Csatárunkkal még az Újpest meccs előtt beszélgettünk, de mivel az általa elmondottakba beleköthetett volna a média, és ezáltal rossz hírben tüntette volna fel a Ferencvárost, így azt gondoltuk ne kapjon napvilágot az interjú.

A csatárral a Springer szobor tövében, majd pályabejárás közben a gyepen beszélgettünk.

– Nehezen jutottál el a stadionig?

– Eléggé, de felkészültem erre, tudtam mi vár rám, így hamar elindultan otthonról. Ahogy hallom kint már megy a móka, ez a kedvenc dalom ami éppen most szól.

– Melyik?

– Akkor dúdolom: Áléáléáléáléóóóóó f.sz.pó újpest…

– Tudod is mit jelent?

– Persze, már lefordították nekem a drukkerek. Ma egész nap ezt dúdoltam.

– Számíthatunk valami különlegesre ma tőled?

–  Kihajtom a lelkemet is a pályán és remélem mindkét kapuba betalálok majd.

–  Ez miért fontos?

– Tudom mennyire nem “szeretnek” minket az újpestiek, ezért ha oda rúgom a gólt megheccelem kicsit őket. Átugrom a reklámtáblákon és megmutatom a mezemen lévő nevet nekik. Ha a másik kapuba találok be, akkor együtt ünneplek a mieinkkel. De várj, hallgassuk egy kicsit a kinti dolgokat, imádom az ilyet.

– Éppen most jöttek meg az Újpest drukkerei ilyenkor megy kint a dobálózás a verbális párbaj.

– Tudom miről van sző, istenem de jó lenne kint lenni. Rengeteg ilyen csatában vettem részt szurkolóként. Nézd itt egy vágás, itt egy heg, meg itt is egy, ezt mind az utcán szedtem össze. Imádom a drukkereinket, mert olyanok mint én vagyok, az életüket adnák egy győzelemért és a csapatért. Még csak keveset voltam itt, de látod már Fradistaként nyilatkozom. Azt vallom, hogy a játékosnak is szurkolónak kell lennie. Én például nem már nem tudnám más magyar csapatban elképzelni magamat. Ez más mint Anglia, itt szenvedélyesebbek a drukkereink. Úgy érzem egy csapat vagyunk velük. Az elején kicsit letargikus voltam amikor idekerültem, mert mást kaptam, mint amit ígértek, de az Mtk meccs óta bent a tábor a stadionban, mámoros az az érzés, ahogyan buzdítanak minket.