Ami nálunk a Fradi-Újpest, az egy országgal délebbre, a Dinamo Zagreb-Hajduk Split. Mivel időben vissza tudtunk térni csapatunk meccsére, így erre a találkozóra is kinéztünk.

Fél 6-ra beszéltem meg egy találkozót haverommal, akivel elhatároztuk, kinézünk erre a hatalmas mérkőzésre, amit sorra dicsérnek. A vonatunk negyed 7-kor indult a Keleti pályaudvarról a Balaton mentén, Gyékényesen át, egészen Zágráb főpályaudvaráig. Útunk elég kényelmes volt, mivel utastársat nem kaptunk. A kabinban elterültünk ahogy kell, az üléseken próbáltuk pótolni azt az alvást, ami a korai indulás miatt elmaradt. Mivel Horvátország nem tagja a Schengeni Szövetségnek, még mindig volt egy határellenőrzés, vámvizsgálat. Itt közel 20 percet vesztegelt a vonat, és legnagyobb megdöbbenésemre, az ellenkező irányba indult el. De nem Budapest felé, hanem a mellékvágányon Kapronca (Koprivnica) irányába. Itt csatolták vonatunkra az eszéki gyorsvonat vagonjait is, ami Fiumébe közlekedett tovább Zágrábból. Az út során figyeltük, ahogy a horvát falusiak a jó időnek köszönhetően szántottak, vetettek, az állatokat is kiengedték a szabadba. Az egyik állomáson nagyot néztünk, amikor egy teljes baromfiudvart láthattunk a peronon.

Kb. fél 1 környékén érkeztünk meg Zágráb főpályaudvarra (Glavni Kolodvor). Tűző napsütés, szeles idő fogadott minket. Először be az állomásházba, az ottani információ kérés után irány a Dinamo Zagreb stadionjába a Maksimirba. Ahogy kiléptünk a Glavni Kolodvor kapuján egyből Tomislav király szobra tekintett ránk. A szobor a legnagyobb ellenség, Szerbia fővárosa, Belgrád felé van fordítva. A téren rengeteg fiatal pihen a fűben, a villamosok meg sorra érkeznek, szinte nagyobb dugó alakul ki, mint az autók között péntek délután a Nagykörúton. Felszálltunk arra a járatra, ami a Maksimirhez vitt minket. Egyből mentünk megvenni a jegyeket, amiket egy kis lakókocsiból árultak, ebben volt a Dinamo shop is. A stadion a mellett volt található városi park, amiről a stadion kapta a nevét.Ennek a parknak budapesti megfelelője a Városliget. Egyből a stadion mellett volt található a helyi Állatkert is. Nem csak a park, hanem egy másik stadion is a szomszédságban volt, ahol a szintén elsőosztályú Lokomotiva Zagreb játszotta a mérkőzéseit. A Lok stadion mondhatni bele volt építve a Maksimirbe, hiszen az északi lelátó alatt volt látható a másik aréna tribünje, befedve az előbbi által.
A jegy- és ereklye vásárlás után elindultunk vissza a városba, ami már szinte rendőri megszállás alatt volt, ami jelezte az esti rangadót. Megtekintettük a dómot, a Jellasics teret (Trg Jelacica), ahol Jellasics bán  szobra található, az 1848-as emlékművel. Itt gyülekezett és hangolt a hírhedt Bad Blue Boys, azaz a Dinamo Zagreb legfőbb szurkolói csoportja. Onnan bementünk az óvárosba.
A közelben még a Veteránok házán (régi laktanya) megtekintettünk egy emlékművet, ami azt hírdette, abban a laktanyában volt katona Petőfi Sándor 1841-ig és kitért 1848-ra. A házzal szemben megebédeltünk, 16 óra körül elindultunk vissza a Maksimirbe (még a parkba). Ott letáboroztunk egy kisebb pihenésre, amikor 5 óra előtt egy elég erős hangrobajra lettünk figyelmesek. Petárdák, füstbomba, éneklés, megérkezett a BBB! Egy kis pihenés után döntöttünk úgy, hogy elindulunk befelé a stadionba. A beléptetésről annyit mondok, hogy teljesen normális volt, motozás, a táskám tartalmának megtekintése. Nem volt se cipő-, se zokni levétel, se nemiszerv -, fenék fogdosás, vagy egyéb mondhatni khm. érdekes tevékenység, mint egyes magyar stadionokban.
A Maksimir kívülről úgy néz ki, mint egy üzletház, belülről nem több, mint mondjuk a mi Szentélyünk. A különbség annyi, hogy a wc-ben nem tocsogunk a vizeletben, bár igaz a Dinamonak van elég pénze ezek megcsináltatására.
Elfoglaltuk a helyünket a lelátón, ami még eléggé foghíjas volt. A pálya elég jól nézett ki, szinte biliárdasztal simaságú volt.

