Volt egyszer egy csapat.

Megannyi fiatalember került pillanatok alatt mély vízbe, s vált közönségkedvenccé. Volt egyszer egy csapat, a különleges edző, Dalnoki Jenő együttese, amely egészen messzire jutott. Az Üllői úti stadionban rendre húsz-harminc ezer néző előtt játszott (előtte kényszerből népes szurkolótábor szeme láttára a Népstadionban is…), és a játékosokról úgy beszéltek mint a jövő bajnokairól. Az a csapat így állt fel: Hajdu – Martos, Bálint, Rab, Megyesi – Ebedli, Nyilasi, Mucha – Pusztai, Szabó F., Magyar I.

Az a Fradi Dalnoki Jenő irányításával 1974-ben ezüstöt, 1975-ben bronzot, 1976-ban aranyat nyert a bajnokságban, s közben eljutott a KEK döntőjéig is, amelyben a Dinamo Kijevtől kapott ki.

Rég volt, ám Nyilasi Tibornak mégis ez jutott az eszébe.

„A Fradi bizonyította, hogy a lendülete az első osztályban is kitart – mondta a jelen kapcsán Nyilasi Tibor. – Sokan legyintettek, s azt mondták, ami elég volt a másodosztályban, az kevés lesz a legjobbak között. A Ferencváros szombaton rácáfolt erre, remek, közönségszórakoztató találkozón dinamikus futballal megérdemelten győzte le a masszív Zalaegerszeget. Egyértelmű: az angolok áthozták az Üllői útra a mentalitásukat, a sikeréhségüket – és talán a profizmusukat is. Ez látszott a csapat játékán, amely nem hagyott teret és levegőt az ellenfélnek, s amely végigfutotta, -zakatolta a kilencven percet. Nincs ebben semmi csoda. Az angolok pontosan tudják, hogyan lehet megszerezni és megtartani azt a tökéletes kondíciót, amely a bajnoki szezon végéig is elég lehet. Erős alapozás kell ehhez, no meg olyan edzésmunka a meccsek között, ami megfelelő regenerációt garantál. Bobby Davison nem véletlenül engedi el két napra pihenni fiait a tétmeccsek után. Bevallom, a szombati Fradit látva nekem Dalnoki Jenő Ferencvárosa jutott eszembe, amelynek magam is tagja lehettem. Ő nyúlt ilyen biztos kézzel a fiatalokhoz, és ő tanította meg nekünk, hogy űzzük-hajtsuk, szinte fojtsuk meg az ellenfelet, letámadva már a saját térfelén, hibára késztetve. Azt mondom, a Fradi visszatérése alapjaiban mozgatja meg a magyar futballt, s ebből mindenki csak profitálhat.”

Nyíl az esélyeinket latolgatja.

Nyilasi Tibor pontosan tudja, hogy szeretett klubja milyen válságon ment át, és ez nem csupán a másodosztályban eltöltött három bajnokságra vonatkozik. A korábbi hetvenszeres válogatott játékos is nagy várakozással tekintett a Fradi visszatérése elé, és szavaiból kitűnik, pillanatokra sem kellett csalódnia. Ha nem is volt zsúfolt ház, a csaknem tízezer néző végigtapsolta, -szurkolta a ZTE elleni nyitányt, s Nyíl szerint a közönség szeretete a csapat mellett kitart, főleg ha jönnek az eredmények.

„Olvastam különböző tippeket, jóslatokat a Fradival kapcsolatban – folytatta Nyilasi Tibor. – Volt, aki azt mondta, jó, ha hatodik lesz a csapat. Erre azt felelem, óvatosan a mondatokkal, hiszen minden számon kérhető. Ha engem kérdeznek, én az első három közé várom a Fradit, mert ez a fajta játékstílus nagyon kellemetlen lesz a hazai riválisoknak. Edzőként érdeklődve várom, hogy az ellenfelek trénerei milyen stratégiát dolgoznak majd ki a rengeteget futó ferencvárosi középpályások és a helyüket állandóan változtató csatárok ellen. Nagy kihívás lesz ez mindenkinek, főleg úgy, hogy a zöld-fehéreket mindenhol telt ház fogadja majd. Nem féltem senkitől a csapatot, mert minden poszton három futballista vethető be, így sem eltiltások, sem sérülések nem akadályozzák meg a jó szereplést. A Ferencváros támadófutballja, megalkuvást nem ismerő harcos játéka messzire repítheti az együttest, és visszahozhatja a szurkolókat…”

Volt egyszer egy csapat – és úgy tűnik, lesz is egy új, egy jó az Üllői úton…

(Nemzeti Sport)