Irányítónk az alapszakaszról.

- Vége az alapszakasznak, egyben az is eldőlt, hogy az 5. helyen zártunk. Milyen volt ez az alapszakasz? Hol érzted azt, hogy több volt a csapatban, és hol volt igazán jó az együttes?
- Ez az alapszakasz kicsit felemás volt szerintem. Ha a legrosszabb és legjobb pillanatokat kell kiemelnem belőle, akkor a legrosszabb mindenképpen a Zalaegerszeg elleni két meccs. Nem is maga az, hogy legyőztek minket, sokkal inkább az, hogy mi nem tudtuk átlépni a saját magunk árnyékát. És ez sokkal bosszantóbb, mint amikor egy jobb csapat legyőz téged. Mindkét meccsen úgy éreztük, hogy nem azzal volt a probléma, hogy ők sokkal jobbak, hanem hogy mi nem tudtuk megoldani, amit szerettünk volna, és ez nagyon bosszantó volt. Negatívumként mindenképpen ezt mondanám. Hogy az ötödik helyezést értük el, azt nézhetjük úgy is, hogy jó eredmény, úgy is, hogy rossz.

Voltak szép meccseink az alapszakaszban, gondolok itt például a Győr elleni mérkőzésekre, itthon és idegenben is. A második meccsen, Győrben, 35 percen keresztül egál volt az eredmény, sőt, vezettünk is. Ezek olyan pillanatok, amik mutatják az erőnket – és persze a hibáinkat is.

És voltak azok a meccsek is, ahol például egy Szekszárdot hazai pályán, karácsony előtt közvetlenül, nagyon magabiztosan vertünk, vagy ez a mostani Baja elleni meccs, ahol ugyan sok hibával, de összességében nagyon nagy különbséget harcoltunk ki a végére. Úgyhogy azt mondhatom, hogy voltak bíztató dolgok bőven. Az a baj, hogy a kettő között vagyunk: vagy ilyen, vagy olyan arcunkat mutatjuk. Nyilván a jó dolgokból kellene több, és a rosszabból kevesebb.

Az ötödik helyről én személy szerint nem mondanám azt, hogy egy rossz helyezés. A pikantériája az, hogy most megintcsak a Zalaegerszeggel kell játszani – hacsak nem alakul máshogy végül a sorrend a Pécs és a Baja tartozásai nyomán. Viszont nem szeretnénk még kétszer-háromszor bosszankodni, úgyhogy ezekre a meccsekre nagyon össze kellene szedni magunkat. Szerintem, ha egyszer le tudnánk győzni őket, akkor minden megfordulna ebben a párharcban. Éppen ezért erre törekszünk, és ezt is várom, hogy lépjük át az árnyékunkat, és találjuk meg azt az utat, amit egyébként nagyon sokszor jártunk az évad során.

- Visszakanyarodva a nagyokhoz egy kicsit, a csapatban azért többször benne volt egy esetleges bravúrgyőzelem is. Említetted te is a Győrt, ugye ellenük parádésan kezdtünk itthon és Győrben is nagyon sokáig tartottuk magunkat. De említhetnénk akár a Pécs elleni bajnokit, vagy a kupameccset is. Mi az oka szerinted, hogy egyszer sem sikerült a bravúr, megfogni valamelyiket a két nagycsapat közül? Mi volt az, ami ehhez hiányzott?
- Úgy gondolom, hogy mentálisan egy kicsit több kellett volna, ez az egyik dolog. Másrészt, azért ha jól megnézzük, mindkét csapatban van egy komoly súlyt képviselő játékos a palánk alatt. Nem szabad elfelejteni, hogy mi ugyan mozgékony játékosok vagyunk, de van amit nem, vagy csak nagyon nehezen lehet ezzel a mozgékonysággal kompenzálni – például azt, ha egy csapatnak van a palánk alatt egy olyan magas, erős, nagyot ugró embere, mint a Pécsben Murphy, vagy a Győrben Hollingsworth. Rájuk bizony többet kell csapatként is segíteni védekezésben, és ez felőrli a csapatot egy egész mérkőzésen át. Míg, ha egy középcsapatot veszünk, akkor ott erről nyilván nincsen szó, ott tudjuk tartani magunkat a palánk alatt. A mi csapatszerkezetünk ilyen, nekünk nincsenek ilyen típusú játékosaink. Ennek ellenére nagyon jól megoldottuk a centervédekezést 35 percen keresztül a Győr ellen, aztán persze bejött Hollingsworth, aki genetikailag magasabbat ugrik, nagyobb, gyorsabb, és nem mellékesen, nyilván annyi pénzt keres, mint a mi egész költségvetésünk. Én a Győr meccsen ezt éreztem, küzdöttünk, és le a kalappal a centereink előtt, akik nagyjából 30 kilóval könnyebbek voltak. Mindent megpróbáltak, de valahol van egy pont, ahol ezek a különbségek kijönnek. Szerintem a Győr ellen mindenképpen ez döntött. A Pécs ellen volt sok minden, de azért talán ott is ez volt a meghatározó.

- Át kell lépni az árnyékunkat – így fogalmaztál. Most nagyjából 2 hét áll rendelkezésre, hogy felkészüljetek a Zalagerszeg ellen – bár, ahogy hallottam Farkas Sándort, ez a felkészülés már zajlik egy ideje. Szerinted mit kell tenni ahhoz, hogy ezt a párharcot a Zalaegerszeg ellen sikerrel vívjuk meg?
- Én úgy gondolom, hogy a Zalaegerszeget úgy tudnánk megfogni, ha bizonyos játékelemeiket sikerülne kivennünk, amiket ők nyilván preferálnak és szeretnek. Ezekre mindenképpen készülnünk kell. Illetve, bátrabban kell azt játszani, amit mindig játszunk. Az a baj, hogy eljön a Zalaegerszeg-meccs és teljesen máshogy kezdünk el játszani, mint ahogy azt egész szezonban tettük. Ennek sok oka van. Önmagunkat kéne adni. Ezt viszont nehéz, azért is, mert már túlmisztifikáltuk ezt a párharcot. A ZTE annyira a mumus kategóriába tartozik mostanra, hogy már a meccset megelőző egy hétben csak arról van szó, csak ez megy a fejekben. Lehet, hogy rosszul hangzik kimondva, de talán egy kicsit lazábban kellene venni, és nem annyira rájuk koncentrálni, hanem leginkább magunkra. Talán így sikerülhetne. Én mentálisan látom a megoldást, nem annyira a fizikai felkészülésben.

- Nekünk talán előny, hogy a zalagerszegiek a jövő héten a Magyar Kupa döntőjében játszanak, így mi többet pihenhetünk, készülhetünk. Vagy ennek már nincs jelentősége?
Néha jó a több pihenés, de szerintem igazából ez ilyenkor már nem számít. Azt szoktam mondani, hogy ilyen csapatoknál mint ők vagy mi, már nem az számít, hogy hány kilométert futsz még le, vagy mennyit nyomsz még fekve a konditeremben: vagy jó napod van, vagy rossz. Itt ez már erről szól. És nekünk már sokszor volt rossz napunk ellenük, úgyhogy itt az ideje, hogy megforduljon ez a tendencia. Ehhez pedig leginkább önmagunkból, belülről kell, hogy jöjjön a változás.

Borsodi Ágnes / fradikosar.hu

About these ads