Egy remek írás partneroldalunktól.

Már lassan eltelt egy óra. Talán lenyugodtam annyira, hogy moderálni tudom magam. Nehéz lesz. Egy olyan mérkőzésen vesztettünk két pontot, amit ha a játék „vezetője” nem befolyásol, akkor simán nyerünk. De ma volt egy ember, aki úgy gondolta, unalmas és a média számára érdektelen, ha a Fradi simán győz. Annak nincs feelingje, akkor nem kerül a holnapi bulvárlapok címlapjára. Megirigyelte a celebek népszerűségét és átvette a játék irányítását.

Pedig nem játszani küldték oda, hanem mérkőzést vezetni. Akkor eszmélt, amikor a semmiből szépített a Zete. Akkor felcsillantak lelki szemei előtt, hogy most van esélye átvenni az irányítást és a következő negyven percben olyan ámokfutást rendezett, hogy azt még Zrínyi Miklóst felöklelő vadkannak is a becsületére vált volna. Azért kíváncsi leszek, hogy vajon az UEFA és az MLSZ monitoring rendszere vajon fog-e jelezni? Az enyém még mindig élesen dudál, és zakatol az agyamban. Talán még „Ágica celeb” is felkiáltott: – Ezt nem hiszem el!

Mert nem is lehet elhinni. Ötven percig uraltuk a pályát, ha akkor 5:1-et mutat az eredményjelző tábla, akkor sem vádolhatnának elfogultsággal. A szünetben még Nyilasi Tibi is azt mondta, nincs egy súlycsoportban a két csapat. Nem is volt, de sajnos Nyíl sem számolt minden tényezővel. Most eszembe jutott egy filmcím, de nem írom le, csak a főszereplők nevét: Bronson, Marvin, Savalas, Sutherland.

Gyalázat! Kilencen játszottunk tizenkettő ellen húsz percen át. Tudom, ettől még nyerhettünk volna, mert voltak egyéni hibák. De méltatlan lennék, ha felemlíteném őket, mert volt elmaradt büntető, volt a másik oldalon is kezezés, és a visszajátszás is mutatta, hogy Dragó könyökét a Zete hátvédje nyomta fel. Pluszként halkan megjegyzem, hogy szerintem Elding fejes gólja is szabályos volt. Egy jó játékvezetőnek igenis mérlegelni kell egy-egy kisebb szabálytalanság megítélésénél, mert ügyelni kell arra, hogy ne róla szóljon egy mérkőzés. Ha emlékszem, ezt még Puhl Sándor mondta. Igaz, ő soha nem akart celeb lenni.

Ennyi igazságtalanságot egyetlen csapat sem bír el. Ennyit egyetlen, még sokat megélt játékos sem tud elviselni. Ennyit, mi szurkolók sem tudunk elviselni. Az ott lévő Fradi tábor előtt „megemelem” a zöld-fehér sálamat, mert fantasztikusan viselkedtek.

Ha most összeesküvés elméleteket akarnék gyártani (két órával a meccs után még nem lenne nehéz), akkor talán elsiklanék a mérkőzés igazi tanulságai mellett. Azt meg nem akarom, mert végül is az egész jegyzetem lényege ez lenne. Bármilyen igazságtalanság is ért minket, de újra van csapatunk, mely tud és mer is játszani, mely ötven percen át olyan játékot produkált, amit már régóta vártunk.

Ezen túl, meg van még egy nagy tanulsága is a mérkőzésnek. Igenis számolni kell azzal, hogy ez nem egyedi eset volt. Ennek már eddig is voltak előzményei, csak emlékezzük „véberkocsmátrugdosógyuri” kirohanása utáni boszorkányüldözésre és rendszeressé váló pályabezárásra. Vajon a huhogó, a kispadunkat inzultáló zalai közönség vajon milyen büntetésben fog részesülni? Nincsenek illúzióim.

Ezért kell összefogni. Ezért kell minden eddigi vitát, bojkottot, szurkolói regisztrációt, „csoportterápiát” elfeledni és megmutatni az igazi erőnket. Megmutatni azt, hogy celebek, és „szakértők” nem tudják legyőzni a Ferencvárost. Mert az örök, történjen bármi is.

A csapat Zalaegerszegen átnyújtott nekünk, szurkolóknak egy meghívót a Szentélybe! Dobjunk félre minden vélt vagy valós indokot. Március 12.-én, pénteken jelenlétünkkel mutassuk meg, hogy mi nem celebek vagyunk, ránk 110 éves örökség vigyázz.

Ránk, Fradi szurkolókra szokták mondani, mi vagyunk a tizenkettedik játékos. Ne engedjük, hogy más vegye át ezt a szerepet!

– lalolib -/ftcbk.hu