Csapattársa Grosics Gyula emberi nagyságát emelte ki, Rosell az FC Barcelona elnöke a katalán klub történetének egyik legnagyobb alakjának nevezte a ma 83 éve született csatárt.
A megemlékezésen, melyen Áder János köztársasági elnök is részt vett, Kű Lajos, az Aranycsapat Alapítvány elnöke köszöntőjében az 1952-es helsinki játékokon olimpiai bajnok Kocsis pályafutásának eredményeit méltatta elsősorban. Megemlékezett arról, hogy az 1954-es svájci labdarúgó-világbajnokságon szerzett 11 találatával gólkirály lett, s ezzel nagyban hozzájárult a megszerzett ezüstéremhez. Kű megismételhetetlennek nevezte, hogy 68 válogatottbeli szereplésén 75-ször volt eredményes, és óriási sikernek minősítette, hogy Kocsis hamvait hazahozták, mert így az Aranycsapat valamennyi elhunyt tagja immár Magyarországon nyugszik.
Sandro Rosell, az FC Barcelona elnöke beszédében kiemelte, a fiatalabb generáció az utóbbi évek sikereiről ismeri a Barcelonát, minden valószínűség szerint a mai szurkolók fülében Messi, Xavi vagy éppen Puyol neve cseng jól, de mindez nem lenne lehetséges a múltban történtek nélkül.
„Nemcsak nekik köszönhetjük a klub hírnevét, hanem a múlt nagy klasszisainak is, és ennek egyik legnagyobb és legfontosabb alakja volt Kocsis – mondta Rosell. – Kocsis Sándor mély nyomott hagyott klubunk és a spanyol sport életében. Talán még ennél is fontosabb örökség a családja, amelyet ránk hagyott Spanyolországban, olyan fát ültetett, amelynek gyökerei Magyarországon vannak, de a levelei már Spanyolországban hajtottak ki. A mai naptól a Barca történetének egy nagyon fontos része itt Magyarországon van elhelyezve, így mostantól a barcelonai futballklub és a magyar köztársaság örök barátságot fogadtak egymásnak.”
Luis Suárez az egykori barcelonai csapattársak nevében arról beszélt, hogy Kocsis nemcsak nagyszerű játékos, hanem csodálatos ember és barát volt egyben. A katalán klub története első aranylabdásának elmondása szerint a kezdetekben ő tolmácsolt Kocsisnak, vagy ahogy ő nevezte, Kockának. Kiemelte, keveset beszélt, de azzal a pár szóval, amit mondott, mindent kifejezett, és soha senkire egy rossz megjegyzést sem tett, még az edzőre sem, zokszó nélkül felült a lelátóra, amikor esetleg nem nevezték őt egy meccsre. E magatartást Suárez példátlannak nevezte.
„Megyek hozzád drága barátom, de légy türelemmel! Kérlek, nyugodj meg, összetartó családot hagytál magad után” – üzent Kocsisnak könnyeivel küzdve Suárez.
Szeneczey Balázs, Budapest főpolgármester-helyettese nem egyszerűen futballistának, hanem művésznek és hősnek is nevezte az 1956 után Barcelonában futballozó Kocsis Sándort és a Real Madridban játszó Puskás Ferencet. Megemlékezett a futballtörténelem legnagyobb spanyol rangadóiról, az El Clásicókról, amelyeken akkoriban ők ketten játszották a főszerepet, s volt olyan meccs, hogy mind Kocsis, mind Puskás gólt szerzett. Úgy vélte, a magyar futball két legjobb csatárához méltó, hogy egymás mellett nyugodjanak a Szent István-bazilikában.
Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa így emlékezett: „Szerettem Sanyit, nem a játéktudása, hanem az emberi tulajdonságai miatt. Ez a csapat Bozsik, Hidegkuti, Kocsis és Puskás révén négy világklasszissal állt fel, ilyen nincs minden évszázadban. Ez a csapat a teljes nemzetet képviselte, összehozott minden határon belüli és kívüli magyart. Megérdemled Sanyi, hogy rád emlékezzünk.”
Hende Csaba honvédelmi miniszter bejelentette, hogy Kocsis Sándort posztumusz alezredessé lépteti elő, ezzel egyidejűleg a Hazáért kitüntetésben részesítette, amelyet fia, ifjabb Kocsis Sándor vett át. Beszédében kiemelte, egy újabb legenda tért haza a méltatlan bujdosásból, így végre Magyarországnak is megadatott, hogy az egész nemzet által mindig nagyra becsült és szeretett Kocsis Sándortól méltóképpen elbúcsúzhasson, aki rá is szolgált erre. Hozzátette, Magyarország hálás lehet Barcelonának, hogy befogadta és megbecsülte mind erkölcsileg, mind anyagilag Kocsist, aki így újra azt csinálhatta, amihez igazán értett.
Kubatov Gábor, az FTC elnöke azt hangsúlyozta, hogy Kocsis egy kényszer szülte helyzetben hagyta el Magyarországot, és lett külföldön példakép, most azonban szabad és hazatért.
