Ma, amikor mindenki valami külföldi csapatot említ meg öröm az ilyet hallani. Na persze, ha az apa is itt játszott és egyszer már ő is ott lehetett a nagyok között, akkor már nem olyan meglepő. Ifj. Nyilas Elek interjú.

Egyszer még kifut az Albert Flórián Stadion gyepére. Mi több, lesz az talán száz vagy kétszáz alkalom is. Nem vendégfutballistaként, nem is labdaszedőként, hanem a Ferencváros középpályásaként. Ifjabb Nyilas Eleknek határozott elképzelései vannak a futballról, és ez így is van rendjén, elvégre egy férfi, pláne, ha sportoló, jó, ha tudja, mit akar.
– A csapattársai egész véletlenül nem cserekirálynak becézik? Utánanéztem, egészen elképesztő, hogy összesen tizenháromszor cserélte be az edzője, Kiprich József. Utólag hogy értékeli mindezt?
– Nem lenne meglepő, ha a társak így szólítanának, hiszen valószínűleg az NB II-es mezőnyben engem cseréltek be a legtöbbször az ősz során – felelte Nyilas Elek.
– A fentiek pozitívan vagy negatívan „jönnek le” az ön számára? Úgy értem mindezt, hogy örül annak, hogy ennyiszer lehetőséget kapott 19 évesen, vagy amondó, jobb lett volna, ha hatszor kezd, de akkor mindvégig a pályán marad?
– Persze mindennek van pozitív és negatív része is: pozitívum, hogy egy 19 éves játékosnak, akinek ez az első felnőtt szezonja, és ha előtte azt mondják neki, hogy egy bajnokságra törő csapatban, ahol a játékoskeret huszonnégy főt számlál, állandó játéklehetőséget kap, úgy érzem, nincs futballista, aki ezeket a feltételeket ne írná alá első lépésben. Negatívum, hogy jobb lett volna többször is pályára lépni kezdőként, de ez a mester szíve joga, kit küld fel a pályára az első sípszótól kezdve. Rendelkezünk több elég nagy rutinnal rendelkező játékossal, a mester pedig úgy gondolta, ebben a félévben inkább nekik szavaz a kezdőben több bizalmat. De nem vagyok sem elégedett, sem elégedetlen ezzel a fél szezonnal, hiszen meghívást kaptam az U20-as válogatottba, ahol kezdőként játszottam Szerbia ellen és gólt is szereztem.
– Mennyire volt könnyű vagy nehéz a beilleszkedés Tatabányán? Hogy fogadták a társak?
– A beilleszkedés gond nélkül sikerült, olyan idősebb játékossal sem találkoztam, aki féltené a helyét a csapatban és ezáltal széthúzná az öltözőt. Farkas Viktort kiemelném az idősebb játékosok közül, ő egyben a csapatkapitány is, aki rendkívül sokat segít mind a fiataloknak, mind úgy általában mindenkinek az öltözőben és azon kívül is.
– Négy sikerrel nyitották a szezont, aztán a BKV Előre és a Gyirmót ellen vereséget szenvedtek. Ön szerint mi volt az oka a megtorpanásnak?
– Tényleg jól kezdtük a bajnokságot és elérkezett a BKV elleni meccs, amely előtt egész napos ünnepség volt a Bányász-nap miatt, így rengeteg néző látogatott ki arra a találkozóra. Egykapuztunk mindvégig, de rendkívül rossz pillanatokban kaptuk a gólokat és tizenegyest is hibáztunk. Úgy éreztem, ha egész nap játszunk sem sikerült volna gólt rúgnunk. A Gyirmót-meccs egy igazi rangadó volt, két remek csapat találkozott egymással jó pályán, így minden adott volt a nagyszerű futballhoz. Sajnos a meccs végén egygólos vereséggel kellett lejönnünk a pályáról, amit nem éreztem jogosnak a helyzetek alapján, de ilyen a futball, reméljük, sikerül javítani a tavasszal.
– Mennyire volt nehéz felvennie az NB II, illetve egyáltalán a felnőtt mezőny ritmusát?
– Az NB II-es bajnokságban már a tavalyi szezonban, még a Videoton tartalékcsapatában mutatkoztam be, amelyben játszottam pár meccset, köztük az akkor még a Gyirmót vezetőedzőjeként dolgozó Kiprich József ellen. Hozzá kell azért szokni, mert jelentős különbség van az U19-es és az NB II-es pontvadászat között. Kell még hozzá egy kis idő, de úgy érzem, hétről hétre jobban megy.
– Mit gondol, van még esélye a csapatnak megnyerni a bajnokságot, vagy az aranyérmet már most a nyakukba akaszthatják az MTK játékosai?
– A csapat negyedik helye reálisnak tűnik, de úgy érzem, az MTK mögött bármelyik csapat lehetett volna második, akár a Gyirmót, akár a Kozármisleny, akár mi, ugyanis ez a három csapat nagyjából azonos játékerőt képvisel.

