inmemoriam_zavadszkyKérdések nyolc nappal az esemény előtt…

Amint azt, remélem, már széles körben ismert, a „Bánka Kristóf Alapítvány” és a „Zavadszky Gábor Alapítvány a Futball Árvákért” közös szervezésében 2009. január 11-én, vasárnap lesz a Papp László Budapest Sportarénában, 14 és 21 óra között az „összefogás napja”. Tavaly, december 17-én nagyszabású sajtótájékoztató keretében jelentették be a rendezvényt, amelyről aztán, annak rendje és módja szerint csaknem minden magyar sajtóorgánum tudósított. Közeledik a nap és azt látom, egyebek mellett a saját honlapunk hozzászólásaiban is, hogy egyes szurkolói körökben a részvételre buzdítás mellett a kérdések, mi több, ellenvélemények sokasodnak. Miért annyiba kerül a belépőjegy, amennyibe (2.900,- Ft) kerül, miért nem olcsóbb? Miért kell egyáltalán belépőjegy, miért nem elég egy becsületkassza? Mennyi lesz a tiszta bevétel, ebből mennyi jut az alapítványoknak, a tényleges rászorulóknak? Mennyi a szervezés költsége? Jogosultak-e használni az összefogás napja szóösszetételt?

A kérdések zömét már az idézett sajtótájékoztatón megválaszolták, a tudósításokban minden megjelent, visszakeresve a hírportálokon elolvashatók. Nekem személyes élményeim vannak arról a sajtótájékoztatóról, hiszen ott voltam. Hallottam beszélni a két édesapát, akik fiaikat vesztették 2006 telén. Próbálták elmondani az elmondhatatlant, mit éreztek akkor, mit éreznek azóta. Mennyit jelentett és jelent nekik az, hogy fiaik nem voltak magányosak, barátok sora vette őket körbe, akik a bajban a családok mellé álltak. Szinte azonnal létrejöttek az alapítványok, hogy az önzetlen segítőkészség általuk tárgyiasulhasson. A barátok szervezésében különböző mérkőzések, tornák jöttek létre az azóta eltelt három évben, ahol a megjelenő nézők, a szurkolók is bizonyíthatták, hogy ők is emlékeznek a fájdalmasan fiatalon elhunyt labdarúgókra. Eddig mindkét alapítvány önállóan szervezett tornákat, azt hiszem teljesen ésszerű gondolat volt az együttműködés keresése, az összefogás létrejötte. Az összefogást erősíti, hogy fájdalmas küldetésükben megkeresték a hasonló tragédián átesett Fehér és Dárdai családot is, hogy a szervezendő tornán az ő fiaik emlékének is adózzanak. A résztvevő csapatok természetesen azonnal igent mondtak, holott a felkészülésük még el sem kezdődik. Mondhatták volna, hogy ennek szakmailag nincs semmi értelme, a hosszú téli pihenő után nagy a sérülésveszély. De nem mondták, mert segíteni akarnak, a játékosokat nem kell unszolni. Vannak akik még együtt játszottak az elhunytakkal, vannak akik nem, de tisztelik az emléküket és büszkék arra, hogy ezúttal értük is játszhatnak. A szervezők elvégezték a szervezőmunkát, a játékosok, mint a műsor attrakciói, készek a produkcióra. Most a nézők jönnek! Akiktől nem azt kérik, hogy adakozzanak egy számlaszámra, pénzt dobjanak egy urnába, hanem hogy tekintsék meg ezt a produkciót, érezzék magukat jól, miközben segítenek. Segítenek azzal, hogy megvásárolják a belépőjegyet. És el kell higyjék, hogy a szervező alapítványok a bevétel minden forintjával el tudnak számolni, a haszonszerzés feltételezése alapjaiban ellentétes a létrejöttükkel.

Végül az összefogással kapcsolatban én is felteszek két kérdést. Miért és kikkel kell összefogni? A szervezők a maguk szintjén megadták a választ, az elhunyt labdarúgóik emlékéért, a hátramaradottak segítéséért fognak össze, a két alapítvány egymással. Akkor mi szurkolók is adjunk választ. Először is örüljünk, hogy valamiért és nem valami ellen kell összefogni. A szervezők által megfogalmazott alapcél nemes, támogatásra érdemes, ezt vitatni lehetetlen, tehát lehet egy összefogás célja. És ki fogjon össze?  Mivel csapataink, ha csak egy emléktorna keretében is, de egymásnak feszülnek, a játékosok a klubcímeres mezt magukra húzva a győzelemért játszanak, nem lehet kérdés, hogy a szurkolók is saját színeikért szurkolva csak a sajátjaikkal foglalkoznak. Szerintem összefogni fradista csak fradistával, újpesti csak újpestivel tud. Fogjunk hát össze mi fradisták minél többen! Mutassuk meg az újpestieknek, hogy ebben is jobbak vagyunk! Hogy minket jobban érdekel a csapatunk, nekünk többet jelent a csapatunk. Hogy mi ezen a szinten is, az általunk megszokott fergeteges hangulatot teremtve a győzelembe tudjuk hajtani csapatunkat.

Fradista barátaim! Legyen hát számunkra 2009. január 11-e valóban az összefogás napja. Legyünk minél többen, hangoljunk a tavaszra, szurkoljunk csapatunknak és nem utolsósorban segítsük a tornát szervező alapítványok áldozatos munkáját. Zúgjon sokezernyi torokból a „Hajrá Fradi!”

– EEE –