Az Albert-stadion talaja sok kritikát kapott – mutatunk róla pár fényképet is. Már a találkozó elején lehetett tudni, hogy ez a talaj nem fog kedvezni a játéknak: első ránézésre nem is tűnt rossznak, de abban a percben, hogy rálépett az ember érezte, ez minden lesz, csak élvezetes futballmérkőzés nem. A talaj felső néhány centimétere teljesen át volt ázva, minden lépésnél fröcsögött a talajba beivódott csapadék.

A játékoskijáró előtt hatalmas tócsa volt a betonon, ezt azért el lehetett volna söpörni onnan, ne a játékosoknak kelljen kerülgetniük a vizet a délelőtti eső után. A Springer-szobor melletti füves rész szörnyű volt, keresni kellett a foltokat, ahol járni lehet, a játékosok sártengeren keltek át a mérkőzés elején, a félidőben, és a lefújás után is.

Adnan Ahmed félidőben elmondta, nem szeret ilyen pályán játszani, néha az sem egyszerű, hogy talpon maradjon az ember, a technikás, rövid passzos futball szinte lehetetlen ezen a borításon. Kulcsár Dávid néhány megmozdulásánál jól látszott, hogy a felé laposan érkező labda hogy felpattan egy-egy göröngyön.

A legdurvábban a kapuk előtti részek néztek ki: Dragóner Attila a lefújás után Eisemann gyúrónak újságolta, hogy volt egy fejes, ami után a labda egész egyszerűen beleragadt a sárba.