Dávid nem akarta kimutatni örömét.

Legbelül örültem nagyon a gólomnak, de nem tudtam felszabadultan örülni, nem akartam 0-3-nál örömködni a közönség előtt. A gólom előtt Heinztől kaptam egy nagyon szép átadást, ez az ő érdeme volt, nekem csak az üres kapuba kellett bepasszolnom. Ez a meccs az első gólig lett volna nehéz, de sajnos azt mi kaptuk, ráadásul a peches gól “széttörte” a csapat játékát, szétestünk fejben is. Ilyen lelkiállapotban nagyon nehéz lett volna visszajönni, majd jött a piros lap, az első félidőben minden összejött a Honvédnak, ami csak lehetett.

A mester a szünetben azt kérte, hogy játszunk magunkért, a közönségért, ne szétesett csapat benyomását keltsük, hanem olyat, akik legalább küzdenek, mennek a szépítésért előre, ez szerintem látszódott. Nem voltak ugyan olyan nagy helyzeteink, de veszélyesebbek voltunk tíz emberrel is, a második félidei játékra lehet építeni a következő fordulókban.
(ftc.hu)