fradihokiLassan kezdődik a jégkorong bajnokság is, hat felkészülési mérkőzésen vagyunk túl, az eddigi tapasztalatokról, és az előttünk álló szezonról Hoffmann Attila csapatkapitány beszél.

Augusztus 19. és 22. között Lengyelországban vendégeskedtek a zöld-fehérek, ahol a csoportmérkőzések után a helyosztón sem sikerült pontot szerezniük. A nehéz torna után alig egy héttel Dunaújvárosba látogattak, s ugyan a lengyel túra fáradalmait addigra már kipihenték, néhány fontos játékost nélkülözni kényszerültek. Egy nagy érdeklődés mellett zajló, szoros eredményt hozó találkozón végül alulmaradtak a házigazdákkal szemben.

Két nappal később a HC Topoľčany csapatát fogadták „otthon”, a Pesterzsébeti Jégcsarnokban. A szlovák csapat előző este járt Dunaújvárosban, s ugyanúgy 4–3-ra kapott ki az Acélbikáktól, mint pénteken a Fradi. Augusztus utolsó vasárnapján kétszáznál is több szurkoló volt kíváncsi kedvenceire és a Vladimír Matejov vezette nagytapolcsányi hokisokra. A hazaiaknál ezúttal sem lépett pályára Jánosi Csaba, Holló István, Linus Schellin, a Dunaújvárosban megsérült Székely-Mádai László, valamint a családi okok miatt távol maradni kényszerülő Norbert Tomiš, aki két nappal korábban góllal is segítette csapatát. Az első etapban találatot ugyan nem sikerült elérnie egyik félnek sem, s néhányszor a Fradi játékosai is veszélyeztették a szlovákok kapuját, mégis leginkább Budai Krisztiánon múlott, hogy a hazaiak megúszták gól nélkül az első húsz percet. A második játékrészben kevés mozgásteret hagytak ellenfelüknek a vendégek, egész pontosan öt gólt pakoltak be Budai hálójába. Betaláltak emberelőnyben, emberhátrányban, egyenlő létszám mellett egyaránt. Mindkét oldalon sok volt a kiállítás, ugyanakkor a nagytapolcsányiak fölénye egyértelmű volt. Az utolsó harmadra Hortay Olivért állította a kapuba Leach edző, az ifjú portásnak pedig sikerült minden lövést hárítania, míg a túloldalon Beau McLaughin sokadik próbálkozása sikerrel járt, így a Ferencváros megszerezte a becsületgólt – igaz, ez is csak kettős emberelőnyből jött össze neki.

Szeretnének a dobogóra állni
A kívülállók számára úgy tűnhet, hogy ez a felkészülési időszak eddig nem alakul a legszerencsésebben a zöld-fehérek számára, így ideje volt kiderítünk, hogy mit gondol erről csapatkapitányuk, Hoffmann Attila.

Hat edzőmeccsen vagytok túl, amelyek nem mondhatni, hogy jól végződtek volna számotokra. Milyen a hangulat az öltözőben?
Az általad is említett mérkőzések eredményeinek ellenére a csapaton belül maximálisan jó a hangulat. A mögöttünk lévő munka, amit nyáron elvégeztünk, nem igazán tükröződik ezeken az eredményeken. Viszont mindenki, aki végig itt volt a nyáron, tisztában van az erejével és azzal, hogy mit fektetett eddig bele, s ezért nem vagyunk különösebben letörve. Az új emberekkel kiegészülve már kialakult egy egész jó kis mag. Persze egyik sportoló önbizalmának sem tesz jót, ha egy mérkőzést elveszít, de ezek csak felkészülési találkozók, így nincs akkora jelentőségük, mint a Mol Liga összecsapásainak. Dolgozunk tovább, és próbáljuk ezt a jó csapategységet továbberősíteni.

Mi lehetett az oka annak, hogy több olyan meccsetek is volt, amelyeken gólt sem ütött a csapat?
Aki tisztában van a hokiban uralkodó erőviszonyokkal, az tudja, hogy a lengyelországi túra nem a mi szintünk volt. Sem az anyagi hátteret, sem az egyéb feltételeket tekintve. Példaként említeném, hogy minden csapat saját személyzettel érkezett (gyúró, technikai személyzet, stb.), mi nem. Elindultunk egy úton, amin idén szeretnénk végigmenni, de ehhez több pénzre lesz szükségünk. Köszönjük a segítséget a szponzoroknak, akik kitartanak mellettünk, és támogatnak minket az idei szezonban is. Ezt az egész csapat nevében mondhatom. Ezen a tornán egyedül a házigazdáktól kaptunk ki 5 góllal. Ha összehasonlítjuk az eredményeinket más hazai csapatok felkészülési meccseivel, a többi mérkőzésünket tekintve nincs okunk szégyenkezni. Ami tényleg szembetűnő, valóban az, hogy nem lőttünk gólt. Ez annak tudható be, hogy a sorok még nem álltak össze, és így sajnos nem tudtunk eredményesek lenni. Ezen dolgozunk, és Dunaújvárosban már lőttünk is gólokat, igaz, a Nagytapolcsány ellen sajnos megint csak egyszer tudtunk betalálni. Ebből természetesen levontuk a megfelelő következtetéseket, hogy miken kell változtatunk, miben kell erősödnünk.

