A Nemzeti Sport főmunkatársa, Thury Gábor fejti ki véleményét a Ferencváros és a Vasas körüli értékesítési gondokról.

Mióta Kevin McCabe sajtóközleményét megírta, amelyben kifejtette, elérkezett az ideje, hogy a Ferencváros labdarúgó szakosztályát működtető FTC Zrt. magyar kézbe kerüljön, ismét feltételezések látnak napvilágot, lesz-e új befektetője a futballklubnak?
S ha már hipotézis: rakjuk össze a puzzle-t, miért és hogyan lehet megszabadulni az angol tulajdonostól, hogy aztán a politika rámutasson valaki(k)re, kijelölve az új befektető(ke)t. Az ember általában ódzkodik a sport kapcsán a politikai széljárást emlegetni, de mint tudjuk – a Fradi esetében különösen –, álságos dolog figyelmen kívül hagyni a status quót. Ne tagadjuk, az, hogy Rieb György az egyesület elnöke lehetett, arra áldását kellett adnia a szocialista többségű kormánynak. Valahogy hozzá kellett férni a Fradihoz, pontosabban a klub által működtetett ingatlanhoz. A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács 2008 februárjában a McCabe tulajdonában lévő Esplanade Real Estate Ingatlanforgalmazó Kft. pályázatát elfogadta, a cég majd’ 5.5 milliárd forintot fizetett – ez tartalmazta az FTC Zrt. részvényeinek értékét (800 millió), a létesítmény-használati jogot (1.5 milliárd szintén a Fradinak), valamint a nyolchektárnyi terület árát (3 035 304 000 az államnak). Emellett a szerződésben szerepelt, hogy a tulajdonos 2010 áprilisáig – ez a dátum 2011 áprilisára módosult – legalább 1.2 milliárd forintért átépíti a stadiont, de ha ez nem történik meg a kitolt határidőre sem, az nem befolyásolja azt a tényt, hogy a szerződésben vállalt összeget 2011. április 9-ig folyósítja. És most ugorjunk az időben. McCabe 2010-ben a Financial Timesban majd’ 14 milliárd forintnak megfelelő összegért, később, novemberben – az orosz piacon – 25 millió euróért (7 milliárd forint) árulta az ingatlant. McCabe „magyar hangja”, a zrt. vezérigazgatója, Alexander Gerstl az árak közötti különbséget azzal magyarázta, hogy a tulaj értékbecslést végeztetett, amely szerint a terület cirka 50 millió eurót ért – más kérdés, hogy mennyiért veszik meg. Valljuk be, amatőr üzletember sem lép hasonlót, joggal merül fel a kérdés, McCabe valóban nem ért ahhoz, amivel foglalkozik vagy stróman. Maradjunk az utóbbinál, még akkor is, ha az 5.5 milliárdos vásárlási árhoz képest a 7 milliárd is mohó amatőrt feltételez, mert az idő közben lezajló válság nem éppen volt árfelverő hatású. A cégbírósági bejegyzés szerint az Esplanade Real Estate Ingatlanforgalmazó Kft. egyik vezetője ugyanaz a Szász András, akinek a neve korábban a MSZP közeli Nádor Rt. ügyleteinél vált ismertté. Szász jó embere pedig nem más, mint Rieb György, aki egyébként becsülettel megtette a magáét, hozta McCabe-et. A szóbeszéd szerint egy külföldi nyaralás alkalmával találkozott az egyesület elnöke és a jól menő vállalkozások mellett futballklubokat is gründoló brit. Kellett valaki, akin keresztül hozzá lehetett (volna) jutni az ingatlanhoz. A baloldali holdudvarnak elsősorban grandiózus ingatlanhasznosításra kellett a Fradi, nem pedig sportcélú hasznosításra, az utóbbi alárendelt szerepet játszott az elképzelésekben… A tavaly választások után aztán napvilágot látott, a stadion nem épül fel 2011-re sem.
A tervek elfordított pályáról szóltak, arról már kevesebbet tudott a közvélemény, hogy az újsütetű fradisták inkább az utca túloldalán, a honvédségi tulajdonban lévő telken húzták volna fel a stadiont – hogy az eredetileg 6+2 hektáros terület egészét hasznosíthassák, de ebbe a tranzakcióba már nem kezd(het)tek bele. McCabe a zrt.-t a az ingatlantól függetlenül is értékesítheti, mert nincs kikötve, hogy a részvényes egy személyében az ingatlantulajdonos is legyen. Az is tény, hogy a zrt. részvényei nincsenek állami tulajdonban, tehát ahhoz az állam csak akkor férhet hozzá, ha megveszi. A brit személye okozza a patthelyzetet, erőszakkal kiebrudalni nem lehet, ő irreálisan magasra tartja az árat, közben az üzemeltetés sem két fillérbe kerül. S akkor Berki Krisztián, a McCabe-féle klub egykori ügyvezetője, az új idők dandyje egyszer csak feltűnt a Vasasnál. A szintén a lét-nemlét határán vegetáló egyesületnél sokáig tartotta magát a szóbeszéd, Berki felbukkanását követően McCabe a Vasasba teszi át a székhelyét.
A Vasas Futball Kft. pénteki tulajdonosváltása múlt időbe tette a feltételezést, a társaság 99 százalékos tulajdonosa az elegáns nevű, 2 milliárd forint törzstőkével bejegyzett Híd Akvizíciós Kft. lett. A cég egyik fő üzleti profiljából (vállalatok felvásárlása, majd a működés optimalizálása, a felvásárolt cégek üzemeltetésének racionalizálása, költséghatékony programok kidolgozásán keresztül a cégek értékének növelése) kiindulva, a fentiek alapján az idén centenáriumát ünneplő klubnak éppen ilyen befektetőre van szüksége. Igaz, a Fradi esetében is ezt mondtuk, végre egy befektető, aki minden szempontból megfelel…de aztán amikor a szocialista vircsaft már távol került az Üllői úti leveses fazéktól, McCabe magára maradt. Szabadulna is meg nem is az ingatlantól, a hirtelen felbukkant, a korábban éppen a Vasasnál próbálkozó International Financial Vagyonkezelő és Befektetési (IFVB) Zrt. ugyan részvényeket nem vásárolna a zrt.- ben, de adna tanácsokat a sportvállalkozás működtetéséhez. Nesze semmi, fogd meg jól… Figyelemelterelő hadműveletnek mindenesetre jó, a háttérben lehet egyezkedni McCabe-bel, adja a tulajdonát névértéken, azaz a 2008-as megvásárlási áron vagy csak kicsivel többért. S hiába nyilatkozták a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. kommunikációs osztályáról a Népszavának 2010. november 17-én, hogy az MNV- nek nem áll szándékában megvásárolnia az ingatlant, azóta lassan eltelt negyed év, s nem feltétlenül csak az állam képében érkezhet vevő. A nem értéktelen, ám nehezen értékesíthető ingatlan béklyójától McCabe egyelőre nem tud megszabadulni, de az már biztos, hogy elszívták előle a levegőt. Hogy aztán a már említett IFVB Zrt. lesz a befutó az FTC-nél vagy más cég, egyelőre nem tudni.

