Interjú Dragóval.

Nem mindennapi alkalmat használok ki, hogy társaloghatok egy ilyen kaliberű egykori magyar labdarúgóval, és ugyanakkor egy szív-lélek fradistával, mint te, ezért fel is teszem a kissé elcsépelt kérdést: hol, mikor, kinek a keze alatt kezdtél el sportolni, focizni?

– Körülbelül négy éves lehettem, amikor három zokniból készítettem magamnak az első focilabdámat, majd 7 évesen a Kispest-Honvédbe voltam először beíratva, ahol Longa Feri bácsi és Kácsor Béla bácsi kezei alatt kezdtem focizni. Idővel a sokszoros válogatott Sípos Feri bácsi is volt edzőm. Majd Tóthegyi Tibor és Vági István kezei alatt fejlődtem sokat.

– Milyen csapatoknál játszottál mielőtt a Ferencvároshoz kerültél?

– 18 évesen a Sopron NB1-es csapatában mutatkoztam be a legjobbak között, akkor Györfi László volt az edzőm. Szívesem emlékszem vissza, hogy akkor Fischer Pali a csatársorban ontotta a gólokat. Féléves NB 2-es veszprémi kitérő után kerültem a hajdani első osztályos Stadler FC csapatához, ahol remek edzőm volt Sándor István személyében. A védelem bal oldalán Nagy Norbi, elől Igor Nicsenko játszott. Az 1996-os atlantai Olimpia után – Dr. Mezey György meghívásának engedve -, kerültem a BVSC csapatához. Innen kerültem a Ferencvároshoz. Az első FTC-színekben játszott mérkőzésem a Rapid Wien elleni 1-0-ás győzelemmel végződő volt. Micsoda emlék!

– Három ízben is megfordultál a Ferencvárosnál. Hogyan értékeled azt az időszakot?

– Röviden fogalmazva, minden perc, amit a Ferencvárosban töltöttem a Jóisten ajándéka, és büszke vagyok arra, amit elértem a csapattal.

– Te is, mint sok más labdarúgó, Németországban és Portugáliában is légióskodtál, nem is akárhogyan. Portugáliában a bajnokság legjobb tizenegyébe is bekerültél. Milyen volt pályafutásod e szakasza?

– Nagyon jól éreztem magam Németországban és Portugáliában is. 2004-ben Portugáliába szerződtem a Vitoria Guimaraes együtteséhez, ahol rövid idő után bekerültem a bajnokság válogatottjába, portugál és brazil sztárok társaságában. 1998 és 2000 között a német Fortuna Köln idegenlégiósa voltam. Nem könnyű légióskodni, de nagyon hasznos és sikeres időszak volt mindkettő.

– Neked mégis a Fradi volt a mindened, ahol a legjobban érezted magad, mint játékos. Mit is jelent neked a Ferencváros?

– Az életem részévé vált a Ferencváros! Nagyon sokat kaptam a klubtól, és a szurkolóktól egyaránt, remélem, megtudom majd hálálni.

– Időközben 28-szoros válogatott játékossá, az egyik leggólerősebb magyar védővé értél, tagja voltál az 1996-os atlantai Olimpián résztvevő magyar keretnek is. Szerinted melyik volt a legjobb meccsed a válogatottban, és ki ellen?

– Szerintem a spanyol válogatott elleni 1-1-es budapesti meccs sikerült a legjobban. A spanyol keretből Rault fogtam, mondhatni jól.

– 250 első osztályos meccsel a hátad mögött intettél búcsút az aktív labdarúgásnak, sőt, búcsúmérkőzéseden gólt is lőttél az utolsó percekben. Mit éreztél utána?

– Borzasztóan boldog voltam, hogy az álmaim teljesültek.

– Új státusod van a Fradinál, azzal hogyan boldogulsz? Mik a terveid a sportpályafutásoddal kapcsolatosan?

– Az utánpótlás menedzsere vagyok a Fradinál. A tervek megvannak, én pedig meg akarom valósítani őket. Több toborzót szervezünk, melyen tehetséges gyerekeket keresünk a csapatnak. Levezetésként, 37 éves korom ellenére, a Jász-Nagykun-Szolnok-megyei első osztályú éllovas Jászapáti VSE leigazolt játékosa vagyok.

– Mi volt labdarúgó karriered legszebb, ugyanakkor a legkellemetlenebb emléke?

– A sérülések kellemetlenek, amelyekkel sokat bajlódtam, de a 2003-as bajnokság elvesztése még rosszabb érzés volt. A legszebb a szurkolók szeretete volt mindig. Na és persze az Újpest elleni győztes gól, az felejthetetlen!

– Az idén télen, még aktív játékosként te is részt vettél a Fradi szovátai edzőtáborában, majd barátságos mérkőzésen, Szászrégenben 3-2 arányban legyőztétek a marosvásárhelyi FCM-együttesét. Hogyan emlékszel vissza azokra a napokra?

– Nehéz, de hasznos fizikai edzőtáborunk volt Szovátán, majd utána kissé fáradtan játszottunk, de nyerni tudtunk Szászrégenben, az újonc A-osztályos, marosvásárhelyi csapat ellen. Amúgy Szováta, Parajd, Marosvásárhely, ahová akkor az edzőtáborunk során eljutottunk, Erdély azon gyönyörű helyeinek egyike, ahová alkalomadtán szívesen fogok visszatérni családostól. Amúgy, remélem, hogy a FCM elkerüli majd a kiesést, stabil A-osztályos együttesé válik hamarosan.

– Kérlek, mondj néhány szót családodról is.

– A feleségemmel 14 éve vagyunk házasok, két fiúgyermekünk van. Filip 14 éves, a Ferencváros 98-as korosztályú együttesének erőssége, édesapjával ellentétben azonban nem védő, hanem középpályás, Áron pedig 7 éves. A világ legtermészetesebb dolga, hogy mindketten fociznak…

forrás: Központ