Varga Zoltán élete során többször is kijelentette, hogy annak idején Albert Flórián miatt hagyta el az országot. A Ferencváros két futballzsenijének ellentétérõl legendák keringenek, Albert azonban azt mondja, neki soha, semmilyen problémája nem volt egykori csapattársával. A Császárt megrendítette a halálhír, és csak úgy egyezett bele a beszélgetésbe, ha az írás Varga Zoltán temetése után jelenik meg. Az origó interjúja a Császárral.
2010 április 17
“A 90 perc alatt mindent félre kell tenni” – Albert Flórián emlékezik Varga Zoltánra
Posted by ulloi129 under Interjúk, Olvastuk | Címkék: Albert, Varga Zoli |5 hozzászólás
Varga Zoltánnal kapcsolatban gyakran hangzott el a meg nem értett zseni meghatározás. Volt társai szerint olyan labdarúgó volt, aki bármit meg tudott csinálni a pályán, technikás megoldásaival megelõzte a korát, a beilleszkedéssel azonban gondjai voltak, és gyakran került konfliktusba a környezetével.Varga: “Albert miatt disszidáltam”
Varga 1968-ban hagyta el az országot. Õsszel még játszott a Bp. Honvéd elleni bajnoki meccsen, sõt az utolsó elõtti percben lõtt zseniális szabadrúgásgóljával nyert a Fradi 1-0-ra. Aztán elutazott a csapat a mexikói olimpiára, ahonnan már csak az a hír érkezett: Varga október 11-én, pénteken, az elsõ, Salvador elleni olimpiai futballmérkõzés elõtt távozott a csapat szállásáról. Ahogy akkoriban mondták: disszidált.
“Albert miatt disszidáltam, de nem Albertre haragszom” – nyilatkozta Bocsák Miklós 1984-ben megjelent A Császár és utána a sötétség címû könyvében. “Engem az vezetett a távozáshoz, hogy nem bírtam azt a légkört, ami Albertet körülvette, nem bírta a gyomrom az ajnározását, azt, hogy neki mindent tálcán kínáltak, hogy neki mindent szabad volt.”
Varga úgy vélte, Magyarországon õ prímási kvalitásokkal Albert mögött csak másodhegedûs lehet.
“Annak idején nem sokáig bírta Albert Flórián császárkultuszát sem, pedig nagy játékosnak tartotta, aki játékával sokat tett a Ferencvárosért” – állítja Bartus László a 2000-ben megjelent Varga Zoli disszidál címû könyvében.
“Ezt a Két dudás nem fér meg egy csárdában ügyet csak felfújták”
Albert Flórián nehezen áll kötélnek, amikor arra kérjük, beszéljen nekünk Varga Zoltánnal való kapcsolatáról. “Ha akadt is volna közöttünk elsimíthatatlan ellentét, akkor sem lenne ildomos beszélni róla, hiszen Zoli nem reagálhat már rá. De nem volt” – mondja az egykori aranylabdás csatár saját, ferencvárosi klubházban lévõ szobájában.
“Sokat beszéltek annak idején a Mátrai-Albert vagy a Tichy-Albert konfliktusról, ugyanúgy, mint az Albert-Varga ellentétrõl. De érdekes módon ezek mindig vereségek idején merültek fel, ha gyõztünk, akkor együtt sütkéreztünk a napfényben. Tiszta szívbõl csak azt mondhatom: nekem soha, semmilyen problémám nem volt Zolival. Ezt a Két dudás nem fér meg egy csárdában ügyet csak felfújták, érthetetlen módon kiélezték” – folytatja Albert.
1967. február 25.: Varga Zoltán beadásából Albert Flórián gólt fejel a Ferencváros-Bp. Elõre mérkõzésen
A társaságban lévõ másik egykori Fradi-csillag, Szûcs Lajos is bólogat: ez így igaz. “Két és fél évet játszottam Zolival a Fradiban, az a fél esztendõ éppen az 1968-as év volt. Soha jelét nem láttam ellentétnek közöttük” – mondja.
“Ha lett volna probléma, akkor nem neki passzolom át a Visegrádi utcai lakásomat” – veszi vissza a szót Albert. “Hogyan haragudhattam volna rá, ha õ volt az elsõ, akit 1991-ben meghívtam az 50. születésnapomra rendezett gálára? Mondta, jövök, hozom a fiamat is. Addig is járt Magyarországra, de ezen a mérkõzésen tért vissza a nyilvánosság elé. Különben is, legyen barát vagy ellenség az ember, a 90 perc alatt mindent félre kell tenni. Hiába volt jó barátom Mészöly, a pályán ellenfelekként viselkedtünk. Zoli is tudta, a futball azért csapatsport s a csapat azért egy nagy család, mert egyszer õ segít ki bennünket, máskor mi segítjük õt. Ez a lényeg.”
“Minden középcsatárnak ilyen jobbösszekötõt kívánok”
A fiatalabbak nem láthatták élõben futballozni Vargát, ezért arra kérjük Albertet, jellemezze egykori csapattársát.
“Minden középcsatárnak olyan jobbösszekötõket kívánok, mint amilyenekkel nekem volt szerencsém futballozni. Gondolok itt a válogatottban Göröcsre, a Fradiban Vargára. A fiatalabb generációba tartozott, mint Juhász vagy Páncsics. Nagy egyéniség volt, a közönség szeretetét egyértelmûen kivívta magának, hiszen a szurkolókat csak a mindenkori produktum érdekelte. Az a játékos volt, aki itthon a Fradi anyatejét szívta magába, ifikorától a nagycsapatba kerülésen át. Egyéniség, korszakos csillag, akinek játékát a látványosság és a zsenialitás jellemezte. Ha öt lehetõség közül választhatott, biztosan talált egy még jobbat, egy hatodikat.”
Ha Albert ezért nem is haragudott soha, korábbi nyilatkozatai alapján Varga mégis nehezen viselte, hogy Albertet szerinte nagyobb becsben tartották. Kérdés, hogy az 1991-es találkozás változtatott valamit a kapcsolatukon? “Utána nemigen találkoztunk, leszámítva persze az 1996-os Üllõi úti edzõsködését. Õ más-más helyeken élte az életét, akadt feladata, aminek futball volt a neve. Olvasva a külföldi nekrológokat, csak megerõsödik bennem: olyan futballista volt, aki mindenhol letette a névjegyét, mindenhol szerették és elismerték, dacára annak, hogy külföldi, hogy magyar volt.”
(Pincési László/origo.hu)
Üllői út 129 
2010 április 17 at 14:14
Békejobb:
2010 április 17 at 13:09
Zoli volt a jobb!!
2010 április 17 at 12:07
E-mailemre mikor válaszoltok?
2010 április 17 at 11:54
Nagyon szep cikk, orulok, hogy Flori ilyen szepen nyilatkozik Zolirol.
Volt szerencsem mindkettojuket ismernem, Zoli soha nem haragudott Florira, egyet szeretett volna, hogy ‘Beckenbauerkent’ legyen szerepe a Fradiban.
Sot, amikor kiderult a Nemere-fele ugy, meg szorosabb lett a ket jatekos lelki kapcsolata, sok mindent ujragondoltak mindketten.
Meg keso osszel alairattam Zolival a konyvet es egy regi fotot – a Fradi legjobb csatarsora – s nagyon baratsagosan erdeklodott Floriekrol, s segitett elernem Szoke Pistat.
( Azt a fotot most mar egy marek aranyert sem …!)
2010 április 17 at 14:03
A lényeg ez:
Egyet szeretett volna, hogy ‘Beckenbauerkent’ legyen szerepe a Fradiban.