Edzésehetőséget kér korábbi védőnk.

Angliában vagy még?
Már csak órákig, indulok haza. Brutális napokon vagyok túl, a költözés sosem egy könnyed délutáni program, de amikor külföldről cuccol vissza az ember, az maga a kínszenvedés – két napot pakoltunk, dobozoltunk. A család már néhány napja elutazott, de nekem még le kellett zárnom a hivatalos ügyeket: a lakást már leadtam, úgyhogy, ha az autón is sikerül túladnom, semmi sem tarthat itt.

Egy angliai ajánlat sem?
Ha lett volna, vagy lenne valamilyen lehetőség, akkor természetesen megfontolnám.

Szóval nem keresett senki?
Puhatolódzások voltak, de konkrétumig nem jutottunk el.

Mi lehet az oka annak, hogy egy szabadon igazolható, az elmúlt hét évet a szigetországban töltő, válogatott futballista után nem kapkodnak a csapatok?
Nyilván a klubok menedzserei elsősorban olyan játékosok megszerzésében gondolkoznak, akik játékban vannak, én pedig mindössze két kupameccsen léptem pályára az ősszel.

Tudod már, hogy mihez kezdesz?
Hazamegyek és reményeim szerint a ferencvárosi vezetők engedélyezik, hogy az Üllői úton készüljek addig, amíg nem találok magamnak klubot. Szeretném még külföldön folytatni, de nincsenek illúzióim, tudom, hogy ha jön is ajánlat, az aligha a Premier League-ből érkezik majd…

Az elmúlt években reménykedtél abban, hogy egyszer kipróbálhatod magad a Premiershipben?
Persze, hiszen aki Angliában futballozik, álmodozik a Premier League-ről. De mindig is tisztában voltam azzal, mire vagyok képes, ezért abban sosem bíztam, hogy rekordösszegért megvásárol majd egy topcsapat. Azt az utat tartottam reálisnak, ha egy olyan Championship-együttesben futballozom, amelyik kiharcolhatja a feljutást. Vagy szerencsésebb esetben, ha huzamosabb ideig jól teljesítek a csapatomban, akkor egy felkerülő egyesület szerződtet.

A Cardiffal rendre megvolt az esély, de valami mindig közbejött…
Igen, sajnos olyan is volt, hogy pusztán a gólkülönbségünk miatt maradtunk le a rájátszásról…

Mi angliai karriered legemlékezetesebb pillanata?
Talán az Arsenal elleni FA-kupa meccs, ami gól nélküli döntetlennel végződött, és amely meccs után Arséne Wenger azt mondta: a cardiffi belső védők mellett esélye sem volt az Arsenal támadóinak. Ezt a nyilatkozatot azért bóknak vettem.

És a legrosszabb?
Az elmúlt fél év sem volt egy leányálom, de a korábbi sérülésem, majd a rosszul sikerült rehabilitáció, amely következtében közel két évet ki kellett hagynom, na, azt az időszakot senkinek sem kívánom. De hozzáteszem, mélyről indultam, ám visszaverekedtem magam, és ennek ismeretében azt mondom, ez is a pályafutásom egyik csúcspontja. Sokan leírtak, elkönyvelték, hogy vége a karrieremnek, sőt, volt olyan orvosi vélemény is, amely azt tanácsolta, hagyjak fel a labdarúgással, én azonban visszatértem, és újra válogatott szintre hoztam fel magam.

Azt elfogadtad, hogy vélhetően már nem leszel a nemzeti csapat alapembere?
Ilyen a futball, pláne a válogatott, hiszen sosem tudhatod, lesz-e következő meccsed. Mondjuk, azt bevallom, jólesett volna, ha a 25. válogatottságom után valamiféle emléklappal díjaznak. Sokakat ért ilyen megtiszteltetés, engem nem.

Angliában viszont a közelgő napokban komoly elismerésre számíthatsz. Mondjam?
Hadd halljam!

A tekintélyes angol FourFourTwo Magazin készített egy összeállítást, amelyben minden angol klub legjobb és legrosszabb légiósát említi meg. Egyetlen magyar szerepel a listán, bizonyos Gyepes Gábor, akit a Northampton legjobb légiósának tart a szerző!
Ez tényleg jól esik. Egyébként valóban remek szériát futottunk a csapattal, az elmúlt negyven év legjobb eredményét értük el abban az idényben, amikor ott szerepeltem. Remélem, ezt a lapszámot több brit klubvezető is kézbe veszi majd, és kiszúrja a nevemet. Egy angol ajánlat miatt a visszaköltözést is bevállalom…

fourfourtwo.hu

About these ads