Simon Tibor a Ferencváros védőjátékosa szinte egyik napról a másikra besétált az NB I-be.  Az ftcbk.hu remek cikke Simiről.

Nem volt mögötte szépreményű serdülő és ifikor, nem tartották kiugró tehetségnek, egy ideig úgy tűnt, egy azok közül a srácok közül, akik legfeljebb valamelyik kiscsapatnál ragadnak majd meg. Pasaréti úti gyerekként a Pénzügyőrben kezdett focizni, Agárdi Ferenc tanítványaként. Később átigazolt a KSI-be, ott volt ifista és onnan került a Fradiba. Pontosabban, már nem is játszott, amikor Vincze Géza rátalált, s vitte az Üllői útra, a junior csapathoz.

— Tulajdonképpen az ifi után abbahagytam az aktív játékot. Más kérdés, hogy kedvtelésből fociztam, de őszintén megmondva, nem voltak illúzióim. Már nem gondoltam arra, hogy valaha is közelébe jutok a legjobbaknak — meséli a védő.

Mi szegte kedvét?

— Egyszerűen felmértem a helyzetet. Ahhoz, hogy egy futballistát észrevegyenek az élvonalba, tehetségnek kell lennie. Én pedig igazából nem voltam az. Azon pedig nem morfondíroztam, hogy elmenjek egy területi csapathoz. Ott a legtöbb helyen megvannak a klikkek, egy névtelen ifistának nem sok reménye van abba bekerülni. így aztán eldöntöttem, a továbbiakban már csak hobbiból futballozgatok.

És amikor jött az FTC meghívása?

— Az feldobott, ettől függetlenül nem láttam nyomban rózsaszínben mindent magam körül. Lejártam s szorgalmasan edzettem, de egy percig sem éreztem magam fenejó játékosnak. Nem is kértem állást a klubtól, továbbra is maradtam ami voltam — amatőr.

És mivel keresett pénzt?

A cikk folytatását itt olvashatjátok: Közelmúltunk 1988/89 – Simon Tibor, az üzletvezető – | ftcbk.hu.

Hírdetés