Mikor augusztus végén kinevezték Détári Lajost Prukner László helyére, nagyon sok fradista vonta kétségbe a Ferencváros vezetőinek döntését. Őszinte leszek, nekem is komoly kétségeim voltak, hisz Döme korábbi edzői pályafutása sokkal inkább volt sikertelen, mint sikeres. De hála Istennek, sem nekem, sem kétkedő fradista társaimnak nem lett igaza.

Prukner László Kaposváron végzett munkája aprólékos, lassú “műhelymunka” volt, Kaposváron Prukner könnyen irányított minden csapata körüli folyamatot, az érdeklődés és a nyomás sem volt nagy a csapat iránt, illetve a csapaton, főleg nem, amikor a Ferencvároshoz hasonlítjuk azokat. Prukner László képességei nem csorbultak, azonban nem értette meg a Fradit. Talán ezért nem vette figyelembe néhány igazolásánál azt, hogy az adott játékos a képességei mellett fejben és szívben is illik-e a Fradihoz, elbírja-e a nyomást, s a keretében sem tudta megtalálni mindig azokat, akik erre leginkább képesek.

A csapat öltözője sokak szerint ebben az időszakban túl nyugodt volt, egy játékos elmondása szerint sokszor nem lehetett látni az öltözőn egy meccs után, hogy nyertünk vagy vesztettünk-e. Úgy tudjuk, ezért is döntöttek Détári Lajos mellett a Ferencváros vezetői: olyan embert akartak, aki feltüzeli a csapatot, aki önbizalmat önt a csapatba. Ez sikerült is Dömének, de ennél sokkal több is. Détári tudja, ismeri, milyen az, ha nagy nyomás van egy csapaton, játékos-pályafutása alatt hozzászokott ehhez.

Önbizalom

Détári elővette Pölöskey Pétert, akiről kiderült, amit sokan sejtettek – az önbizalom hiányzott a játékából. Détári, aki mint elmondta, nem szid, csak biztat és elmagyaráz, Pölöskeyből az őszi szezon egyik legjobbját faragta. De nemcsak az ő játékán látszik meg a Détári-hatás: Somalia, Hakola és Jovanovic is kihozta magából azt, amit vártunk. Balog Zolit sokan már a csapaton kívül szerettek volna látni, azonban bebizonyította, jó az öreg a háznál – Bézéből újra a védelem legbiztosabb pontja lett.

S itt van Józsi Gyuri. Az ex-győri középpályás még Prukner László érkezése előtt igazolt a Ferencvároshoz, s talán nem is volt meg a teljes bizalom iránta. Nem is sokat játszhatott igazi posztján, a középpálya belsejében, ehelyett, amikor lehetőséget kapott, inkább baloldalt kapott szerepet. Józsira is igaz, mint a fentiekre: Döme segített felépíteni önbizalmát, s ő ezt egyre javuló játékkal hálálta meg: tegnapi teljesítményére valóban illik a tanári jelző – végre azt mutatja, amit reméltünk tőle, amikor ideszerződött.

Taktika

Azok, akik látták játszani, tudták Détáriról, hogy mindent tud a fociról. Ősszel az is kiderült, hogy tudja azt is, hogy kell ezt átadni a csapatának. A csapat játékát illesztette a játékosok képességeihez, megtalálva mindenkinek a legjobb posztját. Ez is egy komoly változás Prukner Lászlóhoz képest: ő a kitalált játékhoz kereste az embereket. A Fradi egy szervezetten, taktikusan, a széleket remekül kihasználó csapat lett, jó védekezéssel.

Jova Leventének is lehetőséget adott, akit Kakas László már tavaly nyáron szívesen látott volna a Fradi-kapujában. Levi meg is hálálta a bizalmat: korát meghazudtolóan magabiztos, nyugodt teljesítménye reméljük hamar új szerződést jelent.

Fegyelem

Rablóból lesz a legjobb pandúr, s Döme egy igazi csibész volt játékosként. Érkezése után azonnal fegyelmet követelt, s azt azóta is betartatja, nem csak az öltözőben, hanem a pályán is. A csapat játéka kifejezetten fegyelmezett, rendezett lett, de az olyan apróságokon is látszik, milyen tekintélye van csapata szemében, mint amikor a szünetbeli levonuláskor intésére az egész csapat futásban kezdve igyekszik az öltözőbe.

De nem csak a fegyelem, hanem az odaadás, s a szív is meglátszik a csapaton: a két hazai 0-0-nál sem lehetett panasz a játékosok akaratára, a hajtásra, mindkét esetben felborult a pálya – de semmi nem akart sikerülni. Szerencsére Détári és stábja tudja, hogy még vannak hibák, s hogy a támadójátékon a télen javítani kell, ahogy erre a szakmai igazgató tegnapi egyik tévés nyilatkozatában utalt.

Ehhez a metamorfózishoz az is kellett persze, hogy a háttérben is sokat lépjen előre a klub: komoly anyagi áldozatot vállaló új szponzorok érkeztek, s Fürjes Balázs személyében kormánybiztosa is van a Fradi-stadionnak. Persze sok van még hátra, kellenek még támogatók (úgy tudjuk, érkeznek is január egytől), s vissza kell szerezni a klub, a terület, s a marketingjogok tulajdonjogát. Végre azonban látszik az az út, amelyen áprilisban Kubatov Gábor és Orosz Pál vezetésével elindult a labdarúgócsapat. S az a kockázat, amelyet Détári Lajos kinevezésénél vállaltak is beérni látszik.

Ami azonban a legfontosabb, a szezon végére igazi Fradi lett a Ferencvárosból: romantikus, de fegyelmezett és hajtós csapat lett a mienk. Még nem igazán kiemelkedő Fradi, de igazi Fradi. Bízom benne, hogy egy teljes téli felkészülés és néhány szükséges igazolás után még tovább fejlődünk. Szükség van rá.

De addig is, köszönöm, köszönjük – ahogy egy barátom mondta tegnap, hogy “újra beleszerethettünk a csapatunkba”,

ulloi129