Amit viszont tudni lehet, hogy a magyar futball konszolidációja – akár tetszik, akár nem – politikai beavatkozás nélkül nem oldható meg. Hogy ennek eszköze direkt befektetés, nyomásgyakorlás vagy más módszer, azt esete válogatja. Elég csak Putyin Oroszországára tekinteni. Az oligarchák többsége szépen paríroz, cserébe a politika nem is bántja őket, amit elegánsan úgy kommunikálnak, hogy a nemzeti burzsoázia megmentette az orosz futballt.

Azon túlmenően, hogy Magyarországon a rendszerváltozás húsz éve alatt a nemzeti burzsoázia nem erősödött meg kellőképpen, aminek indirekt következménye, hogy a hazánkban teret nyerő multinacionális cégek érzelmi kötődésük és anyagi érdekük híján nem fektettek a magyar labdarúgásba.

Elvitathatatlan, hogy az első Orbán-kormány tett kezdeményezéseket
(stadionrekonstrukciós program, profi klubok köztartozásainak elengedése) a magyar futball konszolidálására, de a tulajdonosi struktúra kialakítására szolgáló lépések ebben a ciklusban várhatók. A feladat bonyolult, de nem kivitelezhetetlen. Orbán Viktor miniszterelnök nevéhez köthető az újpesti stadion felújítása, Fidesz közeli tulajdonosi körrel a Videoton működtetése is megoldott, a szocialista időkben is stabil fideszes fellegvár, Debrecen új stadiont kap, a Vasast most magyar tulajdonban lévő cég karolta fel, jöhet(ne) a Fradi, amely nélkül nincs magyar futball. S szép lassan a többi klub futballja is gatyába rázható. A tőkeerős magyar tulajdonosi réteg ha nem is olyan gazdag, mint a multi, de érzelmi kötődése kell, hogy legyen. Ha nincs, meg kell oldani, hogy legyen. Gesztusokkal, kedvezményekkel, ha másként nem megy, praktikákkal. Enélkül Magyarországon nem lesz futball.
(thurygabor.blog.nepsport.hu)