Détári Lajos nyilatkozott a Nemzeti Sportnak.

– Túl a napi zsugázáson?
– Igen, szombaton is összejövünk azért, másnap meg irány a derbi – mosolygott Détári Lajos.

– Mégis, kinek akart üzenni az ominózus nyilatkozatával?
– Senkinek. Kaptam egy hülye kérdést, adtam egy hülye választ.

– Egyesek szerint azoknak szólt a „kártyázunk, beszélgetünk” edzésleírás, akik támadják, ezek szerint mégsem, az azonban mégiscsak furcsa, ha valakinek három meccs után kezd inogni a széke.
– A futballban? Ráadásul Magyarországon? Ugyan már. Ilyen a világ, hiába neveznek ki valakit, nincs arra garancia, hogy fél év után is ő marad az edző.

– Akkor a következő Alex Fergusont ne idehaza keressük?
– Biztosan ne. Ugyanakkor az, aki a Fradi edzőjének áll, fel kell, hogy készüljön a nyomásra, természetes velejárója a munkának a teher. Az Üllői úton nagyobb a stressz, de a dicsőség is. Ha itt nyersz, elképesztően tudnak imádni, ami óriási érzés, szóval maradjunk annyiban, hogy valamit valamiért.

– A bizalmat azért érzi? Az ember azért csak tisztában van azzal, hogy a munkahelyén, ahová naponta bejár, mennyire értékelik a tevékenységét.
– Azzal nincs baj, nekem tényleg csak a játékosokkal és a futballunkkal kell törődnöm; ha azzal foglalkoznék, hogy kinek milyen tervei vannak velem, képtelen volnék a csapatra koncentrálni, márpedig az én feladatom abból áll, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki az együttesből.

– És hogy áll e téren így, kevéssel a derbi előtt? Az ön által megálmodott száz százalékhoz képest hol tart a társaság?
– Az erőállapottal nincs gond, azon a szinten vagyunk, ahol kell, akiknek kellett, utolérték magukat, nyugodtan mondhatom, erőben senki sem ver meg bennünket az NB I-ben. Játékban is alakulunk, bár nem hiszem, hogy a száz százalékot bármely együttes bármikor is elérheti. Az elmúlt ősszel volt egy biztató sorozatunk, amikor többször is ugyanabban az összeállításban tudtam pályára küldeni a csapatot, ez lenne a terv most is. Abban bízom, hogy formahanyatlás vagy sárga lapok miatt nem kell változtatnom. Akkor jöttek az eredmények, most is hatékonyak tudnánk lenni. Egyáltalán nem tartom olyan gyászosnak a rajtunkat, mint azok, akik mindig igyekeznek sötét képet festeni rólunk. A Kecskemét ellen hatvan percig nagyszerűen játszottunk, Pécsen szintén, két gólt kaptunk, az ellenfelek összesen ha kétszer rúgtak kapura. Szervezettek voltunk, és ha az utolsó passzok sikerülnek, a Pápa ellen nagyobb gólkülönbséggel is győzhettünk volna.

– A derbi már csak azért is szép, mert mindkét oldal úgy tartja, kötelező győzni.
– Nyilván mi is azt szeretnénk, de az Újpest–Fradi mindig háromesélyes, megjósolhatatlan a végeredmény, biztosra annak ellenére sem mehetünk, hogy nyerni akarunk. Ám alakulhat úgy, hogy a döntetlennel sem szabad elégedetlennek lennünk.

– Múlhat a vasárnapi végeredményen az ön ferencvárosi jövője?
– Előfordulhat. Ez is benne van a pakliban. Ha azt gondolják a vezetőink, velem nem megy, kezet fogunk, és elválnak az útjaink. Én már nem lepődöm meg semmin. De ismétlem, ez egyáltalán nem foglalkoztat, csak az, hogy győzzünk Újpesten.

NSO

About these ads