A védelem is sok kérdést hagyott nyitva a nézőkben.
Azokban a hetekben a légiósok leigazolása még folyamatban volt, így nem rendelkeztünk elég hátvéddel. De most már ők is itt vannak, együtt edzünk, a vasárnapi meccsen a Dunaújváros ellen már ők is pályára fognak lépni. Eddig csak a meglévő hátvédeket tudtuk játszatni, akik közt vannak fiatalok, rutintalanok, ráadásul az alaphátvédjeink közül kettő még jelenleg is sérült. Épphogy össze tudtuk rakni a hátvédpárokat ezekre a mérkőzésekre. De úgy néz ki, most már ezen a téren sem lesz problémánk.

Tesztel a csapat további játékosokat is?
A csapat kerete még nem teljesen végleges. Az edzőnk már nagyjából kategorizálta a játékosokat az elmúlt hónapban felmért tudásuk alapján, néhány légiós pedig még csak most érkezett. Jelenleg van nálunk három szlovák, három finn, három amerikai és egy kanadai. Ebből Bobby Davis és Beau McLaughin helye biztos, a többiek közül fog kikerülni még három játékos, akik a 20+2 fős keret tagjai lesznek. Most vasárnap és kedden mindenki játéklehetőséget fog kapni, és elképzelhető, hogy a magyarok közt is lesz változás.

A hazai csapatok közül nektek van a legtöbb felkészülési mérkőzésetek.
Elvileg négy lett volna, de aztán szerencsére adódott ez a lengyel torna. Az elmúlt években örültünk, ha 1-2 edzőmeccs összejött augusztusban, de a jó bajnoki rajthoz mindenképpen többre van szükség. Látszódott is az ezt megelőző szezonokban, hogy az első néhány éles mérkőzésen mindig azt próbálgattuk, hogy milyen taktikai elemet játsszunk, mi legyen a sorok összeállítása, melyik kapus kezdjen. Akkor kísérleteztünk a csapat összeállításával, amikor már ment a bajnokság. A lengyelországi meccsek nagyon jól szolgálták a felkészülést, bízom benne, hogy ennek meg is lesz a gyümölcse, és a bajnokság indulásakor meglepetést tudunk okozni a kételkedőknek.

A kanadai Rick Leach személyében új edzőt szerződtetett a csapat élére a vezetőség. Milyen vele dolgozni?
Kiváló szakembernek tartom. Nagyon jól tud a játékosokra hatni, új színt hozott a Fradiba. Új edzésmódszerei vannak, minden játékosból megpróbálja kihozni a legtöbbet. Kertelés nélkül megmondta, hogy azoknak, akik nem tesznek meg mindent, nincs helyük a csapatban, és ezt szigorúan is veszi. Fontos neki, hogy megfelelő legyen a csapatszellem. Azt mondta, ha a csapat kikap, az egyedül az ő felelőssége, ha pedig nyer, akkor az mindenkinek az érdeme. De hozzátette azt is, ha kikapunk és így övé a felelősség, akkor mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a hibákat kiküszöbölje. Nagyon örülök neki, hogy észak-amerikai típusú szemléletet és játékot tudunk mellette tanulni. A tengerentúliak hozzáállását, munkabírását, akarását és a sportághoz való alázatát össze sem lehet hasonlítani az európaiakéval.

Hogy vannak a sérült játékosaitok, mikortól léphetnek pályára?
Úgy tudom, Jánosi Csabi vasárnap már fog játszani, Holló István és Székely-Mádai Laci pedig szerintem csak az első bajnoki fordulón lép jégre. Lacinak a csonthártyája sérült meg, rögzítő gipszet kapott, és tíznapos pihenőre ítélték. Hétfőn megy újra a dokihoz, és ha jól van, utána már kezdhet edzeni.

Hányadik helyre várod a Fradit az OB I.-ben és a Mol Ligában?
A Mol Ligára nem szeretnék tippelni, mert nem vagyok tisztában a csíkszeredai és a brassói csapat játékerejével. Az OB I.-ben az első három közé várom magunkat. Ha valóban úgy fogunk tudni játszani, ahogy a nyáron elterveztük, és minden egyéb feltétel is teljesülni fog, amin a szakosztályvezetőnk jelenleg is dolgozik, akkor ez meg is valósulhat. Szeretném megemlíteni, hogy szakosztályvezetőnk, Al-daadu Muhanned rengeteget tesz a csapatért mind az anyagiak, mind a többi feltétel megteremtésében, hogy nekünk már csak a játékkal kelljen törődni. Kapusposzton az elmúlt években gondjaink voltak, a hálóőreink nem mindig tudtak felnőni a feladathoz. A szakosztályvezetőnknek is nagyon fontos volt, hogy megfelelő kapusunk legyen, és Budai Krisztián személyében meg is találtuk az emberünket. Mindenki tudja, hogy egy jó kapus a jó csapat alapja. Ehhez jön még, hogy ha a most itt lévő légiósokból ki tudunk választani öt olyat, akik tényleg nagyon jók, akkor reálisnak tartom, hogy a meglévő hazai játékosokkal együtt felkerüljünk a dobogóra.