Tegnap megtört az átok, talán ezzel most már vége a szűk napoknak. Bár tegnap a meccs után mindenki azt hangoztatta, hogy a felkészülés alatt nem számít az eredmény, a tétmeccsekre kell elkészülni, mégis sokak láthatóan megkönnyebbültek (én is), hogy sikerült az első gólt és pontot megszerezni. Tegnap 70 percen át jobbak voltunk az ellenfélnél, kivétel ez alól az második félidő első fele, s győzelmet érdemeltünk volna.

A csapat fegyelmezetten és nagy munkakedvvel játszott, volt négy száz százalékos ziccerünk (ebbe Bence gólja nem tartozik bele, az egyébként megvan videón, holnap!), míg az ellenfélnek volt két helyzete.

Kiemelendő Tóth, nem csak gólja, hanem egész második félidei teljesítménye miatt, nagy kedvvel, látványosan és jól focizott, de senki nem lógott ki lefelé, ezúttal Andrezinho és Junior iis jó teljesítményt nyújtott. A második félidőben más taktikát gyakoroltunk, ez láthatóan egy kicsit megzavarta a játékosokat, de a periódus második felére belerázódtak.

A Galati messze a legerősebb ellenfelünk volt, rakkolós, gyors focit játszottak a tavalyi szezonban nyolcadik helyet elért pirosak, de idén EL-hely a cél.