Az ftcbk.hu ez alkalomból emlékezik meg a legendás fradista edzői pályafutásáról.

1967-től 1969-ig három idényen át volt a Ferencváros (vezető)edzője, ahol két bajnokság, majd egy bronzérem lett a mérlege. Egy bombaerős csapatot vett át, a Mészáros József által VVK győzelemig vezetett gárda volt az alapja. Látszólag nem volt nehéz dolga, azonban bizonyos belső problémákkal meg kellett küzdenie. Ám sikerült neki, kivéve a legvégét.

Ugyan az 1967-es év nem indult jól, mert az egyiptomi túra mérlege egy vereség és egy döntetlen volt (1:2. 2:2), majd utána a VVK-ból kiestek az Eintracht Frankfurttal szemben (odakint 1:4, idehaza 2:1). Mindenki temetni kezdte a csapatot, és elkívánták őt is „melegebb éghajlatra”. De utána mindenkinek a szája tátva maradt, mert olyan sorozatot produkált a csapat, amit ritkán. A bajnokság félidejében 15 meccs után ez volt a helyzet: 14 győzelem, 1 döntetlen, 40:9-es gólkülönbség. Igaz ugyan, hogy az MNK döntőjében kikaptak az ETO-tól… Ősszel valamivel gyengébb lett az eredmény, de első vereségét a csapat csak azután szenvedte el, hogy fölényesen bebiztosították a bajnoki címet. Közben természetesen állva maradtak a VVK-ban (FC Arges Pitesti 1:3 és 4:0, Real Zaragoza 1:2 és 3:0, FC Liverpool kétszer 1:0). És hab a tortán: 1967-ben Albert lett az Aranylabdás!

csapatkep_1967_0501

A teljes, remek  cikk itt olvasható.