Ma különprogramom volt, míg a csapat edzett, s. pedig a sérült Fitossal és Megyerivel a csapatot figyelte, én ellátogattam a sziget volt fővárosába, Mdinába. Vagy ha jobban tetszik, Medina. Mdina helyén már a római birodalom korábban is létezett egy város, Melita, sőt a területen görög telepesek is éltek – nem csoda, a 185 méter ‘magasságban’ lévő fennsíkról lehet a szigeten a legmesszebb ellátni. A várost az azt 1000 körül meghódító arabok kettéosztották, Mdina köré várárkot építve, míg Rabat a városfalon kívülre került.

A város közvetve meg van említve a Bibliában is, Lukács számol be arról, hogy Pál apostol Rómába tartva zátonyra futott Málta partjainál, majd a szigeten egy Publius nevű vezető fogadta villájában. Miután Pál meggyőgyította Publius beteg, dizentériás apját, áttért a keresztény hitre, s Málta első püspökévé lett. Publius villája a hagyomány szerint Mdinában, a mai Szent Pál székesegyház helyén van.

Máltát, s így annak fővárosát az araboktól a normannok foglalták el, majd az elkövetkező évszázadokban sváb, aragóniai, kasztilliai befolyás alatt állt. A szigetet aztán 1524-ben V. Károly spanyol király a Szent János Lovagrendnek, ma ismert nevén a máltai lovagrendnek adta hűbérbe. 1798-ig, mikor Napoleon Egyiptomba menet elfoglalta a szigetet, az ő kezükön is volt, majd a francia intermezzo után az 1814-es párizsi békének köszönhetően brit kézbe került. Ott is maradt 1964-ig, amikor a Nemzetközösség részeként, II. Erzsébet uralma alatt, de kikiálttották függetlenségüket. A monarchikus köteléktől is megszabadultak tíz év múlva, mikor kikiáltották a köztársaságot. Mdinaban így az arab, normann, sziciliai, és az 1693-as földrengés utáni újjáépítésnek hála barokk hatások keverednek,

Egy körül a szállodánk előtt megálló 45-ös busszal indultam a csütörtökön 2-0-lra vert kiscsapat otthonába Mostába, hogy ott a 86-os buszra átszállva eljussak a Rabattal egybeépült Medinába. A 3.50 euróba kerülő napijegynek hála ez nem is volt gond és az ösöreg angol busznak hála a bő félórás utazás is hangulatos volt. A mostai egyetemnél leszállva már csak át kellett volna ugrani egy nyolcvanhatosra. Nem is lett volna gond, rögtön jött is egy, azonban hiába integettem, nem állt meg. Aztán húsz perc múlva a következő sem, míg egy harmadik az orrom előtt húzott el. A negyedikre már sikerült felszállni, eddigre ugyanis rájöttem: technikája van a buszok leintésének, a helyiek mutatóujjukkal maguk elé mutatva teszik ezt. Így már ment is, s csakhamar Mdina kapujában voltam. Mdina bejárata mellett találkoztam egy egész különleges nyilvános wc-vel, nemcsak tiszta, friss virágokkal teli volt, a sziget elsőszámú turistacélpontjánál, hanem ingyenes is.

A csendes város, ahogy hívják, a konflisok, a turisták és az ajándékboltok ellenére valóban csendes, s bár pici (alig kétszer nagyobb a Vatikánnál), be lehet úgy járni, hogy az ember ne nagyon találkozzon mással – én is így tettem. Úgy másfél óra múlva a kilátóból még “megnéztem” én is az edzést, majd lassan elindultam hazafelé. Mikor a buszra várva harmadik söfőrömmel is találkoztam, feltünt, a máltai buszsofőröktól a mi sokat szidott BKV-söfőrjeinknek is rengeteg tanulni valója lenne taplóságban – ezt fejben tartva már gyerekjáték volt a ‘haza’jutás.

– ulloi129

Vodpod videos no longer available.