MNK bronz, bajnoki ezüst, és negyven góllal nyert alsóbb osztályú meccsek. Egy szakosztály rövid története.

Az idősebb Ferencváros-szurkolók még nagyon is jól emlékeznek azokra a hétvégékre. Felejthetetlen családi programokat szerveztek, olykor előfordult, hogy péntek, szombat, vasárnap megnézhették az Üllői úton a futballistákat, a Kisstadionban a hokisokat, aztán nosza, irány a Körcsarnok, ahol meg kettős meccs várt rájuk: szurkolhattak a férfi és a női kézilabdacsapatnak is. Mondani sem kell, rendszerint megtelt a Körcsarnok, és zúgott a „Hajrá, Fradi!”, amikor a fiúk, illetve a lányok rohamozták az ellenfél kapuját. Azóta minden megváltozott. Az FTC sportolói saját otthonba költöztek, a népligeti csarnok hangulatos környezetet ad a kézilabdázóknak.

Pontosabban az évek, évtizedek óta sikeres hölgyeknek. Ami a férfiakat illeti, az külön történet. A hőskorban még minden terv szerint alakult. Illetve majdnem minden, hiszen a Fraditól a szurkolótábora, legyen szó tekéről, futballról, kerékpárról vagy természetjárásról, mindig bajnoki címet vár. Csakhogy a férfi kézilabdázóknak valahogy ez nem adatott meg. Nem volt az rossz csapat, 1977-ben például az MNK-ban bronzérmet nyert, 1980-ban pedig egészen a bajnoki ezüstig jutott el. Ám a hőn áhított aranyérmet sehogyan sem tudta megszerezni. A szakosztály ettől függetlenül élt, működött, létezett. Egészen a kilencvenes évek elejéig.

Akkor a fiúk kiestek, a háttér megszűnt, a játékosok tanácstalanok voltak, a jövőkép pedig eltűnt. Biztató szavak helyett aztán jött egy érdekes hír, miszerint a Ferencváros vezetősége nagy lelkesen átvette a Tungsram női kosárlabda-szakosztályát, amely így a Fradi-család tagjaként működik a jövőben. Új szakosztály alakult – cserébe pedig feláldozták a férfi kézilabdázókat. Hogy jó döntés volt-e, ezt ki-ki döntse el maga, de az tény, hogy a női kosárcsapat meccsein sokszor volt telt ház a népligeti csarnokban, és az is, hogy a lányok bajnoki címig jutottak.

Eközben a zöld-fehér fér­­fi-kézilabda eltűnt a süllyesztőben. Honnan s miként bukkant elő újra a férfi kézilabda az FTC háza táján? A választ a 49 esztendős Horváth István szakosztályvezető adta meg, akinek az édesapja 16 évig dolgozott edzőként a klubnál annak idején, és aki maga is tősgyökeres fradista , a klub egykori kézilabdázója. Tanulságos sztori, az biztos…

„Felesleges lenne feltépni a régi sebeket – mondta Horváth István. – De az biztos, hogy amikor a klub vezetősége úgy döntött, átveszi a Tungsram női kosárlabdacsapatát, a férfikézilabda sorsa megpecsételődött. Akkoriban óriási volt a tanácstalanság a szakosztályban. Már alacsonyabb osztályban játszottunk, a Dunaújvárossal vívtunk ki-ki meccset a feljutásért, s a találkozó előtt én mint csapatkapitány megkérdeztem a vezetőket, hajtsunk-e egyáltalán, érdemes-e győznünk? Ők meg azt felelték, fogalmuk sincs, majd kiderül, mit akarnak velünk. Aztán kiderült, mehettünk a süllyesztőbe.

Megszűnt a szakosztály, eltűnt a férfiszakág a Ferencváros életéből. Időközben volt ugyan néhány korcs csapat, az FTC név felbukkant itt-ott, az alsóbb osztályú bajnokságokban odacsapva egy másik együttes neve mellé, de hát ez borzasztó időszak volt. Aztán öt évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy a Hort SE indulási jogán nevezünk. Az első esztendőben pontveszteség nélkül nyertük meg az NB II-t, azaz a harmadosztályt. Volt olyan meccsünk, amelyen negyvengólos különbséggel győztünk. Olyan ellenfelekkel mérkőztünk, mint a Siklós, a Pénzügyőr vagy a Nagykanizsa. Kevesen tudják, hogy a másodosztályt is megnyertük, de feljutni nem akartunk a legjobbak közé, mert egyszerűen nem volt meg rá a pénzügyi fedezet. De fejlődtünk évről évre, és azon dolgoztunk, hogy ez a Fradi is méltó legyen a klub hagyományaihoz.

Két éve a feljutás kapujában voltunk, akkor már szerettünk volna NB I-esek lenni, ám Horváth Tibor, a Hort SE tulajdonosa ragaszkodott a saját elképzeléseihez, a jogot még pénzért sem ruházta át ránk, így akkor majdnem megszűntünk. De ezt már sokan nem hagyták. Maglódi Lajos például, akinek rengeteget köszönhetünk vagy Török Zsolt, a Retz Bútorgyár tulajdonosa, aki nélkül most aligha lenne szakosztály, és persze Kiss Gyuri, az edző, aki a nullából, a semmiből csinált csapatot. Hihetetlen mindaz, ami velünk történt, és amit megéltünk az elmúlt években, évtizedekben. Könyvet tudnék írni erről a történetről…

(Nemzeti Sport, 2009 március)

A Szeged elleni mérkőzés 2009 december 13-án, vasárnap, 18 óra 30 perckor kezdődik. A jegyár 1000 forint, labdarúgó bérlettel a mérkőzés megtekintése ingyenes!