A vendégszektor eléggé kezdett megtelni, addig a BBB akkora létszámban se volt a lelátón, mint a Hidegkuti stadion közönsége egy átlagos meccsnapon.  Közel 10 perccel a kezdősípszó előtt áramlott be a szurkolósereg. A BBB is felvett egy szép alakot. A kapu mögött és a déli lelátón nem nyitották meg a felső szektorokat. Az északi rendesen megtelt, a déli elég hézagos volt. Közel 15-20 ezer néző lehetett jelen. (A Dinamo Zagreb honlapja szerint 11600 – szerk.) A pályára mazsorettek vonultak a Dinamo Zagreb logójával ellátott zászlókkal, a kapu mögött pom-pom lányok tartottak bemutatót. A lelátón sorra jelentek meg a családok gyerekekkel, barátok iszogattak egymással. Az ultrák szektorában azt lehetett látni, hogy az üres részeken, gyerekek fogócskáznak, játszanak. Amíg Budapesten ilyet nem látunk, itt megtörtént. A város másik 1.HNL-es (horvát elsőosztály) csapata, a 2002-es bajnok NK Zagreb játékosai is kijöttek szurkolni a Dinamonak, de több utánpótlás csapat is kilátogatott a rangadóra.

A mérkőzésen a Dinamo Zagreb kezdett jobban, de egy ellentámadásból a Hajduk szerzett vezetést Ante Vukusic góljával. Gyulladtak is a keleti lelátón a tüzek, hatalmas volt a tombolás. Nálunk is ez van, ha gólt lövünk a dózsának a Megyerin. Ekkor a Dinamo összezuhant, passzai nem sikerültek, addig a Hajduk csak védekezett. Közel 20 perc után következett az első játékmegszakítás, mikor a BBB sorra gyújtotta meg a görögtüzeket, azokat a pályára hajítva. Bár tudjuk, a horvát nemzeti stadionban messze van a játéktér a lelátótól, pár tűz mégis elérte azt a bulldogok előtti kaput, ahol éppen a Hajduk kapusa helyezkedett el. Alig 2 perc után rend volt a lelátókon folytatódott a mérkőzés. Gól nem született a félidő végéig, a Dinamo erőlködött, a Hajduk meg bunkerfocit játszott.

A szünet nem hozott lelátói eseményt, a második félidő pedig ott folytatódott, ahol az első abbamaradt. A 65. percben ismét félbeszakadt a rangadó, ezúttal a Torcida (Hajduk szurkolók) dobált be görögtüzeket a pályára. Ivan Bebek játékvezető azonnal az öltözőbe parancsolta a játékosokat, ahonnan közel 10 perces szünet után vonultak ismét a pályára. Az újrakezdés után sorban cserélt a hazai csapat, és bejött Ivan Krstanovic is. Először Alispahic szöglete után pattogott ide-oda a labda, amit a csereként beállt csatár a hálóba passzolt. Alig 2 perc múlva egy hazai kontra után a mészpontra mutatott Bebek játékvezető, büntetőt kapott a Dinamo. A labda mögé az előző gól szerzője, Krstanovic állt, aki egy megtorpanás után a jobb alsóba lőtte a játékszert. Tombolt a Maksimir, a Dinamo kibírta a végéig. A végén 8 perc hosszabbítás volt a megszakítás miatt, ami alatt a Hajduk még vezetett egy-két támadást, de az eredmény nem változott. A horvát főváros csapata 2-1-re nyert a dalmátok ellen.

A mérkőzés végén még azt terveztük volna, hogy megtekintjük a dél-szláv háborúban elesett Dinamo Zagreb szurkolók emlékművét a stadion mellett, de erre nem azonnal került a sor. Még néhány kölni szurkoló csatlakozott volna hozzánk. Történt ugyanis, hogy a stadionból való kilépésnél ismerős szagra lettem figyelmes. Először azt hitten, hogy füstbomba, de amikor látom az orrukat, szájukat eltakaró szurkolókat és az én testi váladékaim is reakcióba léptek, (taknyom-nyálam összefolyt) akkor jöttem rá, hogy könnygázt használnak. Azonnal oszlattak a helyi rendfenntartó erők, gondolom az utcán lehetett egy kis csetepaté. Mi a Maksimir park közepére mentünk be, ahol az ott lévő kávézó egyik pincére mondta nekünk, ez már szinte szokásos itt, meg se lepődik. Ekkor gondolkodtam el, hogy még mi félünk? Mi megyünk rettegésben meccsre? Ez ahhoz képest durvább, amit mi megszoktunk itthon, mondjuk egy Fradi-Újpesten.

Miután csendesedett a rendőri intézkedés, a szurkolók is elvonultak, mi megnéztük a Maksimir melletti háborús emlékhelyet. Ezt egy hosszabb 12 órás várakozás követte, ami alatt megnéztük a város nagyrészét. Azt a várost, ahol éjszaka is pezseg az élet. fél 9-kor érkeztünk meg a vasútállomásra, ahonnan 10 órakor indult a vonatunk Budapestre.
Kijelenthetjük, hogy élve megúsztuk a világ rangadói között Top20-ban helyet foglaló horvát derbit.

Ezek után már izgatottan várom május 12.-ét, mert nekem mégis az Újpest elleni Derby az igazi.

Egy jelenet a mérkőzésről, a Dinamo győztes góljálval:

Képek a mérkőzésről (és a túráról):
http://dinamo-hajduk.zolika.fotoalbum.hu/

 

About these ads