Hatvan évvel ezelőtt Karácsony másnapján játszott  csodacsapatunk bajnoki mérkőzést az Újpest ellen.

1948. december 26. Megyeri út, bajnoki mérkőzés

FTC – UTE 5:3

Összeállításunk:
Henni – Rudas, Kispéter – Kéri, Csanádi, Lakat – Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor.

Góllövőink:
Deák 3, Kocsis, Czibor

Ezzel a mérkőzéssel fejezte be a Fradi az őszi szezont, amely után így kezdődött a táblázat:

1. FTC 15 14 1 – 76 : 14 29

És a bajnokság végén a tabella:

1. FTC 30 26 1 3 140 : 36 53
2. MTK 30 18 6 6 91 : 38 42
3. Kispest 30 19 3 8 94 : 46 41

Az MTK a Hidegkuti, a Kispest a Puskás és Bozsik által fémjelzett csapat volt. De látható, hogy a későbbi válogatott aranycsapat támadóalakzatának többsége nálunk játszott, „kiegészítve” a fantasztikus gólkirállyal, Deák Ferenccel, aki a bajnokságban a 16 csapatos rendszerben 59 góllal lett gólkirály. Nyugodtan mondhatjuk, utolérhetetlen teljesítmény.

Szóval a csatársorunkból Deák 59 gólt vállalt, érdemes azonban a többiek találatait is leírni: Kocsis 33, Czibor 18, Budai 15, Mészáros 4 alkalommal talált a kapuba, öten összesen 129-szer. Hátsó alakzatunk legeredményesebbje Rudas Ferenc volt 5 góllal, rajta kívül Kispéter és Szabó szerzett 1-1 gólt, míg ellenfeleink 3 öngólt vétettek. Így jön ki a fantasztikus 140-es szám. Érdemes azonban az utána következő számot, a 36-ot is külön megemlíteni, hisz az meg abban a bajnokságban a legkevesebb kapott gólt jelentette. Fantasztikus csatárok, fantasztikus védelem, közte óramű pontosságú fedezetsor, mögöttük egy jó kapus. Ez volt a csodacsapat receptje. És aki edzette, az Lyka Antal volt.
csapatkep_1949

A csapatnak erőnléti gondjai sem lehettek, amiről ékesen tanúskodik két bajnoki mérkőzés időpontja. 1948. október 31-én Tatabányán játszottak, 5:0-ra legyőzve a hazai csapatot, majd november 1-én, tehát másnap az Üllői úton 13:0 (nem elírás, 13) következett a Győri ETO ellen. Idézet a korabeli tudósításból:
„Nagyszerű mérkőzés volt. A Ferencvároson egyáltalán nem lehetett észrevenni, hogy előző nap Tatabányán játszott. A játékosok erőnléte elsőrangú. A Ferencváros végig jobb volt, és ha Deáknak a kapu előtti helyzeteket jobban sikerült volna kihasználnia, akkor a győzelem aránya nagyobb is lehetett volna. Nagyszerűen játszott a Fradi támadósora. A játékosok ismerik már szinte egymás gondolatát is, kitűnően cserélik helyeiket és rengeteg helyzetet tudnak az ellenfél kapuja előtt összehozni.”

A játék, a futball változhatott azóta, ám a sportsajtó nem sokat. 13 gól ide, 13 gól oda, még muszájból el kellett engedni Deák felé egy kritikát (aki egyébként az első meccsen 3, majd másnap 5 gólt vállalt, tehát nem csak a pályán volt). De az a szőlő valahogy csak nem tudott megsavanyodni!

Boldogok lehettek apáink, nagyapáink, hogy ilyen mérkőzésekre járhattak, tapsolhatták vörösre a tenyereiket, szurkolhatták rekedtre magukat. Reméljük, hasonló élményekben esetleg még nekünk is, de utódainknak mindenképp lehet részük!

Hajrá Fradi!

– EEE –

(Forrás: Nagy Béla Fradi futballkrónika 1899-1973)