Az ftcbk.hu remek írása.

Két nappal ezelőtt, amikor írtam a „Csak a győzelem számít” jegyzetemet, még kizárólag csak a Ferencváros és az előttünk álló fontos mérkőzés járt a fejemben. Úgy gondoltam, egy olyan fordulóponthoz érkezett a csapat, hogy az MTK elleni mérkőzés után, az elmúlt időszakban felhalmozódott kérdéseimre válaszokat fogok kapni. Bíztam abban, hogy a csapat rám cáfol és a hazai botladozások után megmutatja az igazi arcát.

Tegnap azonban minden megváltozott. Örökre elment Varga Zoli, a Ferencváros legendás játékosa. Innentől kezdve, egyik pillanatról a másikra, más értelmet kaptak a mondatok. Már a mérkőzés előtt éreztem, hogy az eredménytől függetlenül, egy „csendes” fotelszurkoló fogja leírni a gondolatait, melyek ráadásul még mindig Varga Zoli körül forognak. Már a mérkőzés előtt tudtam, ha esetleg kikapunk, még akkor sem fogok kritikai hangot megütni. Ha győztesen hagyjuk el a pályát, akkor bár nem vagyok vallásos, de imára kulcsoltam volna a kezem, és felnéztem volna az égre, hátha meglátom Zoli mosolygós arcát.

Csendes döntetlen lett a vége. Mielőtt bárki is félreértené, a „csendes” szót nagyon is átvitt értelemben használom, hiszen a mérkőzés feszült, és magyar viszonylathoz képest hajtós és küzdőre sikeredett. A mérkőzésre kilátogató kétezer Fradista a szurkolásával megmutatta, mire is képes, ha egységesen kiáll a csapat mellett. Biztos vagyok benne, hogy Elding bombagólja után több százezer zaklatott Fradista szív dobbant és többen a lelátón az égre néztek és Zolinak ajánlotta Anthony gólját.

Konkrétan nem a mérkőzéshez tartozik, de lenne egy kritikai megjegyzésem a hazai csapathoz. Úgy gondolom, hogy Varga Zoli nem csak a Ferencváros legendás játékosa, de az egész magyar labdarúgás egyik legfényesebb csillaga is volt. Nekem feltűnt, hogy a tévé stúdióban üllők tudták ezt, hogy a mérkőzést riportere tudta ezt, de a hazai csapat játékosai nem tudták, hiszen nem viselték a fekete karszalagot. Tovább nem is akarom folytatni, hiszen mindenkinek szíve joga eldönteni a részvét formáját, de…(kérem, a kipontozott részhez mindenki gondolja oda a saját érzéseit).

Visszatérve a mérkőzéshez, ahogy az előbb írtam, túl sokat most nem szeretnék róla mondani. Csendben figyeltem a mérkőzést és egyedül Elding varázslatos gólja után emeltem magasba a kezem: „ennek még Zoli is csettintett volna!” – gondoltam örömittasan, és belül egy furcsa remegés lett úrra rajtam. Azon kaptam magam, hogy nem csak az esetleges három pontért izgulok, hanem azért is, hogy a mérkőzés lefújása után, amikor leülök a számítógép elé és elkezdem megfogalmazni a jegyzetemet, ezt a címet adhassam: „zöld-fehér ajándék a megfáradt szívnek.” Nem sikerült, mert amit az elmúlt héten hiányoltam, és kritizáltam, azt szinte pontról pontra az MTK ellen is visszakaptam.

Ezzel meg az egyik kérdésemre meg is kaptam a választ. Azzal az illúzióval, hogy egy eredményes tavaszi meneteléssel odaérhetünk közvetlenül az élmezőnyhöz, végleg szertefoszlott. A mostani játékosállomány az amúgy borzalmasan gyenge magyar bajnokság 7-10 helyére pályázhat, semmi jobbra. Valami még nagyon kikívánkozik belőlem, de Varga Zoli miatt, most még nem írom le, de ha Short továbbra is olyan szándékkal cserél, mint ahogy ez nagyon is látszik, akkor legközelebb le fogom írni még akkor is, ha ez még számomra is kínos lesz. Biztos vagyok benne, mindenki tudja, miről és kiről is van szó.

Csendes döntetlen lett a 198. örökrangadó. Azon már kár elmélkedni, hogy miért is hívunk egy olyan mérkőzést rangadónak, ahol a bajnokság két középcsapata gyűri egymást kilencven percen keresztül. A neheze meg, még hátra van. Most jönnek azok a csapatok, ahol a papírforma szerint sajnos nem mi vagyunk az egyértelmű esélyesek és akkor még nagyon is bizakodóan fogalmaztam.

Mire idáig értem a mondókámmal, hirtelen azon kaptam magam, hogy most akaratlanul is Varga Zoli mögé bújok és a „csendes döntetlent” a legendás játékos elvesztésével próbálom igazolni. Sajnos lehet, hogy már arra sincs energiám, hogy kritikai hangot üssek meg. Fásult lettem és ezt most nagyon nem szeretem. Jó lenne, ha a következő fordulókban a csapat fittyet hányva minden papírformának, ki tudna zökkenteni ebből a fásultságból.

Zoli, van rá esély?

– lalolib -ftcbk.hu