de nagyon követlen volt és adott aláírást amit nagyon nagy becsben tartok. Legyen áldott az emléke! :(
2011 Október 31 at 21:46
Az első vele kapcsolatos élményem 1966-ra datálódik. Akkor tizenkét éves gyerek voltam, az első meccs volt életemben amit végignéztem a Magyar-Brazil. Szenzációs volt. Felejthetetlen. Aztán – talán 68-ban – a Flamengo jött Magyarországra és a Fradi-Vasas vegyes csapatával játszott egy barátságos meccset. Az a csapat jobb volt, mint a válogatott. Komolyan. Én akkor Budafokon laktam, a csapat a BMTE ellen játszott egy felkészülési meccset. Ott voltam, mint labdaszedő. Gyerekek..! Testközelből láttam az igazi nagyokat! A szenteket! Flóri, Varga Zoli, Szücs Lajos, Szőke, Rákosi, Géczi Pista (Novákot nem akarom említeni, mert már Flóri se beszélt vele – és joggal), de a Vasas nagyjai is igazi hősök voltak (Kenderesi, Mészöly, Farkas, Mathesz, Fister) – óriási élmény volt őket látni. Kitörölhetetlen emlék.
Anyám mindig elnézte, ha meccsre mentem vagy tévén néztem a Fradit, mert tudta: Flóri az istenem.
Ma Ócsán lakom. Az utóbbi években itt is sokszor járt az Ócsai Napokon. Szerény, közvetlen – bár tartózkodó -, de barátságos ember volt. Igazi példakép. Sokan lettek (lettünk) Flóri miatt fradisták. És még egy: néhány évig Németországban éltem. Két éve, az akkori önkormányzati választások idején megismertem Oberhausen mostani polgármesterét. Amikor megtudta, hogy magyar vagyok, a következőt mondta:” Puskás, Papp Laci, Albert, Ferencváros!” Számára ez volt a hazám. Magyarország. Büszke vagyok rá.
2011 Október 31 at 21:38
Nekem nincs személyes élményem, csak egy ártatlan szójáték jut eszembe, amit sokszor hallok a szüleimtől:
– Ki az abszolút Fradista?
– ??
– Aki Albert kekszet eszik a Flórián téren.
:(
2011 Október 31 at 21:34
Talán 1-2 alkalommal volt szerencsém személyesen találkozni a Császárral. Kis lurkó voltam, és ez a Tekintély úgy köszönt rám mint bárki másra. Emberi volt, nem volt sztárallűrökkel spékelt. Egy óriás volt!
2011 Október 31 at 21:30
Borzasztó hír… mit lehet mondani? Saját emlékeimmel szeretnék Flóri bácsitól búcsúzni tisztességgel. Ismertségünk nem olyan régi… 15 éve a női kosárlabda szakosztály fity-fasz menedzsereként ismerhettem meg, amikor a Fradiba kerültünk. Örök Fradistaként megtisztelő volt kezet fognom, találkoznom Vele. Kedves, nyílt szívű, érdeklődő volt felém mindig… Aztán évek teltek el… ritkán találkoztunk, a Barátikör tagjaként megérkezéskor tisztelettel köszöntem, mindig barátságos volt, gyermekeimet bemutattam neki, megtisztelő volt ahogy bátorító szavakkal biztatta a fiaimat… majd a gyerekeknek elmeséltem kit is ismerhettek meg, micsoda legendával ismerkedhettek meg, a Fradi múzeumban külön megálltam képénél, neten rákerestem pályafutására és próbáltam a gyermeki agyban bevésett utalást hagyni bennük, olyan apai utat mutatni, mely életükben értéket ad (hagy) majd utánam. Törekedtem és törekszem arra, hogy Albert Flórián, Grosics Gyula, Nyilasi Tibor, Lipcsei Péter, Gyarmati Dezső (…) nagysága legyen példakép életük építésénél, alap-személyiségük kialakulásánál. Legutóbb a 70. születésnapján találkozhattam Flóri bácsival… csodáltam, milyen kiváló egészségi állapotnak örvend, hallgattam erős hangját, néztem pályafutásának összefoglaló képeit, láttam barátai szeretetét, éreztem nagyságának súlya hogy nyomja agyon némely Őt köszöntő ember jellemét, erőt merítettem egyenes tartásából, jellegzetes kacagása örök emlék. Nyugodj békében Flóri bácsi…
2011 Október 31 at 21:14
Édesapám szavait szeretném tolmácsolni:
“Albert Flórián halott. Halott? 1961-65 között egyetemistaként Albert Flórián mellett én is “részese” lehettem két bajnoki címnek. Azokban az években igazi Fradi szurkolóként a csapat szinte valamennyi mérkőzésén ott voltam. Szurkoltam és gyönyörködtem. Elsősorban Albertnak, aztán Orosznak, Varga Zolinak és bennük; egyszóval a Fradinak és a Fradiban. Meg is nyerte a csapat az 1962/63-as és az 1964-es (tavaszi-őszi idény) bajnokságot. Legközelebb az 1964-es idénynyitó mérkőzésén kerültem a csapathoz és Alberthoz. 1964. mácius 15-én jókora hó esvén, felkérték a nézőket (többségünk szurkoló volt), hogy – ha meccset akarunk látni – fáradjunk le a Népstadion (abban az évben a Fradi-pálya átépítése miatt minden hazai meccsét itt játszotta a csapat) “gyepszőnyegére”, és tapossuk le a havat. Nagy hógolyócsata közepette a mintegy ötezer néző ezt megtette, és a Fradi – Albert Flóri két góljával – 2:0-ra győzött a Komló ellen. Majd 1967-ben is a Fradi lett a bajnok, s e cím előkészítésében – a szakdolgozatom írása és az államvizsgára való készülés közben – szurkolóként én is sokat tettem.
Albert Flórián halott. Halott? Számomra örökké élni fog. Nyolc hónappal volt fiatalabb nálam…”
2011 November 1 at 02:35
Ott voltam, tapostam, kösz a felidézésért.
2011 Október 31 at 21:11
Kissrác voltam, olyan 7-8 lehettem, apámmal metróval mentünk. Egyszercsak apámnak látom, hogy hiába beszélek. Nem figyel. Kérdeztem tőle: – Mi van, apa? Erre ő: – Ott a Császár. Egyértelmű volt számomra, hogy kire gondol, odamentünk és kezetfogtam vele. A hideg is kiráz, ha arra a pillanatra gondolok! Egy metróm ültem egy aranylabdással.
Isten Veled, Császár!
2011 Október 31 at 21:10
Azon szerencsések közé tartózhattam aki a FRADI szilvesztert többször is a székházban tölthettem és kívántunk egymásnak boldog újévet!
Még a Másodosztályban is!……
Nyugodjon békében!
2011 Október 31 at 21:06
Voltam egyszer egy U19-es mérkőzésen, ami a Népligetben volt, és Flóri bácsi is nézte a mérkőzést. Amikor odamentem nagyon rendes volt, és készíthettem vele egy közös képet, aminek életem végéig örülni fogok, hogy megadathatott nekem…
Amúgy többször is láttam Fradi foci nyílt edzés előtt, nagyon fog hiányozni, és még mindig nem tudom elhinni, hogy elment.. :(
Isten veled Flóri bácsi, a Mi CSÁSZÁRUNK!