Kuli már a Vasas honlapjának nyilatkozott.

Hétfőn lépett be először a Vasas öltözőjében, milyenek az első benyomások?
– Még csak pár nap telt el azóta, de már most kifejezetten jól érzem magam. Jó hangulatúak az edzések, és azt hiszem a beilleszkedéssel sem lesz gond, hiszen vannak olyan játékosok akiket már korábbról személyesen ismerek. Gondolok itt elsősorban Lázok Janira, Ferenczi Pistára, Kovács Gáborra, és egy rövid ideig Lisztes Krisztián is klubtársam volt a Fradiban.

Akad-e különbség aközött, hogy az ember a IX. vagy a XIII. kerületben jár edzésre?

– Egy-egy futballcsapat világa, hangulata között óriási eltérések nincsenek. Ami mondjuk az őszi Fradi meg a mostani Vasas között nagy különbség, hogy itt jóval kevesebb a légiós, akik ha másért nem is, de a nyelvi korlátok miatt jobban elkülönülnek a többiektől. Itt most ebből a szempontból jóval egységesebb a társaság, hiszen ahogy látom csak négyen nem beszélnek magyarul, és ráadásul ők nem is most érkeztek.

És Ön mikor került a Fradiba?
– Miskolci vagyok, Diósgyőrben kezdtem futballozni, egy idő után azonban nem láttuk a kitörési lehetőséget, úgyhogy tizenöt éves koromban a szüleimmel közösen úgy döntöttünk, hogy váltani kell. Ekkor adódott a lehetőség, hogy a Ferencvárosba igazoljak, így kerültem fel Budapestre.

Ahol hosszú időt eltöltött, de ősszel csak epizódszerepet kapott, noha az előző idényben a mérkőzések többségén pályára lépett.
– Azt gondolom egy futballista karrierje során jócskán akadnak hullámvölgyek is, az ember arra törekszik, hogy ezek minél rövidebb ideig tartsanak. Az Üllői úton végigjártam a korosztályos csapatok szamárlétráját és eljutottam a felnőtt együttesig, ott azonban nem egyszerű egy fiatal játékos dolga. Nagy a teher, a megfelelési kényszer mindenkin, emiatt rövid ideig tart a türelem, a légiósok nagy száma is azt jelzi, kísérletezgetés helyett igyekeznek kész játékosokkal megoldani a feladatokat, ami az eredményesség szempontjából érthető.

Saját meglátása szerint egyébként milyen a pályán?
– Gyors vagyok és szerintem jól is cselezek, azt hogy miként viselkedem a játéktéren mindig az adott szituáció dönti el, alapvetően nem vagyok egy balhés típus, persze ha aprítanak, akkor én is odapakolok.

És civilben?
– Egy közgazdasági szakközépiskolába jártam, ott három évvel ezelőtt érettségiztem, azóta még inkább a futball tölti ki a mindennapjaimat. Nem vagyok egy otthonülős típus, ha az edzésbeosztás engedi, és nem vagyok túl fáradt, szívesen vagyok együtt a haverokkal, ha mégis otthon maradok akkor az xboxozás köt le leginkább.

Mik a céljai Angyalföldön?
– Természetesen szeretnék folyamatos játéklehetőséget kapni, de ezzel szerintem elég sokan vannak így a keretből. Komjáti Andrással beszéltem mielőtt ide igazoltam, elmondta, hogy több poszton is számítana rám, akár balbekként, akár a középpálya szélein. A szívemhez egyébként az utóbbi közelebb állna, de ez nyilvánvalóan nem elsősorban kívánságműsor. A lényeg, hogy szerepeljek és a játékommal képes legyek felhívni magamra a figyelmet.

Csapatszinten mit várhatunk?
– Három nap után túlzás lenne szakmai értékelésbe bocsátkozni, a keretben lévő játékosok neveinek ismeretében mindenesetre nagyon csalódott lennék ha csak a bennmaradásért harcolnánk tavasszal. Úgy gondom jócskán feljebb fogunk kapaszkodni a tabellán.
(vasassc.hu)