Deák Ferenc

1922. január 16-án született Deák Ferenc, hússzoros válogatott labdarúgó, az elmúlt évszázad gólkirálya. A “Bamba” becenéven tisztelt támadó Szentlőrincen született, s a SZAC-ban kezdett futballozni.

Kétszer lett gólkirály a Szentlőrinci AC csatáraként – az 1945-46-os szezonban 66 találatot ért el, s ezzel máig élő Guiness-rekordot állított fel. 1947-ben a Ferencvárosba igazolt, s a zöld-fehér egyesületben ismét gólkirály, valamint 1949-ben magyar bajnok is lett. 1950-től élvonalbeli pályafutása végéig, azaz 1953-ig a Bp. Dózsa támadója volt, majd alacsonyabb osztályú együttesekben (Egyetértés, Bp. Spartacus, Siófok) szerepelt. Az első osztályban összesen 303 bajnoki gólt ért el.

A válogatottban is módfelett eredményes volt, bár 1946 és 1949 között “csak” húsz alkalommal szerepelt a nemzeti csapatban, mégis 29 gólt szerzett.

Deák Ferencet 1997-ben, Münchenben az Évszázad Gólkirálya címmel tüntették ki. 2000-ben Magyar Örökség-díjat kapott, és Pestszentlőrinc díszpolgárává választották.

Deák Ferenc 1998. április 18-án hunyt el.

mlsz.hu

d0000915ff4ab8ac5e4a3

Deák Bamba életéhez egy kis adalék:

1950 tavaszán vészes átigazolási hírek keringtek. Czibor már elmenekült a Csepelbe, hogy elkerülje a Bástya SE (és Péter Gábor) ölelő karjait. A jobbszárny (Budai és Kocsis) a Honvédba távozott, Henni kapust elvitte a (Budapesti) Dózsa, Deák gólkirály pedig Siófokon produkált szolid magánszámot. Rendelt egy üveg vöröset, s az őt figyelő titkosrendőrök jelenlétében fennhangon énekelni kezdte a “Horthy Miklós katonája vagyok” kezdetű hondalt. Vitte is a Dózsa. Rudas soha nem heverte ki a lábtörését. A fiatalok közül csak Dalnoki nem igazolt el, akit aztán be is rántottak katonának.