Újra gyászol a magyar hokitársadalom és a Ferencváros.

Életének 87. évében elhunyt Rajkai László, a Fradi hajdani nagyszerű középcsatára és legendás edzője.
Az “Öreg”, ahogy a sportágban nevezték, a klub aranydiplomás örökös bajnoka játékosként három (1951, 1955, 1956), szakvezetőként nyolc bajnoki címnek volt részese, és elsőként kapott mesteredzői címet a magyar hokitrénerek közül.
Az első, az 1951-es aranyérmet száz százalékos teljesítménnyel nyerte meg a Ferencváros, illetve akkori nevén a Budapesti Kinizsi. Rajkai László abban az évadban a második sorban kapott helyet. A másik két diadal idején viszont már az első sor középcsatára volt. Jellemző a gólerejére, hogy az 1955-ös szezonban az első fordulóban kilenc gólt ütött. Mivel a folytatásban a védők már megkülönböztetett figyelemmel kísérték, az akkori edző, Helmeczi Frigyes utasítására ki kellett húzódnia valamelyik szélre, majd onnan kiszolgálni a társakat, Szende Jánost és Lőrincz Ferencet. Akik sorozatban lőtték is a gólokat, míg Rajkai László már csak egyszer volt eredményes. Ám ezt csöppet sem bánta, hiszen akkor éppen ezzel lehetett hasznára a csapatának.
Jellemző a játék iránti alázatára, hogy 1953-ban, a válogatottnak az NDK elleni első hivatalos meccsén még azt is elvállalta, hogy beáll a kapuba. A nemzeti együttes kapusa ugyanis lelépett a berlini edzőtáborból (akkori szóhasználattal: disszidált), s mivel nem volt tartalékkapus, végül Rajkai László állt oda a ketrec elé. Mivel nem volt rendes felszerelése, törölközőkkel tömte ki a dresszét, de így is tartott a sérüléstől. Végül azt megúszta, a válogatott viszont 9-3-ra kikapott.
Rajkai László nem csak a hokihoz, a Ferencvároshoz is örökre hűséges maradt. Pedig több klubtársa lila-fehérbe öltözött, csak hogy elkerülhesse az akkoriban leányálomnak éppen nem mondható katonáskodást.
Edzőként többször visszahívták a csapathoz. Sosem kérdezte, előtte miért váltották le, ha szükség volt rá, rendelkezésre állt. Amúgy a munkahelyén, a Ganz-Mávagban is azon törte a fejét, miként tudná korszerűsíteni az edzésmódszereket az itthoni hosszú, jégmentes időszakra. Végül készíttetett egy vastag gumikerekes korcsolyát, s ezzel gyakorolhattak a játékosai nyaranta a bitumenen.
A válogatott az ő szövetségi kapitánysága alatt érte el minden idők legjobb világbajnoki eredményét: 1965-ben 12. lett. Akkoriban nyolc együttes alkotta az elit mezőnyét, a mieink a B-csoportban a negyedik helyen végeztek, így zártak tizenkettedikként. Az európaiak rangsorában még ennél is előkelőbb pozícióban, a 10. helyen fejezték be a vb-t.
Rajkai László legutóbb a tavaly december 27-i Winter Classicon “edzősködött”, a Fradi-Dózsa öregfiúk meccsen ő állt a zöld-fehérek kispadjánál. Nem csak a kispadon volt azonban varázsló, utánozhatatlan bűvészmutatványokkal is szórakoztatta környezetét. Talán róla forog közszájon a legtöbb történet a magyar hokipályák környékéről.
Emlékét kegyelettel megőrizzük.
(icehockey.hu)
Reklámok