Miniszterelnököt keres az egész ország, óránként váltják egymást a jelöltek. Az Üllői129 szerkesztősége elgondolkodott, hogy vajon a Fradiból ki, miért volna jó az ország vezetőjének. Mi jelölünk, de a választás a Tiétek – szavazásra fel!

Pintér “Győzike” Attila
Lehengerlő stílusával külföldi tárgyalásokon hatékonyan képviselné országunkat. Az IMF vezetőit folyamatosan sakkban tarthatná állandó ordítozásával és heves gesztikulásával. Itthon (stílusából adódóan) kitűnően szót értene a mezőgazdasági dolgozókkal; beszédeit sokezren hallhatnák kihangosítás nélkül (spórolnunk kell). Csodatevő képességeire szükség lesz, szaktanácsadójának kiváló lenne a magyar edzőszakma koronázatlan királya, a Mágus.

Furulyás “Takarodj” János
Jó exelnökünk évekig lavíroztatta egyesületünk szakosztályait pusztán ígéretekre alapozva. Nyilvánvaló, hogy megvan a képessége arra, hogy lyukat beszéljen az EU komisszáriusainak hasába, bárkivel el tudja hitetni az államcsődről, hogy az nem más, mint pillanatnyi nehézség, melyet bármikor orvosol egy kisebb siker vagy győzelem. Jani bácsi nem egyszer kitűnően állta a sarat a Napkeltében is, valószínűleg mind a kormánypárti, mind az ellenzéki sajtó a tenyerén hordozná. Sajnos a Fotex-szerződés nem úgy sikerült, ahogy remélte, azonban tanult hibáiból, és valószínű, hogy nem zálogosítaná el a nemzeti vagyon 90%-kát pár kamion segélyszállítmányért.

Garami “Yoda” József
Józsi bácsi igazán nagyszerű választás lenne, remek stratéga; ezen képességeit a költségvetés összeállítása alkalmával kamatoztathatná:
– Fiúk, miért nem vesszük ki xy tételt, úgy érzem, semmi szükség rá.
– De Józsi bácsi, már régestelen rég kivettük, pedig te ellenezted!
– Ha elleneztem, nyilván igazam volt, miért nem tesszük vissza?

Lipcsei “Kapitány” Péter
Kapitányunkat ebben az országban kevesebben utálják, és többen szeretik, mint bármelyik politikust. Nem minden választókorú emlékszik arra a mérkőzésre, melyet egy hideg hétfői estén vívtunk a Honvéddal, és az utolsó percben akkora gólt lőtt a Springer-szobor felőli kapuba – ezzel segítve győzelemhez csapatunkat – hogy aki emlékszik rá, a mai napig megemeli a kalapját. Jó néhány ilyen “csodatévő” lövésre lenne szükségünk Péter Miniszterelnök úrtól; és attól sem kellene félnünk, hogy csapatkapitányi karszalagja összeférhetetlen miniszterelnöki pozíciójával. A héten lesz 37 éves, remek ajándék lenne neki az új poszt, hiszen talán ez az egy, ami nagyobb dicsőség, mint a Ferencváros csapatkapitányának lenni…