Így játszottak régi és új fiaink.

Kezdjük a szikár tényekkel a fradi.hu segítségével.

Maglód-FTC 0-5
FTC: Jova – Jovanovic, Otten, Klein, Sváb – Alempijevic, Cukic, Gyömbér – Böde – Pölöskey, Somalia
FTC, II. félidő: Gyenes – Menyhárt, Grúz, Batik, Fülöp – Gárdos, Hakola, Pölöskei II, Nyilasi – Orosz M., Máté
G.: Máté (3), Böde, Vincze (öngól)

Felállás:

Az első félidőben amolyan 4-3-1-1-1-et játszottunk. Pölő volt legelöl, majd egy kicsit hátrébb Somalia, mögötte egy négyszög a pálya közepén. Böde egy kicsit előrébb, Cukic hátrébb helyezkedett a középpályán, a két szélső hátvéd feladata volt a szélek bejátszása.

Én úgy láttam, hogy a második félidőben is hasonlót játszottunk, egy szerkezeti változással. Máté is előrébb játszott, mint Orosz és Hakola előrébb, mint a másik három középpályás, akik viszont többé-kevésbé egyvonalban játszottak.

A meccs színvonala: nehéz pár napi edzés után sokat elvárni, az utolsó 10 perc sokat javított a hangulatunkon, anélkül kicsit elégedetlenek lettünk volna, de 10 emberrel 3 gólt rúgni még egy harmadosztályú ellenfél ellen is említésre méltó. Nem volt egy laza edzőmeccs, hálásak lehetünk a maglódiaknak, akik tökéletes körülmények között, meccshangulatot teremtve mégis barátságosan fogadtak. (Volt, hogy ugyanabból a szájból gyors egymásutánban felhangzott a Fradi induló és a “Csak a Maglód!” csatakiáltás, ez azt hiszem mindent elmond arról, hogy olyan helyen voltunk, ahol ünnepet jelentett a Ferencváros Gajda Istvánra emlékező vendégjátéka.) A helyi csapat mindent megtett, alaposan odaléptek és bár ez okozott néha parázs jeleneteket, de azt gondolom sokkal jobbat tesz egy ilyen meccs a felkészülésnek, mint egy békés játszadozás.

Tegnaphoz hasonlóan ma is kísérletet teszek a játékosok értékelésre.

Első félidő:

A kapusok esetében a munka teljes hiányáról beszélhetünk Jova Levi jól irányított hátulról és néha cselezett is, talán az unalom ellen.

A Klein-Otten páros nagyon magabiztos volt, utóbbi vérét is adta a győzelemért, viszont én éppen tőle kicsit többet vártam volna támadásban, hiszen a maglódiak nem nehezítették meg hátul a dolgukat.

Sváb Dani
fáradhatatlanul robotolt előre-hátra. Védőfeladatát tökéletesen oldotta meg, beadások néha kicsit pontatlanok voltak, Gyömbérrel jól megértették egymást.

Jovanovic
ról alapjában ugyanaz mondható el, mint Svábról, de nekik még jobban össze kell szokniuk Alempijeviccel, nyelvi gondjaik nem lesznek…

Gyömbér:
A Pápáról érkezett középpályás többször próbálta meghúzni a szélt, labdákat is szerzett, de a teljes első félidei középpályának még meg kell ismernie egymást és dinamikusabb, pontosabb támadásvezetést kell kialakítania.

Alempijevic:
Ma se szerette, ha szerelni próbálták, mindenki döntse el, hogy azt mondja minek kellenek parázs jelentek egy edzőmeccsre, vagy hogy mindig így kell. (Szerintem a Fradihoz a második illik, de ez szubjektív.) Talán ő játszott a legdinamikusabban a középső trióból.

Cukic: Ma többet mutatott meg abból, hogy miért értékelték Kecskeméten, odalépett, biztatta a társakat, de benne még sokkal több kell, hogy legyen.

Böde:
Benne van a gól és mi akik már úgy elszoktunk a pontos távoli lövésekről nagy örömmel vettük, pontos és jól helyezett bombáját, ami a vezetést eredményezte. Talán ezért vagyok vele elfogult, de első félidőben a csapat legjobbjának éreztem. Bátran lépett fel, próbálta a társait is helyzetbe hozni és lőhetett volna még egy gólt, de a hazai védő ezt a feladatot magára vállalta. Persze még sok munka kell, hogy összecsiszolódjon a társakkal, de nagy értéke lehet a Ferencvárosnak mentalitásával is.

