A volt ferencvárosi edző a Hearts helyzete kapcsán újból, immár bővebben beszélt a ferencvárosi időszakának gondjairól, örömeiről.

Minden játékosnak és edzőnek nehéz a pénztelenség. De amikor a pályán vagy, nem gondolhatsz a pénzre.. Sportember vagy és magadat és a csapatod képviselned. A gondok a meccs után kezdődnek. Ha van gyereked és feleséged, az gond lehet. A Fradinál rosszabb volt a helyzet. Több, mint két évet vártam, hogy megkapjam egy évi pénzemet. Nem csináltam belőle ügyet, mert tudtam, végül kifizetnek majd. A klub iránt érzett lojalitásom miatt nem fordultam ügyvédhez, bírósághoz. Végül meg is kaptam a pénzemet. Higgyék el, nem vagyok milliomos. Két gyerekem és felelősséggel tartozom értük. Ha a családod olyan megértő, mint az enyém volt, az hatalmas dolog.

Sok játékost láttam, aki elvesztette feleségét, barátnőjét, mert nem jött a pénz. Azt mondtam nekik: “ez csak azt mutatja, hogy az a nő nem volt neked való.”

Amikor az Uefa csoportkörben játszottunk a Hearts ellen és a BL-selejtezőben játszottunk, sok olyan srác volt, aki nem tudta fizetni a számláit. Főleg a fiataloknak volt gondja a jelzálogaikkal, de olyan összetartó csapatunk volt, hogy kisegítettük egymást. Ha valakinek maradt egy kis pénze az egyik hónapban, az adott a többieknek, akik nem voltak ilyen szerencsések. Törödtünk egymással és erősebbé tette az egységet. A csapat mentálisan nagyon erős volt. Szenvedtünk, de együtt voltunk a bajban, barátokként.

Ez volt akkor is, mikor a Hearts ellen játszottunk. Sőt a Murrayfield-i meccs után el is kellett adjuk a legjobbunkat, s abból tudták fizetni a fizetések egy részét. Ez a tapasztalat segített edzőként, mert gyakorlatom lett a fiatalokkal való munkában, többet is beépítettem a csapatomba. Nem mondom, hogy jó dolog, ha nem fizetik az embert, de vannak pozitív oldalai. Mindig a legtöbbet kell kihozni a rossz helyzetekből.