Meccs vagy szórakozóhely?

Egy cikk ami nagyon ki kívánkozott belőlem, miután már nem egy ismerősöm panaszkodott a fanatizmusomra.

Ismerőseim többsége furán bámul rám, amikor megtudják, hogy én meccsrejáró vagyok. Néznek nagy szemekkel, hogy miért nem szeretek bulizni menni? Erre az én válaszom: “Járok, csak én szombat délutánonként a meccsen bulizom ki magamat.” Erre mindenki a hírek alapján ítél meg, mert szurkoló vagyok, biztos török zúzok, miután ezt mutatja rólunk a magyar sajtó. De szerintem egy szórakozóhely sem sokkal biztonságosabb, mintha kimennénk a Fradi-Újpest rangadóra. A különbség a kettő között, hogy nagyobb médiafeltűnést kap az utóbbi eset, nagyon sok rendőrrel. De ezek az esetek bárhol előfordulhatnak az utcán, vagy akár a szórakozóhelyeken. Főiskolai évfolyamtársaim mesélik a bulis élményeket, hogy ilyen összetűzések, olyan összetűzések vannak. És a biztonságiak nem egy embert kidobnak, volt már olyan, hogy őket is. Ilyen kisebb összetűzések előfordulnak a labdarúgó meccseken is, lásd a diósgyőri esetet amikor 3-2-es vezetésünknél két hazai szurkoló veszett össze azon, hogy miért ilyen, miért olyan a csapat, az országos TV közvetítésben tisztán hallva. De említhetnénk ebben a témában a kocsmákat, és az utcát is, ahol szintén beleköthetnek az emberbe. Nagymamám mindig kérdezi, hogy miért megyek ide vagy oda, mert ilyen meg olyan dolgok történnek ezeken a helyeken. Én továbbra sem maradok otthon! Édesapám is sokat panaszkodik, hogy az összetűzések miatt nem érzi biztonságban magát a meccsen, közben meg mesél a régi szórakozás közbeni vitákról, amikor egy lány kezén vesztek össze az ő fiatal korábban. Sok mindent lehet felhozni a mérkőzésre járás ellen, amit a médiában látni lehet. Lehet felhozni példának az 1985-ös Heysel-, vagy az 1989-es Hillsborough tragédiát. Kérdem én: szórakozóhelyen nem nagyobb a lehetősége ennek az esetnek, hogy eltaposnak, vagy valami bajod eshet? Nem rég történt a West-Balkán tragédia, ahol csak szórakozni vágyó fiatalok veszítették az életüket, mert szórakozni akartak. Ilyen mostanában magyar bajnoki meccseken nem fordulhat elő, hiszen csoda ha járnak egyes helyekre 5000-en. (Nem kérek a Diósgyőrből – Z.) Mesélhetnénk még a részeg fiatalokról is. Korábban egy másik portál hozzászólásaiban valaki arra panaszkodott, hogy látja itt mik vannak, mert vannak fiatalok akik isznak. Nos ezeknek azt mondom, hogy szombatonként ne nagyon menjenek sehová, mert ilyenkor mindenki vagy beül a kocsmába és ott iszik, vagy pedig megy szórakozóhelyre és ott iszik! Ha ez nem tetszik, akkor ne is mozduljon ki az utcára! De az ő fiatal kora se volt másmilyen!

Szerintem sokunk ismeri Csiszit aki a B-közép állandó tagja. Ő azt mondta nekem, hogy őt nem érdekli a játék, nem érdekli a balhé. (szerk. – azért a meccset ő is figyeli. :-) ) Ő azért jön ki a meccsre, legyen az hétköznap, vagy a hétvége bármelyik napján, mert ő ilyenkor találkozik a barátaival, végre össze tudnak ülni, és kiéneklik magukat, és kiszórakozzák magukat!

Térjünk vissza arra, hogy én miért kezdtem el mérkőzésre járni. Remek feszültség levezetés volt. A héten az iskolában, (vagy egyeseknél munkahelyen) összejön a heti feszültség amit valakin ki kell adni. Ilyenkor ezt le tudjuk vezetni, és az egész a játékosokon, vagy a partjelzőkön csattan. Ahogy egy író is említette, itt nyugodtan káromkodhatsz, senki nem büntet meg érte. Egyesek szintén ezzel érvelnek a szombat esti bulival. Kiadod magadból a heti feszültséget. Ilyenkor inkább én a kapu mögötti verziót választanám (bár én a 3-as szektor törzstagja vagyok, ÉS BÜSZKE VAGYOK RÁ!! :-) ) és ott énekelem ki magamat, és ott ugrálom ki magamból a heti fáradalmakat. (én inkább az idegenbeli túrákon)

Egyik ismerősöm F.G. szavait tolmácsolnám ebben a témában:

Ez az a dolog amit a sok kívülálló nem érthet meg soha… van aki diszkóra meg bulira veri el a pénzét, mi meg a Fradira. Egy jobb túrán van olyan hangulat ami egy nagyon jó buliban, csak az a különbség, hogy a buliban nem látsz meccset… 

Lehet jönni azzal is, hogy azért nem járunk meccsre, mert a magyar foci ilyen, a magyar foci olyan, de az igazi érzés nem olyan, hogy bekapcsolod a TV-t, leülsz a fotelbe és nézed ahogy játszik a Barcelona, vagy a Real Madrid. Az igazi érzés az, hogy kimész a stadionba. Lehet szurkolni külföldi csapatoknak, de igazán csak annak tudsz, akinek tényleg szurkolsz, a szó szoros értelmében. Kijársz a meccsre, és ekkor nem is figyelsz arra, hogy Maróti nem úgy passzol, mint Xavi, vagy Pölöskey nem úgy rúgja a gólokat, mint Mario Gomez. Bár lehet dühöngeni arra, hogy miért így csináltad, miért úgy, de Egyszerűen a szurkolással vagy elfoglalva. Nem érdekel a játék, hiszen a kedvenc csapatod játszik. És dühöngsz, ha kikap (és a TV-d se sérül meg :-) ) Ha meg nem is érdekel a mérkőzés, egyszerűen bemész a kapu mögé, és együtt énekelsz, együtt ugrálsz az ultrákkal! Lehet, hogy sokaknak nem tetszik az ellenfél szidalmazás, de ha sokkal többen énekelnék együtt a Fradi dalokat, akkor talán nem is lennének a mérkőzésen, csak a rangadókon!

De a legjobb amikor győz a csapat, és akkor nem is kell szórakozóhely:

Ez az igazi szórakozás, az igazi élmény, amikor szurkolsz a csapatodnak, és kiszurkolod a győzelmet. Reméljük tavasszal nagyon sok Fradi SZURKOLÓ, fog megjelenni a lelátókon, és az ellenfél már Budaörsnél vagy Mogyoródnál fog rettegni énekünktől, mint ahogy régebben! Álljon bárhol a csapatunk, a tabella elején, közepén, végén, töltsük meg a stadiont, és szurkoljunk a csapatunknak! Ha a B-közép elkezd énekelni egy dalt, azt folytassuk mi is, ahelyett, hogy őket anyázzuk ismeretlenül! Remélem hamarosan nem a diósgyőri kislány lesz majd az NB1-es reklámokban, hanem az a Fradi pálya, ahol a szurkolók hangjának köszönhetően az ellenfél a helyét sem találja! Hajrá Zöldek, Hajrá Fradi! Bízzunk a legjobbakban!