A FIFA-vezetői azt tervezik, hogy 2012-től minden meccsen legalább hat olyan kezdőjátékosnak kell kezdenie, aki jogosult a klubja országának válogatottjában játszani. A szabályozás ilyen kitekert módjára azért van szükség, hogy az megkerülje az EU egyik fő direktíváját, amely a munkaerő szabad áramlásáról szól. A szabályt fokozatosan vezetnék be, 2010-11-ben 4 hazai és 7 légióst, ’11-12-ben az arány 5+6 lenne és 2012-ben érné el a végleges 6+5-ös arányt. Ezt a felosztást csak a mérkőzések kezdetén kellene betartani, a cseréket nem érintené és a klubok keretében szereplő légiósok számát sem korlátozná.

Bár ez a terv első körben igen tetszetősnek tűnhet és azt hihetnénk, hogy a kis nemzetek futballját segíti, hamar kiderül, hogy nem ennyire egyértelmű a helyzet.

Ez a szabály ugyanis a gyakorlatban azt jelentené, hogy a kisebb, kevésbé tehetős futballal rendelkező országok külföldön szereplő játékosaira nyomás nehezedne, hogy szerezzenek a klubjuknak megfelelő állampolgárságot és ami még rosszabb, ne szerepeljenek hazájuk válogatottjában. Itt most érdemes belegondolni abba, hogy hány fiatal nagy tehetség szerepel Angliában és Olaszországban. De ebből a tekintetből Magyarország viszonylag olcsón megúszná, de a wales-i, ír, észak-ír, skót, kanadai, ausztrál válogatottaknak végképp ez lenne a vég, hisz minden angol nagyszülővel rendelkező brit nemzetközösségi játékos angol szeretne majd lenni, hogy a Premier League-ben játszhassanak szabadon.

De ugyanígy sok játékost vesztenének a dél-amerikai országok is, az ő játékosaik Dél-Európában keresnének maguknak lehetőséget tömött sorokban, míg az afrikai országok Belgiumot és Svájcot céloznák be.

A fordítottja is előfordulhatna. Magyar, de a szlovák, román, ukrán, szerb, horvát vagy osztrák válogatottakban már szerepelt játékosok légiósoknak számítanának a magyar bajnokságban. Ez akár a Fradi azon tervének is betehet, hogy határon túli szatelitklubokat hozzon létre szerte a Kárpát-medencében.

Ez a szabály tehát, bár elvileg a kisebb, szegények országok futballját szándékozna segíteni, valójában tovább növelné a vezető országok és a világ labdarúgásának többi szereplője közti szakadékot. Már csak abban bízhatunk, hogy az EU jogászai nem úgy gondolkodnak, mint az INEA szakértői.