Óriási érdeklődés előzi meg a Ferencváros visszatérését az élvonalba, ráadásul erős ellenfél, a Zalaegerszeg érkezik az Üllői útra. A játékosok névsorát végigböngészve több érdekességre is rákérdezhettünk – a várható főszereplőket, köztük nagy visszatérőket szólaltatott meg a Nemzeti Sport.

A kapusokat mindenki fura szerzetnek tartja. Állítólag bogarasak, rigolyásak, sokan egyenesen babonásak, az sem mindegy, melyik kesztyűt húzzák először a kezükre, melyik lábukkal lépik át az oldalvonalat. Természetesen ismerünk enyhébb eseteket is. Talán elég csak Király Gábor szürke mackónadrágjára gondolni, amely védjegyévé vált a magyar válogatott korábbi kapusának, így aztán ebből a szempontból kissé kiábrándító volt a szombat esti rangadó, a Ferencváros–ZTE bajnoki két kapusával beszélgetni.

Mindketten normálisak, nincsenek furcsa szokásaik, ennek megfelelően szinte hétköznapian készülnek az Üllői úton sorra kerülő mérkőzésre.

„Korábban volt több babonám is, de mára csaknem valamenynyit kinőttem – mondja Vlaszák Géza, a Zalaegerszeg rutinos, harminchat esztendős kapusa. – Azért csaknem, mert egy-kettőmég akad, de ezek egyrészt nem publikusak, másrészt pedig tapasztalt játékosként már pontosan tudom, hogy a siker nem mondjuk a zoknim vagy az alsóneműm színén múlik…”

Ha ez valóban korfüggő lenne, a ferencvárosi kollégától, Holczer Ádámtól hosszú listát remélhetnénk, de a fiatal, mindössze huszonegy esztendős kapus kiábrándító választ ad: „Nincs semmi különös… Legfeljebb annyi, hogy ha tehetem, mindig pontosan három órával a kezdés előtt eszem. A menü csirke és tészta. Magam alkottam, mindkettőt szeretem, és így érzem jól magam. Persze amikor vidéken játszunk, és a meccset megelőzően három órával éppen a buszon ülünk, ezt nem tehetem meg, de nem esem tőle kétségbe.”

Maradjunk is Holczer Ádámnál: bevallása szerint azt tekintve sem készül több izgalommal, hogy élete első magyar élvonalbeli mérkőzésén áll majd a kapuba a Zalaegerszeg ellen. Némi lámpalázat beismer, de többet nem, igaz, hozzáteszi, nincs viszonyítási alapja. A másodosztályt ismeri, tudja, hogy ezentúl erősebb ellenfelekkel szemben kell helytállni, képzettebb csatárok akarnak majd túljárni az eszén, de erről gyakorlati tapasztalata nincs.: „Nagyon várom már a meccset. Tavasszal is játszottunk néhány remek hangulatú bajnokit, de a szombat esti alighanem különleges élményt jelent majd. Nagyon jó meccs lesz, és mi nyerünk.”

Vlaszák Géza ezt a véleményt természetesen csak részben osztja: a szurkolók szerinte is remek találkozót látnak, de nem hazai győzelemmel. Számára nem ismeretlen az Albert-stadion atmoszférája, sokszor megtapasztalta már, és kimondottan szeret is ott védeni. A múltat idézve elsőként 2006 májusa jut az eszébe, amikor a Fradi a kilencvenedik percben még vezetett, mégis az Újpest nyert, a kapuban természetesen Vlaszák Gézával.

Régi ismerős az Üllői úton Schultz Levente is, ám ő más okból: a Fradiban nevelkedett, ott lett népszerű futballista, ám a sors elsodorta, és ezúttal ellenfélként érkezik korábbi sikerei színhelyére.

„Már a Siófok és a Vasas játékosaként is játszottam az Üllői úton, tehát nem lesz furcsa más színekben pályára lépni – mondja a középpályás. – Aki ott cseperedett fel, annak a lelkét kicsit mindig megérinti a visszatérés, de mindent egybevetve ugyanúgy készülök, mint bármelyik mérkőzésre, és nem a fradistáknak, hanem magamnak és társaimnak, illetve edzőimnek szeretnék bizonyítani. Nem zavar, hogy a kispadon ülök, hiszen a felkészülés második felében érkeztem Zalaegerszegre, meg kell harcolnom a helyemért, persze remélem, szünet után pályára léphetek. A Ferencváros szereplése jót tesz a bajnokságnak, sok sikert is kívánok neki, de bízom benne, mi most meglepjük, és erre a csapat erejét tekintve meg is van az esélyünk.”

Ismét következik egy ellenvélemény: Balog Zoltán, a Ferencváros válogatottat is megjárt védője bár nehéz meccsre számít, a Fradi győzelmét várja. Szerinte a szerdai, Diósgyőr elleni Ligakupa-mérkőzésen érződött, hogy a másodosztályénál erősebb tempóra kell számítaniuk, de ez nem jelenthet gondot. Ő három éve játszott legutóbb a magyar élvonalban, amely azóta számára tele van ismeretlen játékosokkal, tavaly kicsit gyengült is, ám most sokan pályáznak okkal az aranyéremre, és ez biztosan jót tesz a színvonalnak.

„Végre a helyünkön vagyunk! – jelenti ki büszkén, logikusan hozzátéve: – És ezt persze a pályán kell bebizonyítanunk. A csapat még nem érett össze, szóval nem lesz könnyű dolgunk a Zalaegerszeg ellen, de azt mondom, győzzön a jobb, azaz győzzön a Fradi!”

Következzen egy rutintalannak számító labdarúgó: az egerszegi Balázs Zsolt még sohasem tapasztalhatta az Albert-stadion légkörét, de ez cseppet sem zavarja, magabiztosan vágja ki, hogy csapata bizony győzni utazik el szombaton a fővárosba. Az egerszegi játékos arra gondol, ha egy helyzete lesz, azt mindenképpen ki kell használnia, ám a lelátók népe ezúttal aligha tőle, sokkal inkább Ferenczi Istvántól várja a gólokat az Üllői úton. Ő éppen a ZTE mezében játszotta legutóbbi élvonalbeli meccsét Magyarországon, mielőtt két és fél éve Angliába szerződött, egy esztendeje pedig a Ferencvároshoz jött haza, a másodosztályba. Alighanem ő fogalmaz a legtalálóbban: „Nehéz lenne eldönteni, a szurkolók vagy mi vagyunk-e jobban kiéhezve az első osztályra és a sikerekre. Zalaegerszegen nagyszerűen éreztem magam, a város igen közel áll hozzám, de most azt remélem, szombat este a Ferencváros ünnepelhet, végre ismét a legjobbak között!” Szombat este kiderül.

(nemzetisport.hu)