Bánki József így emlékezik a Nemzeti Sportban barátjáról.

Senki előtt nem titok, hogy a Ferencvárost és a hazáját mindennél jobban szerette. Korábban is rengeteg időt töltöttünk együtt, de szerdánként a katolikus csapatban is együtt futballoztunk. Hatvanöt évesként is oda rúgta a labdát, ahova akarta, és edzőként remek érzéke volt a tehetségek kiválasztásához. Számomra megtiszteltetés, hogy ismerhettem, és együtt játszhattam vele. A haláláról csak annyit, hogy barátja, Harsányi József próbálta újraéleszteni, de nem járt sikerrel.
(Nemzeti Sport)