Gera Zoli az FTC Baráti Körnek a Fradiról, a futballal kapcsolatos nézeteiről vall.A cikket itt olvashatjátok, s érdemes is elolvasni végig, mert a jelenkor legjobb magyar labdarúgójának nagyon érdekes meglátásai vannak. A Baráti Kör pedig azt kéri, értékeljétek az interjút, ha tehetitek, egy kicsit részletesebben, kíváncsiak a véleményetekre.

– Térjünk vissza a Fradira! Követted az elmúlt időszak eredményeit?
– Mindig abszolút naprakész voltam és vagyok, használom az internetet.

– Akkor nyilván véleményed is van mindezekről, a sok idegenlégiósról, a játékról. Megosztod velünk?

– Nem könnyű kérdés! A magyar szurkoló, de mondhatom, a magyar sajtó is roppant türelmetlen, azonnali eredményt akar. Azokkal a játékosokkal, akikkel szimpatizál, elnézőbb, akiket fenntartásokkal fogad, azoknak a legkisebb hibáját is felnagyítja. Belegondolok abba, mit éreznék én, aki a magyarnál egy jóval fejlettebb futballt játszó országba ment ki légióskodni és azt kapnám a közönségtől és a sajtótól, amit itt kapnak az itt játszó idegenek. Csak remélni tudom, hogy még nem tudnak magyarul és senki nem fordítja le nekik ezeket a beszólásokat. Mert így nem lehet száz százalékosan a feladatra koncentrálni. Így előbb utóbb egy-egy mozdulatsor végrehajtása közben, még éles szituációban is mérlegelni fog, mi lesz, ha elrontom? Ezen a tavaszon a Fradi végre azokat az eredményeket hozta az NB II-ben, amit mindig is kellett volna. És még ez is szenvedélyes vitákat váltott ki. Szerintem, ez nagyon helytelen út. Ahogy már korábban mondtam, de most is megismétlem, egy klubot a játékosok és a szurkolók együtt tudnak naggyá tenni. Egymást kell inspirálniuk, az eredményeket megbecsülniük, a játékosnak a szurkoló kitartását és hitét, a szurkolónak a játékos lelkesedését, a munkához való hozzáállását és mindenekelőtt az eredményeit. Még akkor is, ha mindezeket idegen játékosok érik el, hiszen ők is a szeretett csapat mezét húzzák magukra, a csapat dicsőségére érik el az eredményeiket. A magyar fiataloknak azt tanácsolom, tanuljanak alázatot, játékhoz való hozzáállást az angol fiataloktól. Tapasztalatból tudom, van mit tanulniuk.

– Ezt egy kicsit bővebben is kifejtenéd?

– Úgy látom, hogy a mai fiatalok nem fogják fel azt, hogy nem elég tehetségesnek lenni, a tehetséget a pályára is kell konvertálni. Továbbá nem elég felvenni a Fradi címeres mezét, abban meg is kell szakadni, tenni is kell a sikerért. És ezért a sikerért akkor is tenni kell, amikor épp nem a pályán vannak, úgy kell edzeni, a civil életben élni, viselkedni, megnyilvánulni. Ezek mind-mind összefüggnek egymással. Így van ez minden csapatnál, ha valaki komolyan veszi azt, amit csinál, de a Fradinál különösen. A klub példátlanul sikeres múltja, az érte szorítók hatalmas tömege felnagyítja ezeket a dolgokat.

– Remélem, neked elhiszik, hogy másképp nem megy, csak az általad elmondottak vezethetnek a jövő további nagy sikereihez, amiben minden igazi fradista hisz. És vajon ezeknek a leendő Fradi sikereknek a részese lehet még Gera Zoltán?

– Mondtam már, ha a magyar futball szintje nem olyan, amilyen, el sem mentem volna. Én fejlődni szerettem volna és szeretnék még, kihozni magamból a bennem rejlő maximumot. Ki tudja, lehet, hogy ezek a célok és elvárások még egyszer összeérnek. Úgy tudom, a Fradi angol tulajdonosai célul tűzték ki, hogy idővel stabil Bajnokok Ligája csapattá váljanak. Én még nem játszottam a Bajnokok Ligájában. De terveim között szerepel, hogy jó volna olyan csapatban játszani, amelyik részese lehet ennek az élménynek.

– Hát! Szerintem sokan örülnénk egy ilyen nagy találkozásnak. Befejezésül azt kérdem, amivel minden ilyen beszélgetést befejezek. Mit üzensz a Fradi szurkolóinak?

– Most, hogy kiböjtölték az NB II-ben eltöltött iszonyúan hosszú három évet, higyjék el, hogy a három szűkös esztendő után újra a sikeres évek következnek. A Fradi visszakerült oda, ahová való, a Fradi nélkül nincs magyar futball. Nem véletlen, hogy a Fradi volt eddig az egyetlen csapat, amelyik egyszer már eljutott a BL csoportkörébe. Azért lehetett ez a csapat a Fradi, mert a jó játékosok mellett ott volt a csodálatos szurkolótábor is. Ha ez a szurkolótábor újra egységbe forr, újra szurkol és lelkesít, akkor a játékosok újra képesek lesznek elérni nagy sikereket. A pepsifoci.hu oldalon vezetett blogomban azzal szoktam búcsúzni, amolyan gyerekkoromban hallott jópofa mondással, hogy „Hajrá Vegyész! Mind az egész”. Most azzal búcsúznék, hogy „Fradi volt! Fradi lesz! Hajrá Fradi!

(ftcbk.hu)