Somalia:
A gyorsaság a régi, de a pontosság még hiányzik, ugyanakkor többször faképnél hagyott mindenkit, labdát is szerzett, társai azonban még nem igazán érzik a képességeiben rejlő lehetőségeket.

Pölő:
sokszor állították meg lesen, nem tudjuk, hogy annyira jogtalan volt-e mint a másosik félidőben, de félek nem. A sarkazás szép volt, de mintha el lenne átkozva. Több kell.

Az első félidő csapata összegezve a védekezést nagyon ritka kivételtől eltekintve magabiztosan hozta le, nyomás alatt tudták tartani az ellenfelet.
Az előrejáték pontatlansága a teljesen új középpálya miatt most még(!) némileg érthető. Több lendület, azonban most is elvárható lett volna. Mindkét gólt szép egyéni teljesítmény előzte meg.

Második félidő:


Gyenes Dávid
újabb meccsen van túl a Fradiban.

Grúz
védőfeladatát sallangmentesen oldotta meg, átjátszhatatlan volt. Batik bátrabban ment előre, de elől is hátul is vétett hibákat.

Fülöp Noel:
Váratlanul nem a jobboldalon kapott lehetőséget, hanem baloldali védőként. Védekezése tökéletes és harcos volt, de többet mehetett volna előre, hiszen éppen összjátékuk Mátéval és Noel remek centerezése eredményezte a harmadik gólt. Nem vallott szégyent új posztján, sőt!

Menyhárt:
Annyira divat lett bántani, hogy én inkább nem teszem. Nem nagyon hibázott, de nem is mutatott semmi extrát. Kiválását nem érezte meg a csapat.

Nyilasi:
Úgy éreztem, hogy kicsit légüres térben mozgott, próbált belépni a támadásokba, de nem volt benne túl nagy az átütőerő.

Pölöskei II:
Hasonló teljesítmény, mint Bálint esetében, de a negyedik gól előtt szépen léptette ki Máté Janit.

Gárdos:
_Bár a támadásokat ő se tudta mindig megfelelően segíteni, de ellenben váratlanul sok labdát szerzett és aktív volt. Döntő szerepe volt abban, hogy Menyhárt kiválása nem látszott meg a csapaton.

Hakola:
Dinamikusan indult meg középen többször is, bátran vitte rá az ellenre a labdát, ugyanakkor a döntő pillanatokban sokszor úgy várt, mint kisgyerek a Mikulást. De ha veszélyesek voltunk abban szinte mindig benne volt.

Orosz:
Többször lépett ki veszélyesen, de a döntő helyzetekben még sokat hibázott, lesz ez még sokkal jobb is.

Máté:
Tegnapi elfogódottsága csak addig látszott, amíg pályára nem lépett. Nehéz valakit visszafogottan értékelni, aki első fellépésén három és fél gólt vágott egy félidő alatt egy olyan csapatban, aminek szurkolói annyira, de annyira szeretnének látni egy jó centert. Végig a lesvonalon (de szinte mindig innét, még ha a bíró másként is látta) helyezkedett, úgy nézett ki minden idegszálával arra készül, hogy megiramodjon a kapu felé, de ha kell passzolni is hajlandó. Le merem írni két utolsó gólja klasszismunka volt. A negyediknél egy laza bokamozdulattal úgy pörgette el a labdát a kapus mellett, hogy az úgy kerülte meg a hálóőrt, mint az egyik versenyautó a másikat egy tökéletes előzésnél. Az ötödik Fradi gólnál pedig a 16-oson vonalán kapott indításnál egyből felismerte a helyzetet és tökéletes ütemben emelte át a kiinduló kapuson a labdát. Szép volt Jani, csak így tovább!

A második félidő csapatából a félidő elején hiányzott az átütőerő, az ellenfél támadásait szépen megállították, de nem tudtuk az első félidőhöz hasonló nyomás alatt tartani az ellenfelet. Jobbak voltak viszont a kiugratásaink, de sokszor utolsó pillanatban rossz megoldást választottunk vagy mi vagy a bírói hármas. Aztán a félidő utolsó negyedórájára feljavultak a dolgok, az ekkor már 10 emberrel játszó csapatunk elsősorban az addig is veszélyes centerünket kihasználva magabiztossá tette a győzelmet.

A bírókról el kell mondani, hogy láthattuk néhány napja, hogy milyen éles a szeme az úgymond legjobb magyar bíróknak, ezek után nem csoda, ha az itt fújó sípmester több esetben tévesen állította meg lesen a Fradi támadását, amit a lelátó – csapatszimpátiától függetlenül (!) – másként látott.

A meccs összefoglalója a FradiMédia videóján:

About these ads