A magyar kultúrtörténet kiemelkedő helyszínére utazik ma együttesünk. A Partium elmúlt évtizedben megújúló, legnagyobb városa méltó helyszíne a találkozónak.

Nagyváradi mérkőzésünk jó alkalom arra, hogy felhívjuk a figyelmét a városra mindazoknak, akik a meccsre vagy akár később ide látogatnak és a foci mellet érdeklődnek nemzetünk története és a művészettörténet iránt.

Nagyvárad igazi története Szent László királlyal kezdődik. A lovagkirály helyezte ide a bihari püspökséget és építtette az első várat. Érdekesség, hogy Szent László a téli felkészülés egy korábbi mérkőzésének helyet adó Nyitra városában hunyt el 1095-ben, de már korábban kinyilvánította, hogy Váradon kíván nyugodni. Az udvartartás azonban a nagy távolság miatt nem akart engedelmeskedni a végakaratnak és Fehérvárra akarták vinni holtestét, de a testét szállító kocsi az éjszaka folyamán magától a fehérvári út helyett Várad felé indult. Temetése után sírja hamarosan zarándokhely lett és az a mai napig, hiszen egy gyönyörű hermában őrzik a szent király néhány ereklyéjét. ( A király testét a tatárdúlás idején a fosztogatók elől elmenekítették)

A következő évszázadokban a város átélte a magyar történelem minden sorsfordulóját, a török és a tatár is elfoglalta. Egyik hódító se maradt sokáig, de mindkétszer szinte teljesen elpusztult a város. Ugyanakkor dicsőséges pillanatok tanúja is volt, hiszen az Erdélyi Fejedelemség idején egy időben fejedelmi központ volt. Itt született Báthory Gábor és Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem és Pázmány Péter érsek, a magyarországi katolikus megújulás vezéralakja.

Várad fénykora azonban minden kétséget kizáróan a XX. század elejére tehető. A gyorsan fejlődő és magyarosodó város (a századfordulón a lakosság 90%-a magyar anyanyelvű volt) kulturális központ lett. Pezsgő kulturális élet jellemezte, aminek jót tett, hogy egyfajta felekezeti versenyszellem alakult ki, hiszen nagyságrendileg azonos számú katolikus, református és zsidó felekezetű lakója volt a városnak. Minden vallásnak és irányzatnak megvolt a maga sajtója ennek köszönhetően a város ebben a korban a legjelentősebb szerepet a magyar sajtótörténetben játszotta. Ez vonzotta ide Ady Endrét is, aki évekig működött újságíróként a városban és itt ismerte meg múzsáját, Lédát. Ady nevezte a várost gazdag kultúrális élete és szépsége miatt “Pecze-parti Párizsnak”.

A város gazdag a szép építészeti remekművekben a teljesség igénye nélkül: Igazságügyi palota, Katolikus székesegyház,  Püspöki palota, templomok, zsinagógák, Városi színház, Megyeháza (ez utóbbin kis történelemzavarról téve tanúbizonyságot emléktábla hirdeti a “Horthy-fasizmus” román áldozatainak emlékét.) Legszebb építészeti remek azonban kétségtelenül a Fekete Sas Palota, amely 1907-1909 között készült el, Komor Marcell és Jakab Dezső tervezték. A történelmi Magyarország talán legszebb szecessziós palotája, elképesztően szép festett üvegablakokkal és gyönyörű passzázzsal. Az elmúlt években felújították és bár a hangulat a Gyros-sütőkkel és diszkóval nem emlékeztet az eredetire, de az épület ma is fenséges látványa feledteti mindezt.

Nagyváradon ma már sajnos jóval kevesebb a magyar szó, a lakosság 30%-a vallja magát magyarnak. Nagy előrelépést jelentett a város magyar kulturális életének újra fellendítésében a Tőkés László református püspök által 2000-ben létrehozott Partiumi Keresztény Egyetem, amely az erdélyi magyarság első, államilag elismert, önálló magyar felsőoktatási intézménye.

A város az elmúlt években újra virágkorát éli, az elmúlt tíz évben szinte minden évben volt alkalmam eljutni Váradra és tapasztalhattam, hogyan újul meg évről-évre a város. Az utak és a történelmi épületek jelentős részét felújították, szép parkokat, sétálóutcákat alakítottak ki. Megújult a tömegközlekedési hálózat is. A helyi fiatalok szerint a korábban érzékelhető etnikai feszültség alábbhagyott, magam is tapasztaltam, hogy mennyivel szívesebben látják a helyi románok is a magyar anyanyelvűeket, mint akár 5-10 évvel ezelőtt. Mindenkinek javaslom, ha teheti mindenképpen látogasson el Váradra.