Mindenki ‘kedvenc’ Pistája ma nagy dirrel-durral bejelentette, hogy visszaszerezte az 1973-ban ellopott Magyar Kupát. Kisteleki kalandfilmes jeleneteket idézően mesélte el a történetet – de mi van, ha nem mindez az, aminek látszik?

Jó buli volt. A véletlen nagy szerepet játszott abban, hogy rátaláltam, megszerzése már-már olyan volt, mint az amerikai filmekben. Számtalan kapcsolatfelvétel után egy parkolóban került sor az átvételére, ez is teljesen filmszerű volt: egyik kezemben volt a pénz, másikban a kupa füle, majd megtörtént a csere egy Barkas hátuljában.

Pesta azt is elárulta, hogy “A licit sem volt egyszerű, ugyanis folyamatosan figyelni kellett a lejárati időket, hogy az utolsó pillanatban meg tudják tenni a győztes ajánlatot.”

Ezt hívják ‘sniping’-nak és igencsak elterjedt módszer: hiszen minek felverni az árat korai licitekkel. De ezt Kistelekinek, vagy a licitálásban esetleg segítő társának tudnia kell, hisz a nyertesnek, ‘badgesjani’-nak több, mint 900 sikeres üzlete volt a szóban forgó internetes aukciós oldalon, a Vaterán. Az eladó is több, mint száz adásvételen van túl, 99.12%-as elégedettségi mutatóval, tehát semmiképp sem egy árnyék.

Kisteleki azt is elfelejti megemlíteni, hogy a kupát és az aukciót bemutatta a Blikk egy hónappal ezelőtti, 2009.07.18-i számában. A legérdekesebb azonban az, hogy az eredetileg 1923-ban ezüstből készült trófea helyett egy olyan kupát mutat be az eladó a Vaterán, amelyik nem ezüst, hanem ezüstözött bronz és amelyik peremébe a következő van vésve: “MTK 1911-12.”

Az eladó, akinek nyílván nem lenne érdeke az egyébként elkelt kupa értékét (280ezer forintért vitte el K.I.) leírásában kicsinyíteni – az 1973-as ügy rég elévült és azóta szinte biztosan több kézen átment már, pedig azt írja, hogy ez egy a győztes csapatoknak készült, ezüstözött bronz, kicsinyített (41cm-es) darab.
Reméljük tévedünk s Kisteleki úr mégsem blöfföl, s az se lenne jó, ha a magyar foci vezetője ekkora lukra futna…