Minderre a Magyar Nemzet cikke hívja fel a figyelmet. Köszönet a felöltésért Machine!
Kétszer kattintsatok a képre az olvasható méretért!
2011 december 25
2011 december 25
Minderre a Magyar Nemzet cikke hívja fel a figyelmet. Köszönet a felöltésért Machine!
Kétszer kattintsatok a képre az olvasható méretért!
2011 december 27 at 22:15
A svájci VB-n csodálatos teljesítményt nyújtott. A Puskás nélkül felálló csapatot a hátán vitte a döntőig. Volt erről egy dokumentum film is…
Pár éve volt szerencsém kijutni Barcelonába , ahol megtekinthető a stadion kis kalauzolással. A sok angol mögött mi magyarok csak négyen kullogtunk, ki is szúrt minket az idegenvezető. Örült, hogy magyarokat lát !
Bevezettek minket egy nagy terembe, ahol rengeteg híresség képeit őrzik. Próbáltam Kocsist és Czibort megtalálni , de nem sikerült . Erre az ottani ruhatáros csaj gondolkodás nélkül segített és másodpercek alatt rámutatott a két Fradista képeire. Látszott tisztelnek és szeretnek minket !!!
2011 december 26 at 18:38
Nincs rivaldafényben, mert Ő mindig Fradista és szerény maradt.
2011 december 26 at 08:48
Én őt már csak hírből ismertem, talán egyszer láttam élőben. Czibor Zoli mesélte személyesen, hogy milyen lelki fájdalmat jelentett neki, hogy a Honvédba kellett mennie! Fantasztikus a cikk és nagyon jó, hogy machine megosztotta velünk! Köszönöm!
2011 december 25 at 19:55
Köszönjük a cikket, noha ismertem életútját, az eddig nem szúrt szemet, hogy tényleg ritkán említik az aranycsapattal kapcsolatban.
Bár az is lehet, hogy azért, mert Hofi megemlíti egyébként felejthetetlen “Aranycsapat” című műsorában.
:” Budai fut – labdával gyorsabban, mint labda nélkül – ezt se értem. Megy-megy a vonal mellett, egyszer csak: “Szűz Máriám!” – árulás történt, képzeljék el! Nem lehet tovább futni, mert vonal volt így is, meg rá merőlegesen, így is. Aszongya: “Hűha! Be vagyunk kerítve, nézz oda! (…) Na, mit lehet ilyenkor csinálni? Beadom . . .” – be is adta. Nem a kapu mögé, nem a félpályára – ez akkor még nem volt divat, ez valami új dolog, én nem értem –, no beadta a jelhez. Be volt jelölve, hogy: “ide-köll-a-lab-da” – na, odaadta a jelhez. A jelnél ott álldogált a Kocsis, az egybenyakú. Igen, a zsiráf, úgy hívták. Na, ott álldogált, aszongya a Kocsis magának, hogy: “Tí-rá-dá-já-rím… Mennyi az idő? Fél öt. Most kell érkeznie a mentesítő labdának. Na mindegy, fölugrom!” – na kérem, Kocsis fölugrott… Volt neki egy trükkje: mindig körülbelül egy olyan 30 centivel ment följebb, mint a többiek. Miért? Flancból biztos. Na mindegy, Kocsis fent van… jó idő volt, sütött a Nap, minden a világon. Le se jött… azóta se. Na, jön a beadás, jön a labda… Kocsis feje elé, ide… nem a tarkóra, nem a fülire, a hámlokára, ide előre. Aszongya a Kocsis magának úgy kérdőleg: “Te, Sanyi? Ez a labda?” – rábólintott, hogy: “Az!” – és gól…”
2011 december 25 at 18:48
Innen eltűnt a kommentem…
2011 december 25 at 19:23
Kattints a képre apa, ott van alatta:)
2011 december 25 at 20:13
Nyertél! Köszönöm! :-)
2011 december 26 at 20:34
… nem csak “machine” nyert, mi is. Köszönöm!