Mi meg a bíráskodásától a csapatot. Szóval 1:1.

Édesanyám talán két meccsemet látta élőben, az első még egy megyei találkozó volt, a második pedig életem első NB I-es bajnokija. Utóbbira édesapámmal együtt látogattak ki, de anyukám mindössze egy félidőt bírt ki. Azt mondta, ez volt az utolsó alkalom, több mérkőzésre nem jön el, mert nem tolerálja, hogy a mellette ülő ember hirtelen felugrik, és éppen őt szidja. A szüleim a tévében persze megnézik a meccseimet, de a stadionokba már nem járnak ki. Szerencsére nem féltenek, bár amikor a Ferencváros az NB II-ben szerepelt, beharangozták, hogy nagy botrány lesz az első hazai meccsükön, amit én vezettem. Talán első alkalommal akkor fordult elő, hogy édesanyám felhívott, és azt mondta, fiam, ha bármi lesz, inkább fuss el.

forrás: nyugat.hu