Elképesztő, Agatha Christie vagy Sir Arthur Conan Doyle tollára való izgalmat hoztak az utolsó másodpercek a Viborg elleni felejthetetlen kupatalálkozón. Több szurkoló oda se mert nézni a sorsdöntő hetesnél és Elek Gábor vagy a játékosok? Megtudhatjátok a cikkből.

A  sorsdöntő büntetőt Zácsik Szandra lőtte. Neki értelemszerűen muszáj volt odanéznie, ám több fradista nem volt képes erre.

„Már akkor is nekem kellett volna lőnöm a hetest, amikor Zizi odaállt harmincegy harmincegynél. Akkor mondtam Gábornak, nekem ez most nem fog menni. Aztán a sorsdöntő hetesnél rám mutatott” – idézte fel a Nemzeti Sportnak az utolsó másodperceket Zácsik.

„Én nem mertem odanézni” – vallja be közben Alena Abramovics, aki az utolsó percben 32–32-nél kivédte Marit Frafjord ziccerét.

„Én biztos voltam benne, hogy belövi” – szögezi le a kilenc góljával a visszavágó legeredményesebb ferencvárosi játékosának bizonyuló Tomori Zsuzsanna.

„Én meg csak álltam ott, amikor amúgy is minden bajom volt, és még a bemondó is emlékeztetett rá, hogy minden az én kezemben összpontosul – emlékszik vissza Zácsik. – Sok minden végigfutott az agyamon előtte. Ha most kihagyom, rajtam megy el a meccs, a továbbjutás, minden. De eszembe jutott az is, hogy Viborgban jól mentek a hetesek, miért ne menne jól most is… Aztán csak álltam ott, és azon tűnődtem, vajon hova fogom lőni. Gondoltam, legyen az egyenes alsó, végül is az van legközelebb, az a biztos. Aztán lövőcsel, gól. Akkora megkönnyebbülést éreztem, akkorát ugrottam, mint a meccs alatt egyszer sem átlövés előtt! Sohasem volt még részem ekkora katarzisban a végén, utána még hosszú-hosszú percekig nem bírtam magammal, annyira tombolt bennem az adrenalin. Aztán Gábor megkérdezte, hova lőttem a hetest. Ő sem mert odanézni…”

forrás:nso.hu