„Ezen a napon teljesítjük édesapám vágyát, hogy szülővárosában, Budapesten nyugodjék. Itt indult pályafutása, a világ egyik legjobb labdarúgóklubjában. A család nevében szeretném kifejezni hálámat az itt egybegyűlteknek, hogy mindezt lehetővé tették” – mondta ifjabb Kocsis Sándor.
A szertartás során felszólalásában szintén méltatta Kocsis Sándort Berzi Sándor, a magyar szövetség alelnöke, továbbá szerepet kapott többek között Mága Zoltán hegedűművész, Petrás Mária népdalénekes, Tolcsvay Béla és Sasvári Sándor előadóművész.
Ezt követően Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök mutatott be gyászmisét, majd az urnát az altemplomba szállították, ahol Kocsis unokája mondott búcsúbeszédet. A Ferencváros, a Bp. Honvéd és a Barcelona legendás futballistáját közvetlenül Puskás sírhelye mellett helyezték örök nyugalomra.
forrás: mno.hu
2012 szeptember 22 at 11:00
Tiszteletem,hogy a Honvéd részéről nem tolakodott oda búcsúbeszédet tartani senki.Bár Hende Csaba – mint honvédelmi miniszter – beszéde is disszonáns volt ebben a méltóságteljes kései gyászban. Örökre tudomásul kell venni,hogy Kocsis Sándor csak a Fradihoz és a Barcelonához kötődött életében.Megkérek mindenkit,hogy ne találja kegyeletsértőnek a hasonlatomat,de a Honvédnak csak annyi köze volt Kocsishoz(miként Budai Lászlóhoz és Czibor Zoltánhoz is) mint a rablónak a zsákmányához!! Még egyszer mondom: tiszteletem a Hemingway által vezetett Honvédnak,hogy nem akarta magának vallani azt,aki soha nem volt az övé!!
2012 szeptember 22 at 11:37
Minek mentek volna a Honvédtól? Nem volt rájuk szükség. Berzi öt perces beszédéből három percet a Honvéd fényezése tett ki, ezalatt állt néhány kispesti egy Honvéd-zászlóval az urna mögött, mely kép ha jól hallottam, az ns mai számába is bekerült…
Én Kubatov beszédét eleinte kicsit “agresszívnek” éreztem, de fentiek ismeretében teljesen jogosnak. Arról nem is beszélve, Kocsis ereiben zöld-vehér vér csorgott és igaz MAGYARKÉNT, igaz FRADISTAKÉNT halt meg. Ezt egyetlen médium, egyetlen személy sem veheti el sem tőle, sem a Családjától, sem tőlünk, “a másik Családjától”.
Mindettől függetlenül nem a mai Honvéd tehet arról, ami hatvan esztendeje történt. De megkockáztatom, ha az álamerikai-álmagyar Szabó Gyuri bácsin múlna, visszaköszönthetnének azok az idők.
Elnézést kérek a félig offért, a fentiektől függetlenül Berzi is méltó módon emlékezett meg a Legendáról.
2012 szeptember 22 at 12:02
Régen nem olvasom már a Nemzeti Sportot,de most mivel többen írtátok hogy milyen módon tudósít Kocsis Sándor tegnapi újratemetéséről,egy pillanatra odamentem az online oldalra.Az írott cikket nem olvastam el,nem érdekel,hogy ezek a senkik mit hordanak össze.Elég volt a fénykép látványa amelyet mellékeltek. A kép:maga a szégyen !! Amit ez a jobb sorsra érdemes sajtószennylap hosszú idő óta művel velünk az szintén szégyen.Mármint hogy nekik szégyen.Szándékos,kéjes provokáció a részükről.El tudom képzelni amint egymás között elégedetten röhögnek a reakcióinkon.Ezért csinálják!! Tudnék még több furcsa körülményt megemlíteni de nem akarok.Nekünk fradistáknak Kocsis Sanyi emléke szent.Akik pedig megpróbálták elferdíteni az emlékezés méltóságát,azok szégyelljék magukat.Legyenek azok Honvéd szurkolók,Nemzeti Sport,vagy mások!!
2012 szeptember 22 at 14:15
Pedrinho!
Nem a mai honvéd tehet az akkori eseményekről, de legalább akkor a történelmet ne akarják már meghamisítani (“… végképp eltörölni…”)
2012 szeptember 22 at 03:21
Egymás mellett a két ÓRIÁS!
NYUGODJANAK BÉKÉBEN!
2012 szeptember 21 at 22:09
“„Ezen a napon teljesítjük édesapám vágyát, hogy szülővárosában, Budapesten nyugodjék. Itt indult pályafutása, a világ egyik legjobb labdarúgóklubjában. (…)” – mondta ifjabb Kocsis Sándor.”
2012 szeptember 22 at 05:11
Csak kár, hogy Honvéd képet csatoltak hozzá a Nemzeti Sportban.:-((