– Korábban Győrben, Vácon, Újpesten és Felcsúton is játszott gyermekként. A sok klubváltásra csak az akkor még futballozó édesapja csapatcseréi miatt került sor vagy más az oka?
– Természetesen édesapám klubváltásai miatt néha nekem is egyesületet kellett cserélnem, így kerültem Győrbe, ahol kevés időt játszottam, hiszen az édesapám is csak egy évet töltött az ETO-nál. A többi klubváltás a fejlődésemet szolgálta.
– Az mennyire bántja, hogy nyilván már a névazonosság miatt is sokan az édesapjához hasonlítják?
– Nem zavar, hogy a nevemről mindenkinek az édesapám jut eszébe, hiszen ez azt jelenti, hogy elég nagy hírnevet szerzett magának, amire az egész családunk nagyon büszke.

– Hányszor látta az FTC Bajnokok Ligája-meccseit, amelyben idősebb Nyilas Elek is főszerepet játszott?
– Az összes BL- meccsét láttam apunak, az itthoniakat élőben, a többit pedig még manapság is meg szoktam nézni az interneten.
– Tudom, hogy az édesapja jelenleg a Vác U19-es csapatát trenírozza, ám sokszor egy időben vannak a meccsek. Hányszor nézte meg önt ebben a szezonban?
Igen, jelenleg a váci U19-es csapat az övé, amellyel tavaly feljutott a kiemelt bajnokságba, az idén pedig újoncként a harmadik helyen telelhet, ami nem kis teljesítmény, így kiérdemelte Pest megyében az év edzője címét. Mindemellett a Dunakanyar-Vác felnőtt labdarúgó csapatának a szakmai igazgatója is, amivel természetesen rengeteg ideje megy el, és így ritkán tud ott lenni a meccseimen. de ha tud, kijön, aminek nagyon örülök, hiszen a leginkább neki szeretném bebizonyítani, mit is tudok.
– A fentiek után aligha túlzok, hogy igencsak büszke az apukájára. Mi az, amit a pályán látott tulajdonságai közül, ha lehetne, „átvenne”, illetve mondhatni, örökölne tőle?
– Amit átvennék tőle, az az alázat a futball iránt, az a hajtás, amit ő tudott produkálni. Nálam viszont nagyon hiányzik az agresszivitás, így ebben és a védekezésben feltétlenül fejlődnöm kell, de semmivel sem vagyok megelégedve! Most azonban csak arra koncentrálok, hogy minél többet szerepeljek a csapatban és a válogatottban, ám természetesen szeretnék idővel a Ferencvárosban futballozni, aztán pedig külföldre szerződni.
– Lassan itt az esztendő vége. Mit fogadna meg 2012-re?
– Nem szokásom fogadalmat tenni az új évre, de akkor most próbáljuk meg! Megfogadnám, hogy 2012-ben minél többet meg fogok tenni annak érdekében, hogy minél magasabb szinten futballozzak a későbbiekben.

forrás: fociakobon.hu