1929. július 21. Montevideo, Uruguay-Ferencváros 2-3(0-3)

A Fradi történetének talán legcsodalátosabb diadalát érte el ezen a napon, pont nyolcvan évvel ezelőtt. A világ akkori legjobb válogatottját győzte le otthonában a Dél-Amerikában túrázó Ferencváros. Két beszámolót is olvashattok erről a diadalmas mérkőzésról.

1929. július 21. Montevideo: Ferencváros – Uruguay 3:2
Amsel – Hungler II, Papp – Lyka II, Bukovi, Obitz – Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut
Góllövők: Takács II 2, Rázsó

A Ferencváros ezúttal olyan nagy feladat elvégzésére vállalkozott, amilyet még egyetlen magyar csapat sem oldott meg. Ennek a vállalkozásnak első állomása Brazília volt, az a Brazília, amelynek futballja a dél-amerikai rangsorban a harmadik helyen áll. Előtte Argentína tartja ez idő szerint a második helyet, míg az elsőn a párizsi olimpia óta kétszeres olimpiai koszorúval övezetten, büszkén, magabízóan áll Uruguay labdarúgása. Az egész magyar futballtársadalom és a szakértők legnagyobb része is úgy vélekedett, hogy a túra első részét legalábbis fél sikerrel járja végig Közép-Európa bajnoka, de a második felében majd a világbajnok csapattal kerül szembe, annak otthonában feltétlenül elvérzik. Vitathatatlanul igaz, hogy az 1928-as tavasz nagy játékát az elmúlt évben egyszer sem produkálta teljes szépségében és nagyságában a zöld-fehér gárda. Uruguay válogatottja még sohasem kapott ki otthonában, de beszéljen a nagy mérkőzés részleteiről következő táviratunk: Uruguay világbajnok csapatát 3:2 arányban legyőztük. Délután 3 órakor napsütéses időben álltunk fel a pályán, melynek nézőterén harmincezer főnyi közönség tombolva üdvözölt. Szokásos üdvözlésünk után a köztársaság elnöke tette meg a kezdőrúgást. A csapat hihetetlen erővel és lendülettel kezdte a játékot már az első percben. Nagyszerű taktikával, fényes passzjátékkal zavartuk meg az ellenfelet, mely valósággal megbűvölve futkosott kombinációink gyilkos húzásai után. Egyik szellemes akció a másikat követte, s a közönség az egyik ámulatból a másikba esett. Szinte nem is tudta buzdítani csapatát, annyira meglepődött a játékosokkal együtt. A 7. perc már eredményes volt. Kohut rohant el a labdával, s a túlsó oldal felé szálló beadását Rázsó a hálóba juttatta. Iramunk nem csökkent. Az ellenfél attakjai megakadnak a védelmen, amelynek ma is Hungler a legerősebb oszlopa. A halfsor egyre-másra előredobja a csatársort, és a 18. percben ismét Kohut jut jó helyzetbe. Beadása most is kitűnően sikerül és Takács II lába biztos Montevideoban is. A siker mintha friss áramot sűrítene minden emberünkbe. Grandiózus játékot játszik az egész csapat. s az ellenfél csak vergődik vele szemben. Bal oldalunk nagyon nagy a támadásban. A 23. percben Obitz remek passzal ugratja ki Takács Jóskát és máris a hálóban a harmadik gólunk, amelyről ebben a pillanatban nem hittük, hogy az utolsó is. Uruguay csapata azonban ezt az eredményességet már nemigen bírta elviselni. A csapat kétségbeesve küzdeni kezdett, s fokról fokra erőszakosabban lépett fel ellenünk. A vereség árnya lebegett a félidőben az uruguayiak felett. A közönség bámulattal adózott játékunknak, az ellenfél azonban nem adta meg magát. Sok támadásunk fulladt el szabálytalan szerelés vagy szabálytalan ítélet miatt, s nem tudtuk előnyünket növelni. Az ellenfél lendületes rohamait azonban jól tartottuk mindvégig. A bíró azonban 6 perccel hosszabbított, s ebben az időszakban csúnyult el az eredmény. A 91. percben Amsel kapuja elé nyomult az uruguayi csatársor és teljesen szabálytalanul nyomták be a labdát a hálóba. A 30 ezer néző azonban megváltásnak látta a gólt és féktelen örömmel ünnepelt, a bíró gólt is adott. Tovább folyt a rohamozás, noha a játékidő már lejárt. Védelmünk állta azonban a harcot, de a 95. percben indokolatlan tizenegyest diktált a bíró, amiből a második gólját szerezte a világbajnok együttes. Egy percig folyt még a játék, az utolsó füttyig.

Uruguay – Ferencváros 2:3 (0:3)

Szenzációs formát játszott ki a magyar csatársor – Az első félidőben 3:0 arányban vezettek a zöld-fehérek.

Montevideó, július 21.
Sao-Paolóban és Rio de Janeiróban lejátszott öt mérkőzése után, vasárnap érkezett el a Ferencváros délamerikai túrájának legnehezebb állomásához, amikor ugyanis Montevideóban, Uruguay fővárosában Uruguay válogatottjaival került szembe.

Uruguay válogatott csapatát az 1924. évi párisi olimpiász óta legyőzhetetlennek emlegették. A párisi futballtornát tudvalevően Uruguaynak nagyszerű futballt játszó csapata nyerte meg és ez a siker arra bírta a többi délamerikai állam futballreprezentánsait, hogy az amsterdami olimpiászon ők is megjelenjenek.

Az amsterdami futballtorna döntőjébe tényleg két délamerikai csapat az olimpiai bajnokságot védő Uruguay és Argentína verekedte föl magát és a döntő futballpályán még ritkán látott gyilkosan erős küzdelem után, Uruguay 2:1 arányú győzelmével végződött.

A kétszeres olimpiai bajnokkal állt ki vasárnap a magyar bajnokcsapat, a győzelem minden reménye nélkül, hiszen hogyan is számíthattak a zöld-fehérek, tehát egy klubcsapat, győzelemre, amikor Uruguay eddig a világ összes válogatott csapatai fölött aratott sorozatos győzelmeket.

Mégis bekövetkezett a csoda. A Ferencváros minden egyes játékosa briliáns teljesítményt nyújtott, de különösen a csatársora, amelynek remek és ötletes kombinációival szemben, az ellenfél védelme szinte tehetetlennek bizonyult.

Különösen ragyogó játékot produkált az első időben, amelyben három menthetetlen góllal szerezte meg a vezetést.

Szünet után a honi csapat kerekedett fölül, de hősiesen küzdött a magyar csapat védelme is, úgy, hogy a világbajnok végeredményben vesztesként hagyta el a pályát.

(Az FTCBK.hu illetve a huszadikszázad.hu alapján)